Kedves Anett és Viki!
Pénteken lesz egy hónapja, hogy itt vagyok Spittalban. Nagyszerű családhoz kerültem, közvetlenek, segítőkészek, nem lehet semmire se panaszom 
A gyerekek is többnyire szót fogadnak, az anyuka pedig elég laza, megvannak persze az elvárásai, de eddig semmi kifogása nem volt, dicsér, meg mindig mindent megköszön, amit csinálok. Gyorsan beilleszkedtem, nem volt nehéz, elég hasonló az életfelfogásuk, mint nekem, illetve a családi szokásaik, elvárásaik is hasonlóak, mint az én családomban, otthon.
A délelőttjeim általában szabadok, takarítanom nem kell, mert van takarítónő. Főznöm minden nap kell, de ez 1 óránál nem szokott több lenni. Kb. hetente 2x én keltem és indítom a gyerekeket az iskolába reggel, 6 vagy 5 órájuk van, miután megjöttek ebéd, aztán házi feladat, egy kis játék, aztán 5 fél 6 körül vacsora. Fél 9-kor pedig lefekvés.
Hétfőnként járnak délután egy éneklős-táncolós szakkörre, így akkor délután is van egy kis szabadidőm. Hétvégente mindig szólnak, ha ebédeznek, és mindig együtt eszünk, ha mennek valahova, mindig elhívnak. A hétvégéim többnyire szabadok, legfeljebb este kell vigyáznom a gyerekekre, de ilyenkor a péntek délutánom mindig szabad volt.
Szerencsémre teljesen külön vagyok, a földszinten lakom, így van egy kis magánszférám, és nyugodtan tanulhatok stb…
Nyelvtanfolyamra nem járok, itt a városban nincs nagyon erre lehetőség. De az anyuka egyik barátnője német tanát, ő hozzá bátran fordulhatok segítségért vagy ad feladatot stb, de eddig nem kellett. A család érthetően beszél, a rokonokat nehezebb megérteni. Amúgy, ha valamit nem értek, elmagyarázzák, és kijavítanak, ha rosszul mondok valamit.
Üdvözlettel:
Zsófi
{phocagallery view=category|categoryid=121|float=left|displayname=0}