Szia Viki!
Hű, hát már aznap írni akartam neked, mikor kiértem,de annyira magával ragadtak az események, hogy még csak a családomnak közvetítettem. 😛 Szuperjó minden. Érkezésem óta egyetlen negatív dolog sem történt velem, azt is mondhatnám h mesébe illő.
Az au-pairkedés tökéletesen nekem való. Szerencsére imádnak a gyerekek, már az első naptól, de ez kölcsönös. Mikor érkezésem utáni első reggelen felkeltem,már a nagyobbik lány Dóra be is bújt mellém, hogy jó reggelt kívánjon. Az egész család nagyon kedves, a gyerekek nagyon jók, jól neveltek, a kisebb hisztiket sikerül gyorsan kezelnem. Hamar belejöttem a pelenkázásba is, pedig attól kicsit tartottam. 😀
Úgy érzem elfogadtak, mindenben segítenek, a lisztérzékenységemben is nagyon megértőek, úgy főzünk, hogy nekem is jó legyen. És bár nem várom el, megveszik nekem a drágább gluténmentes kenyeret is. 🙂 Megmutatták a környéket, a belvárost és minden olyan helyet és dolgot ami jól jön nekem a kezdetekhez. Az első négy napban még itthon volt velem és a gyerekekkel Karolina. Ez volt a “betanulás”. Jól sikerült. Szerencsére azóta is minden napom zökkenőmentes.
A napirendem úgy alakul, hogy hétfőn és szerdán itthon vannak velem a csajok mindketten és playgroupba megyünk. Aztán vagy sétálunk vagy csinálunk kint valamit, ha az idő engedi, ha nem akkor bent játszunk, Linda pedig kivétel nélkül minden nap még alszik 2-4 órát napközben. Így ezeken a napokon, ezt az időt Dórival töltöm. Kedden, csütörtökön és pénteken ovis nap van. Lindának még most van folyamatban a beszoktatás. Ezeken a napokon Dórit elvisszük oviba és ott maradunk kicsit Lindával, vagy én, vagy Karolina. Aztán, ha már nem bírja akkor hazafelé elalszik a babakocsiban. Ilyenkor általában sétálok a környéken vele, ismerkedek a helyszínnel. 😀 Aztán haza, amíg ő alszik, addig amit tudok besegítek a házimunkába, és amikor felkelt folytatódhat a játék. 🙂
Szerencsére Karolinának nem okoz gondot, hogy én is főzök párszor, így kiélhetem hobbimat is. 🙂
Minden napom addig tart amíg valamelyik szülő haza nem ér. Ezután igazából már nem kell semmit csinálnom, de még a legtöbb időt így is a családdal töltöm. Egyre jobban szeretem őket.
A hétvégéim is szabadok, ilyenkor szintén körülnézek a környéken, vagy becsatlakozok valami családi programba.
Egyenlőre még nem túl sok új barátom van, de megismerkedtem itteni magyarokkal is a család által, valamint sok új embert ismerek meg a playgroupokban is, ahol így az angolt is gyakorolhatom. Egyik legjobb tanárom pedig a 4 éves Dóra, aki kijavítja a kiejtésem. 😛 Imádom. <3 Sokat fogok tőle is tanulni. 🙂
Lassan elkezdek nyelvsulit keresni, amivel szerintem, majd a barátok is gyarapodni fognak, de most még hagytam magamnak kis időt egyenlőre a beilleszkedéshez.
Még egy dolog. Az időjárás. Hiperszupercsodálatos. 😀 Ez nekem lett kitalálva.
Úgyhogy ez így amit eddig átéltem egyszerűen CSODÁLATOS. 😀
Szép napot, és bocsi, hogy nem jelentkeztem hamarabb!
Üdv,
Barbi