Kedves Viki és Anett,
Már bő egy hónapja vagyok kint Angliában, Chestertonban, ami egy kis falu Bicester mellett. A falu maga nagyon tetszik, csendes, nyugodt, messze minden zajtól és rohanástól. Ez pozitívum, mivel Pestről jövök, így örülök egy kis nyuginak.
Az érkezésem előtt még egy napot Londonban töltöttem városnézéssel, habár nem sok újat nyújtott a város, ugyanis már 4x jártam itt, hosszabb rövidebb ideig. Tehát amikor Angliát választottam munkahelyül, tudtam mire számítsak. De a vidéki Anglia nagyon tetszik.
A szülőkkel kezdettől fogva jól kijövünk, sokat beszélgetünk, és nagyjából meg is értem őket. szülők segítőkészek, például a bankszámlanyitás vagy a orvoshoz való beregisztrálásban is közreműködtek.
A fiúk, Robert 12, Matthew 11 már más tészta. Alapból csak a kisebbel kell foglalkoznom.
Neki kell reggelit készítenem, összerakni az ebédes csomagot és elvinni a suliba autóval. Mire ő felkel már a nagyobbik és a szülők elmennek. 9től 3ig van szabadidőm. Ilyenkor 1-1,5 óra házimunka van, minden nap más. Vasalás, porszívózás, teregetés és ruhabeszedés, konyhatakarítás és plusz pénzért vállaltam a fürdőszobák kitakarítását is. Ezután megyek konditerembe, úszni kb. 4x hetenete és 1x Oxfordba nyelviskolába. Ott van pár barátom, de sokan csak pár hétre jönnek aztán már el is mennek. Meg nehéz úgy ismerkedni, hogy közben Oxfordtól azért elég messze vagyok és az időm nagy részét a munka teszi ki.
Péntekenként segítek a 4. osztályban délután a tanárnőnek, ilyenkor interaktív játékok szoktak lenni, mint kézműves foglalkozás, társasjáték, mágnessel mit hogyan lehet vonzani. Szerdánként 4 héten át pedig főzőklubba járunk, ahol csirke, marha, hal és sütemény témában tanuljuk a fortélyokat. 15:15re megyek a suliba Matthewért majd utána heti 1-2x foci a parkban, házi megírása. Aztán fél 5 kor jön meg a nagyobbik, ő focizni szokott a barátaival. Amúgy a kisebbik végzős az általános iskolában, a nagyobbik pedig másodikos a középiskolában. Mindketten katolikus egyházi iskola tanulói. A szülők 6-fél hét körül jönnek meg. Addig tulajdonképp csak felügyelnem kell hogy mit csinálnak.
Örülök, hogy az au-pairkedést választottam amikor azon gondolkoztam, hogy ez vagy csak simán vágjunk bele és mindenhova adogassam be az önéletrajzomat. Így könnyebb volt, mert már egy hét után kaptam fizetést. Nem kell foglalkoznom számlák befizetésével és hasonlókkal. Viszont egy kedves kis család tagja lettem, ahol ugyan alkalmazkodni kell, de ez szerintem nem olyan vészes, ráadásul szeretek is gyerekekkel lenni, így kíváncsian nézek elébe ennek az évnek.
Köszönöm!
Bálint