Kedves Anett és Viki!
Bocsánat a késői válaszért 
A napjaim jól telnek, épp négy hete érkeztem meg Londonba! Gyorsan szalad az idő.
Egy átlagos nap olyan 7 óra körül felkelek, elkészülök és fél 8 felé lemegyek, hogy lassan indulhassunk iskolába. Ébresztés, reggeli, készülődés a fiúknak nem az én dolgom, ezt legtöbbször apuka csinálja. A múlt héten már én vezettem az iskolába, persze valaki mindig ült mellettem (apuka, anyuka vagy egy nap mind ketten ott voltak), délután pedig még busszal mentem a fiúkért, mert szerintem ők is érezték, hogy még kicsit félek az egyedül vezetéstől (iskolából hazafele egyedül, azért már jöttem, de két eleven fiúval a hátam mögött, mégis csak más ugye!)
Szóval miután a fiúkat kiraktam az iskolánál jövök haza, ez sokszor a forgalomtól függ, van hogy már fél 9kor itthon vagyok, de van hogy csak 9 körül.
Tehát olyan 9-től szabad vagyok, ilyenkor szoktam beágyazni a fiúknál, ha esetleg rendetlenség van, akkor összepakolok (bár ez ritka, mert a fiúk általában összepakolnak maguk után), illetve sokszor ilyenkor mosok is (ez kb heti 2-szer van és sokszor a saját ruháimmal együtt).
Busszal olyan 3 óra körül kellett elindulnom értük, autóval fél 4 körül is ráérek majd. Amikor hazaérünk, akkor elkezdem megcsinálni a “vacsorájukat”, ez általában pesto, halrudacskák, sültkrumpli vagy apuka készít előre bolognai szószt, tehát nagy főzőcskézés nincsen. Sokszor én is ilyenkor velük eszem, ha olyan van, amit én is szeretek.
Ha kicsit tovább tart az elkészítés, akkor a leckét előtte megcsináljuk. A lecke konkrétan csak olvasás és spelling, mást nem szoktak kapni otthonra. A “ki olvasson előbb” dologból néha mondjuk vita van, de hála istennek, azért ez nem olyan gyakori és valahogy mindig meg lehet oldani.
Miután ettek és a lecke is készen van, akkor szabadidő van nekik, nézhetik a tv-t kicsit, meg játszhatnak. 6 óra körül van a fürdés (a ki menjen elsőnek itt is megint előjön csak más értelemben persze 
), fél 7 körül általában mindketten már készen vannak, úgyhogy ilyenkor megkérem őket, hogy játszunk valamit, mert nem igazán jó, hogy csak a tv előtt ülnek. Hála istennek legtöbbször maguktól is játszanak (rengeteg játékuk van! főleg Lego) és a tv csak amolyan háttérzajnak megy.
7 órakor szoktam őket felküldeni (néha picit előbb, ha anyuka megkér rá), ilyenkor még össze kell készíteniük az egyenruhájukat másnapra, plusz ha van tesi órájuk, akkor a tornazsákjukat is. Közben mindig megkérem őket, hogy válasszanak gyorsan egy könyvet, hogy mit olvassunk. Az esti mese olvasás közös program, sokszor leginkább ők olvasnak, szeretik a könyveket és az olvasást, néha persze nekem is jut szerep azért (Néha, ha anyuka itthon van, akkor ő olvas).
Fél 8 kor van villanyoltás és jóéjszakát, bár megesik, hogy ez kitolódik. Hála istennek apuka általában ilyenkor már hazaér, így én mehetek a dolgomra, de ugye van hogy esti babysittelnem kell, ami nem mindig egyszerű. Leginkább csak az egyikőjükkel van ilyenkor gond, mert ő nehezebben alszik el és sokszor ébren tartja a testvérét is ezzel. Szerencsére eddig még sikeresen megoldottam ezt a problémát
Szóval így telik egy napom, igazándiból semmi megerőltetőt nem kell csinálnom. Pénteken például általában anyuka viszi a fiúkat iskolába, csak elhozni kell őket, de ilyenkor már ugye nincs lecke és amióta itt vagyok vagy elvoltak barátoknál vagy a közeli étteremben ettek tehát a vacsora készítés is kimaradt.
Takarítani nem kell (még a saját szobámban/fürdőben sem), mert takarítónő jön egy héten egyszer. Heti kb kétszer mosok és egyszer kivasalom a fiúk ingeit. Nekem tényleg csak a fiúkkal kell törődnöm, más dolgom nincsen és ez pont így jó, az én véleményem szerint ilyennek kéne lennie az aupairkedésnek. És természetesen a hétvégéim teljesen szabadok, nincsen semmi dolog szombat-vasárnap. (Elképzelhető, hogy egyszer-kétszer majd dolgoznom kell, de természetesen előre fognak erről szólni)
A családról: a szülők nagyon kedvesek, mindig érdeklődnek, főleg az apuka. Ő vele mondjuk jobban megtaláltam a közös hangot (vele többet is találkozom), de az anyuka is kedves csak még kell egy kis idő, hogy az ő közelében is feloldódjak Amúgy az első pillanattól kezdve tényleg családtagként kezelnek, egy pillanatig sem éreztem magam kivülállónak, a fiúk is hamar elfogadtak és szót fogadnak legtöbbször, úgyhogy jól érzem magam velük.
Nyelviskolába végül nem tervezem, hogy járni fogok, nem érzem szükségét.
Barátkozás még folyamatban van, a héten Gáborral találkoztam, aki itt lakik nem messze, tervben van, hogy többször is találkozunk csak ugye ő nem mindig van Londonban. Mónival is találkoztam már egyszer. Amúgy meg írogattam pár embernek, nem csak a magyar aupair-eknek a közelben, de válaszra se méltattak, úgyhogy nem erőltetem. Majd kialakul, én egyedül is elmegyek bárhova, nem zavar
Képeim sajnos nem igazán vannak, esetleg a szobámról tudok küldeni meg mondjuk magamról.
Meg ez a beszámoló kicsit túl részletes és hosszú lett, ha esetleg ki akartok majd rakni, akkor inkább írok egy rövidebbet
Zsuzsi