Kedves Viki!
Még két hete sincs, hogy itt vagyok Belgiumban, de máris annyi minden történt velem, hogy azt sem tudom hol kezdjem. Elsőnek talán mesélek picit a családról. Mindenki nagyon kedves hozzám, már az első percben befogadtak, ezért sikerült nagyon hamar otthon éreznem magam náluk. A szülők sajnos sokat dolgoznak, mivel saját vállalkozásuk van. Az apuka majdnem a fél napot végigdolgozza, és ennek ellenére van, hogy be kell mennie hétvégén is. Ez nem jelenti azt, hogy ne törődnének a gyerekekkel, hiszen sokat foglalkoznak velük, és nagyon szeretik őket.
A gyerekek, akikre vigyázok, hárman vannak, de leginkább csak a kislánnyal kell foglalkoznom. Méronne-nak hívják, ő a család legfiatalabb tagja, 7 éves. Állandóan játszani akar, és sosem fárad el, nem úgy, mint én. Irigylem az energiáját.:D Amit még tudni érdemes róla, hogy kissé érzékeny, az anyukájához nagyon kötődik, rettentő barátságos, és hihetetlenül aranyos. Az érkezésemre készített nekem néhány rajzot ami iszonyatosan jól esett, hisz akkor még nem is ismert. Hallgat rám, ha megkérem valamire mindig megcsinálja, sőt, most már magától is elvégzi azokat amiket korábban mondtam neki. Ráadásul múltkor nem engedte, hogy segítsek neki, hanem egyedül megcsinálta a feladatot. A középső fiú, Baptiste (11) nyitott, humoros, bolondos, kissé rendetlen srác, egyszerűen imádom. Hihetelen, amikor magyaráz, a testbeszéde elképesztően kifejező. Ők itthon hollandul beszélnek amiből én semmit sem értek, de amikor Baptiste nekiáll mesélni, az még számomra is egy élmény. Ahogy elő tudja adni a dolgokat, és amilyen arckifejezései vannak hozzá, igazán szórakoztató, mindig megnevettet.:) A legnagyobb fiú Thomas (13), aki bentlakásos iskolába jár, így vele szinte egyáltalán nem kell foglalkoznom, mivel csak szerda délután és hétvégén van itthon. Ebből kifolyólag vele még nem sikerült olyan sok időt eltöltenem, de voltunk már együtt a könyvtárban. Ő is nagyon szeretnivaló, mondta, hogy nyugodtan választhatok magamnak könyvet.:)
A feladataim sem túl megterhelőek: a gyerekek ébresztése, reggelit adni nekik, csomagolni valami harapnivalót az iskolába (gyümölcs, keksz), elvinni őket a suliba és értük menni, illetve a kislánnyal játszani. A fiúk már elég nagyok ahhoz, hogy egyedül is tudnak mit kezdeni magukkal, vagy a barátaikkal töltik a szabadidejüket. Néha elmosogatok utánuk, rendet rakok, de ezt sem sűrűn, mivel van bejárónő, aki ezt elvégzi. Vele is jóba lettem, szoktam neki segíteni, vagy csak beszélgetni, és úgy érzem ő is kedvel engem.
Az anyukával szintén jó viszonyban vagyok, a megérkezésem másnapján elmentünk bevásárolni, főztünk már együtt, beszélgetni is szoktunk, főleg ebédnél, mivel délben általában hazajönnek és együtt eszünk, néha az apuka is csatlakozik. Voltam vele és Méronnal egy lakberendezési üzletben is, továbbá elkísértem alkalmi ruhát vásárolni az egyik ismerősük üzletébe, ahol én is választhattam magamnak valamit. Ha van kedvem csatlakozhatom hozzájuk, bárhová mennek. Részt vehettem az anyuka unokahúgának születésnapján, egyik este velük vacsorázhattam egy étteremben, valamint az apuka anyukájával is találkoztam. Ő egy tengerpart melletti városban lakik, aminek következtében volt alkalmam megcsodálni a tengert. Mivel este mentünk, amikor már elég sötét volt, így a vízből nem sokat lehetett látni, ugyanakkor az ég tele volt csillagokkal és a hold is ragyogott, az elképesztő látványt nyújtott a partról! Muszáj visszamennem, hogy napfényben is megcsodáljam!:)
A hétvégén nagyon szép idő volt, így vasárnap elmentem sétálni, körbenézni kicsit a városban. Itt épp egy felvonulás zajlott, majd kisétáltam a közeli parkba, ahol található egy kastély is. Ahogy a főtér, ez is tele volt: mindenki örült a hirtelen jött melegnek. Sokan kutyát sétáltattak, voltak, akik futottak, vagy csak lejöttek a gyerekekkel. Én egyedül mentem, mivel még nem sikerült barátokat szereznem, (amin nem csodálkozom, hisz még 2 hete sem vagyok itt:D) de ez nem akadályoz meg abban, hogy felfedezzem a várost.
A nyelvsulit csak következő hónaptól fogom tudni elkezdeni, ahol tudok majd ismerkedni. De az anyuka nagyon segítőkész és tényleg azt szeretné ha jól érezném magam, próbál ismerősöket szerezni nekem. Felajánlotta, hogy majd elmehetek vele találkozni az egyik barátnőjének a lányával, illetve van egy magyar ismerősük, vele is szerveznek majd egy találkozót. Ugyanakkor írt egy lány, aki szintén itt Belgiumban au-pairkedik, vele is megbeszéltük, hogy majd szervezünk közös programot, szóval bőven lesz még lehetőségem barátkozni.:)
Összességében véve eddig nagyon jól érzem magam, az idő előrehaladtával pedig csak még jobban élvezem az itteni életet. A gyerekeket pedig napról napra egyre jobban megkedvelem. Nagyon örülök, hogy sikerült egy ilyen remek családot találnom.
Köszönöm a lehetőséget és minden jót Nektek! 🙂
Eszti