Kedves Anett és Viki!
Bocsánat, hogy csak most írok… Több, mint egy hónapja vagyok itt Hágában. A család nagyon aranyos. A szülők fiatalok és nagyon oldott a hangulat a kezdetektől fogva. Éppen ezért, nem is volt nehéz beilleszkednem. Nagyon sokat mosolyognak, sokat nevet együtt az egész család.
A gyerekeket is nagyon szeretem, egy 3 éves kisfúra és egy 7 éves kislányra vigyázok. A kisfiú a család mókamestere, imád bohóckodni, énekelni és nagyon szereti a kalózokat 🙂 . Sokat játszunk együtt. A kislány pedig komolyabb, már másodikos, ő nagyon sokat énekel, zongorázik, és táncol. Igazából ő egy kis művészlélek szerintem. Sokat énekelünk, és hallgatjuk a zenét, leginkább francia gyerekdalokat. Megpróbálok olyan játékokat játszani velük, ami fejleszti is őket, (próbálok előhalászni a gyakorlatom alatt tanultakból, amit az óvodában is csináltam otthon)
A családdal már voltam Németországban is, és ha mennek kirándulni mindig, megkérdezik szeretnék-e velük menni. A tenger nagyon közel van hozzánk, szóval már vettem egy futócipőt, hogy eljárjak futni a tengerpartra.
A hétköznapok nekem nem olyanok mintha dolgoznék. A hétvégéim szabadok. Reggel megcsinálom a gyerekeknek a szendvicset, majd segítek nekik elkészülni, de mivel az anyuka viszi el őket az iskolába, ezért legtöbbször ő öltözteti fel a kisfiút. A kislány egyedül is el tud készülni. Napközben kipakolom a mosogatógépet, felporszívózom a konyhát, és ha kell, beteszem a gépbe a gyerekek ruháit, utána pedig kivasalom őket és elrakom a helyére.
Hetente kétszer van a kislánynak különórája, ahová elkísérem őt, így korábban megyek érte az iskolába. Utána együtt hozzuk el a kisfiút.
Délután elmegyek a gyerekekért, majd uzsonnázunk otthon és játszunk. A fürdetés is az én reszortom Jvicces mikor nem csak a fürdőszoba úszik, hanem én is 🙂 (nem mindig szeretnék abbahagyni a fürdést mikor én mondom 🙂 )
Szoktam magyar ételeket is csinálni, nem sokszor kell főznöm, de ha igen szívesen teszem.
A nyelviskolát is elkezdtem már, a helyi francia intézetben. Nagyon szeretem.
A család német-francia (Az anyuka francia, de mindenki beszél németül, franciául) viszont amikor együtt csinálunk valamit, pl. vacsorázunk vagy kirándulunk, akkor franciául beszél az egész család, nagyon figyelnek arra, hogy én is értsem, miről van szó. Néha szólom kell a kisfiúnak, hogy ha németül beszél nem értem, de így egy-két német szó is ragad rám 🙂
A többi au-pairrel is sokat találkozom, általában hétvégén. Voltunk együtt Amszterdamban, ünnepeltük együtt a sörfesztivált. Magyar lányokkal is voltam már Leidenben pl. és Amszterdamban is. Az egyik magyar lány Luca, vele már felvettem a kapcsolatot mielőtt kiutaztam volna, ő mutatott be egy másik magyar lánynak is 🙂
Én nem bántam meg, hogy kijöttem, nagyon sokat tanulhat itt az ember, önállóságot, nyelvet és nem utolsósorban világot lát, erősödik, önállóbb lesz 🙂 Néha nehezebb, ha jön a honvágy, de túllesz rajta az ember. Pláne, ha ilyen jó fej a család 🙂
Köszönöm szépen, hogy lehetővé tettétek számomra ezt az utat 🙂
Kriszti