Kedves Anett es Viki!
Annyira jol erzem magam, hogy alig vettem eszre,hogy lassan mar 2 honapja vagyok itt. A csalad az elso pillanattol nagyon kedves velem, befogadtak, es mar az elso napomon sokat nevettunk es beszelgettunk egyutt. Ami azota sem valtozott 🙂 Szerintem ehhez az anyuka mindig mosolygos es vidam szemelyisege nagyban hozzajarult, de Apuka is ugyanilyen. 
A gyerekek nagyon hamar elfogadtak, bar a kislany 2 het utan rajott, hogy en igazabol maradok veluk, es akkor jott egy nehez het, amikor mondta, hogy nyugodtan hazamehetek, es nem akart velem jatszani (az elso heten meg azt mondta,hogy nagyon szeret, es mindig megkert, hogy olvassak neki meset).
Ezen szerencsere azert hamar tuljutottunk, amikor mar a karacsonyra keszulodtunk. Ugyanis egyutt sutottunk mezeskalacsot a fara es keszitettunk egy csodaszep hazikot is. A kislany nagyon elvezte a formak szaggatasat es disziteset, kaptam is tole sok olelest meg puszit. A kisfiuval minden konnyen ment, nagyon sokat jatszottunk es enekeltunk egyutt, a kedvence az ABC song, meg a Five little ducks…:) 
A napirendem most mar nagyjabol kialakult: a gyerekek heti 3 napot jarnak oviba (Hetfo-szerda), mert Anyuka is csak annyit dolgozik. Reggelente (7:00) segitek feloltoztetni oket, es ketszer en is viszem oket. Delutan (17:30) pedig altalaban a szulok hozzak oket haza, de van amikor en. Utana furdes es a kisfiu megy is aludni, a kislany pedig meg nezhet egy meset. Csutortokon es penteken altalaban 8-9 korul kezdek, ilyenkor szoktam jatszani a gyerekekkel, van amikor a barataik jonnek at hozzank, van amikor forditva. Csutortokon Anyuka balettra viszi a kislanyt, ilyenkor mindig egyedul vagyok a kisfiuval. Ezek a napok nem a szokott napirend szerint mennek, de Anyuka mindig figyel ra, hogy ilyenkor is meglegyen a kello szabadidom.
A feladataim koze tartozik pl.: a haz rendben tartasa, mosas, vasalas es a gyerekekkel kapcsolatos dolgok. Takaritono jon hozzank hetente, ezert az nem az en feladatom, de elofordult mar, hogy nem tudott jonni, ilyenkor Anyukaval egyutt takaritottuk ki a hazat.
A szulok mindig dicserik az angolom, ami nagyon jol esik, ezert nem kell nyelviskolaba jarnom. Rengeteg szot es kifejezest tanultam mar ugy is, hogy a csaladdal beszelgetek, de szeretnek egy olyan kurzust talalni, ami segitsegevel meg jobb lehet az angolom.
Baratokat nagyon konnyen szereztem, mar az elso londoni hetvegemen 6 fantasztikus barattal lettem gazdagabb. Meg az egyetemrol ismertem egy lanyt, akinek blogbejegyzeseit olvasva jottem ra, hogy o is au pair londonban. Igy meg a kiutazasom elott irtam neki, es el is hivott hozzajuk, ahol bemutatott a lanyoknak. Azota minden hetvegen egyutt jarjuk Londont, a muzeumokat, es tervezzuk mas varosokba is a kirandulast.
Mindent egybeveve nagyon boldog vagyok itt, imadom Londont, igazan szerencsesnek erzem magam a host csaladommal is. Ok is elegedettek velem, mondtak is tobbszor, es minden apro segitseget megkoszonnek, ami nagyon jol esik. A gyerekeken akkor lattam igazan, hogy szeretnek, amikor viszajottem az unnepek utan. A kisfiu (1,5 eves) szinte szaladt le a lepcson szeles mosollyal es maszott az olembe :), a kislany (3,5 eves) pedig puszit is adott, es mar nem ellenkezik amikor szeretnem feloltoztetni 🙂 
Ezek apro dolgok, de nagyon boldogga teszik a mindennapokat 🙂
Nem volt egyszeru, mire megtalaltam a szamomra tokeletes csaladot, de nagyon koszonom, hogy segitettetek minden lepeseben, es kitartottatok vegig, egyaltalan nem bantam meg 🙂
Udvozlettel,
Virag 🙂