Szia Anett!
Úgy döntöttem írok egy élménybeszámolót, bár azt sem tudom,hol kezdjem.
Szóval augusztus 2-án este érkeztem Londonba,az apuka, Richard várt a reptéren. Mire hazaértem a két kislány, Jessica, 6 éves és Sophie, 4 éves, már aludtak, pedig nagyon vártam az első találkozást,aztán másnap reggel megismerkedtünk, hihetetlen tündériek voltak, bár kicsit még tartottak tőlem. Az első néhány nap könnyen és kellemesen telt, mert pont hétvégére érkeztem, tehát nem kellett semmit csinálnom, aludhattam ameddig csak jól esett. Megmutatták a környéket, hogy hol tudok vásárolni, ha szükségem van valamire, hol van a park, stb. Szerencsére már első itteni napjaimban megismertem két másik magyar au pairt, Blankát,és Katicát, akik egy kicsivel előttem érkeztek, ők sokat bíztattak rosszabb pillanataimban, mert azért nem fogok hazudni, ilyen is volt bőven.
Majd hétfőn kezdtem a munkát, az anyuka, Juliet részletesen megmutatta, hogy mit hogyan kell majd csinálnom, ez alatt a házimunkát értem. Aztán valahogy ahogy jött a hétfő, úgy a kedvem is elromlott és borzasztó honvágyam volt, ráadásul sikerült nekem is úgy jönnöm, hogy otthon vár a szerelmem, nem egyszer úgy érzem, hogy ez a legnehezebb része a dolognak, mert felülírja a családom, barátaim hiányát, de azért igyekszem erős lenni 
szóval az első néhány nap szörnyű volt, mindennap sírtam és rettenetesen vágytam haza, DE, szerencsére jött a hétvége és bementünk a városba, ahol magával ragadtak az élmények, a sok furcsa ember és London hangulata, szóval sikerült megfeledkeznem a rosszkedvemről És azóta is minden hétvégén csinálunk valami programot, mert itt aztán van látnivaló bőven! a lényeg az, hogy sikerült hamar beilleszkednem és már a kezdetektől otthonosan mozgok a házban, furcsa, kicsit úgy érzem, hogy mindig itt laktam. De igazából ha jó családhoz kerülsz,mint én,akkor nem is nehéz az alkalmazkodás. Mindig bátorítanak,hogy egyek akármit, szolgáljam ki magam,de azért ehhez idő kell, hogy gátlások nélkül belenyúljak a hűtőbe. Ja és szerencsém van, mert elég nagy hangsúlyt fektetnek az egészséges táplálkozásra, anyuka főz, mert kicsit féltem, hogy folyton félkész, egészségtelen ételeket kell majd ennem, de nem. Tényleg a lehető legjobb családnál vagyok. Nagyon segítőkészek a szülők, a gyerekek pedig imádnak,és elég jól neveltek,szóval nincs nagy gondom velük, legfeljebb kétszer háromszor kell őket megkérni valamire és megcsinálják. 
Ráadásul nagyon szeretnek, főleg az idősebb, Jessica, aki azt mondta,hogy engem szeret a legjobban a világon, ez nagyon jó érzés, de mindezt megosztotta az anyukájával is, aki mondta, hogy kicsit rosszul esik neki, de azért örül, mert ennek így kell lennie most és mindannyian nagyon örülnek, hogy náluk vagyok és engem választottak. De tényleg muszály hangsúlyoznom, hogy ez az élet nem fenékig tejfel és vannak nagyon nehéz pillanatok, rosszabb napok, amikor kapsz egy kritikát, mondjuk mert valamit nem úgy csináltál, ahogy kellett volna és úgy érzed semmi sem elég jó és legszívesebben elsírnád magad. Ráadásul hiába mondják, hogy ők családtagként kezelnek, sosem leszel igazán az, persze nem is ezért vagyunk itt, de néha azért nagyon nehéz távol az otthontól. És ahogy te is mondtad nekem Anett, ez egy érzelmi hullámvasút, egyszer úgy érzem, hogy mennyire jó, hogy itt vagyok és minden rendben, máskor meg legszívesebben elvonulnék a szobámba sírni. De összességében nem gondolom azt, hogy az élménybeszámolók,amelyek csak pozitív élményekről szólnak, túlzóak lennének, mert tényleg nagyon jó itt, csak mint az élet bármelyik területén, itt is adódnak nehézségek, egyébként pedig nagyszerű lehetőség, hogy itt élhetünk egy idegen ország fővárosában! Szóval aki hezitál azon, hogy belevágjon e, annak csak ajánlani tudom, én eddig minden nehézség ellenére nem bántam meg, sőt! 
KÖSZÖNÖM