Kedves Anett es Viki!
Koszonom az erdeklodest, es azt is, hogy mindig fordulhattam hozzatok, amikor kicsit elbizonytalanodtam. Kellett is a batoritas, mert elegge csalodott voltam amiatt, hogy el kellett hagynom azt a csaladot, akiket mar utazasom elott egy honappal megismertem. Ugy ereztem, ok lesznek az igaziak, aztan kiderult, hogy megsem.
Talan en sem voltam eleg korultekinto, de ugy gondoltam, egy au-pairnek az a feladata, hogy a gyerekekkel legyen, es mellekesen csinaljon olyan aprobb hazimunkakat, mint mosas, bepakolas a mosogatogepbe stb. Utazasom elott kaptam meg a timetable-t, mit is kell majd pontosan csinalnom, mondanom sem kell, nem sok kozom volt a gyerekekhez. Az anyuka figyelmeztetett, ok egy igazan busy family, de nem gondoltam, hogy ennyire. Az egyetemrol kikerulve rogton idejottem, voltakepp ez az elso igazi munkam, ezert tul sok volt ez nekem. A harom elkenyeztetett gyerek, a rengeteg takaritas (az ok, hogy a gyerekek utan pakolok, na de a szulok utan is??), nem kaptam semmi jogot, hogy raszolhassak a gyerekekre, egyszeruen bentlakasos cselednek ereztem magam. Arrol nem is beszelve, hogy egyaltalan nem ereztem magam a csalad reszenek, es minden reggel gorcsbe randult a gyomrom, ha le kellett mennem, illetve, ha az anyuka szolt valamiert. Szerencsere o gyorsabb volt nalam, eszrevette, hogy nem erzem jol magam, egyaltalan nem vagyok boldog, felajanlotta a csaladcsere lehetoseget. Eleinte odzkodtam tole, de aztan rajottem, o sem akarja, hogy tovabb ott legyek, es valojaban en sem. Ezert viszonylag koran, harom het utan csaladot valtottam, es egyaltalan nem bantam meg.
A mostani csaladom nagyon szuper. Szinten harom gyerkoc van, de a legkisebb kislany beteg, allando felugyeletre szorul, ezert az anyuka itthon van.Valojaban azert vagyok itt, hogy az anyuka dolgat megkonnyitsem, hogy minden idejet a kicsire tudja forditani. Voltakeppen a 4 eves kislannyal es a 6 eves kisfiuval foglalkozom sokat, altalaban ok teszik ki az idom nagy reszet. Napi kb. 6 orat dolgozom, igazan aupairnek erzem magam, szeretem is, amit csinalok. A gyerekek azonnal elfogadtak, a szulok nagyon erdeklodoek, viccesek, es meghagyjak azokat a szokasaimat, amiket otthonrol hoztam. Tenyleg csaladtagnak erzem magam, es minden reggel varom, hogy kezdhessek. Ez a negyedik hetem eleje, es meg mindig boldog vagyok. Eszre sem veszem, mennyire repul az ido.
Egy napom kb. igy nez ki:
7.30 – 9:30
– feloltoztetni a gyerekeket (negyed ora alatt megvagyunk)
– kipakolni a mosogatogepbol
– berakni egy adag mosast
– kivinni a szemetet
– elkiserni a gyerekeket a suliba (es ott viszonylag sokat varni, mert a kisfiu 3/4 9-kor kezd, de a kislany csak 9-kor)
– visszasetalni negyed ora alatt
– kiteregetni, betenni egy ujabb adagot
9.30-14.45 SZUNET
14.45-18.45
– valamilyen takaritas (heti egyszer huto kitakaritasa, WC-k kipucolasa stb. ezekkel kb. 15 perc alatt kesz vagyok)
– vasalas
– jatek a gyerekekkel
– vacsi keszitese nekik (tobbnyire mirelit vagy olyan kajak, amik max. 20 perc alatt elkeszulnek)
– furdetes
Es ennyi! 🙂 Tobbnyire hamarabb fejezem be a munkat, es abban a delutani “muszakban” is van holtido, amikor nem csinalok semmit, de ez igy tokeletes, ahogy van. Heti 2-3-szor kell babysittelnem este, ami tulajdonkeppen annyit jelent, hogy ebren vagyok, amig a szulok haza nem ernek. Ilyenkor azt is megengedik, hogy a baratnoim atjohessenek.
Nyelvsuliba egyelore nem jarok, nem is kerestem eddig, igazabol mindenki dicseri az angolomat (bar nem ertem, miert, lehet, hogy csak udvariassagbol mondjak :D), de meg tudom ertetni magam. Viki “jo utat nektek, lanyok”-levelenek koszonhetoen felvettem azokkal a csajokkal a kapcsolatot, akikkel ugyanazon a napon jottem Londonba, bar mindharman mas jarattal. Azota minden hetvegenket egyutt toltjuk, igazi baratsag szovodott kozottunk. London nem olyan nagy varos, mint gondolnank, olyan baratnokkel, egyetemi csoporttarsakkal talalkozom, akikkel Magyarorszagon ritkan lett volna lehetosegem. Persze igyekszunk nemcsak magyarokat megismerni, hogy gyakoroljuk a nyelvet, de uton-utfelen magyarokba utkozunk. Hiaba, London mar magyar varos. 🙂
U.I.: Batran ajanlom mindenkinek az aupair munkat, rengeteget tud fejlodni a szemelyisegunk. Es, ha valakiben kicsit is motoszkal a boldogtalansag, idegesseg gondolata a csaladjanal, ne habozzon valtani! 🙂
Bocsi a kicsit hosszu levelert, igyekeztem mindent belesuriteni.
Üdv,
Móni