Sziasztok!
Nem is tudom, hol kezdjem, Blanka beszámolójával egészen egyet tudok érteni! Egy magyar átlagos családból ide érkező lánynak bizony nem egyszerű ezt a rengeteg – számunkra értelmetlen, lényegtelen és néha kiábrándító – dolgot elfogadni. Megérkezésem után 3 hétig el voltam varázsolva a gazdagságtól és a problémamentes élettől, úgy éreztem haza se akarok menni többé 
Ez szép lassan változik, minél jobban megismerem őket. Igazából velem kedvesek továbbra is, inkább nehéz elfogadni.. de tanulom, ami tudom hogy csak a javamat szolgálja! A készkajáktól, gyorskajáktól, hogy nem tudnak főzni, és a kukába dobálástól kiborulok néha. Szerencsére az utóbbiról kezdenek leszokni, legalábbis amit én főzök, azt berakjuk a hűtőbe és én vidáman veszem elő másnap! De ha ők készítenek valamit, a minap pl lazacos szendvicseket kb 25 kis szendvicskét amiből megettek 10-et és a többi ment a kukába a szívem szorul össze 
Számomra az is furcsa hogy mindent ki kell vasalni és mindent csak egyszer hordanak, ne essék félre értés van amit én is egyszer veszek fel de egy farmert és egy pizsamát azért nem… Mindegy..
A napjaim nem megerőltetőek, de nincs nagyon fix munkaidőm. Sokszor egész nap itthon kell lennem, de ha valahova szeretnék, elmehetek. Hétvégi off napjaimat tiszteletben tartják.
Nálunk egy 8 hónapos kisfiú és egy 10 éves kislány van. Liberty-vel kb semmit nem foglalkoznak. Olyan már most, mint egy felnőtt és ha csinál is valamit a túlaggódós anyuka inkább rászól. A Careful-t naponta kb 150x hallom. 28 évesen én ezeket is nagyon megfigyelem hisz nemsokára én is szeretnék gyerekeket.
Nálunk még egy szög beütésére is hívnak valakit, irtó fura…
A vidék gyönyörű és cseppet se bánom, hogy itt vagyok! Azóta is mindenkinek csak ajánlom, hogy legyen au pair, rengeteget tanul az ember! Nyelvsuliba nem járok, mert úgy érzem számomra elég, amit itt tanulok majd! Londonban még nem sokszor voltam, hétvégére tervezem mindig, de most találtam arra is munkát egy másik családnál, amit nagyon szeretek, mert ők kicsit közelebb állnak a számomra “normálishoz”
Az időjárással semmi bajom, többet süt a nap, mint otthon és szerintem a tejföl is finom! 
Jól érzem magam, de már nem akarok örökre itt maradni, elég lesz az egy év
Eszter
{phocagallery view=category|categoryid=123|float=left|displayname=0}