Szia Viki!
Nyolcadik hete vagyok Austinban, ami elég idő ahhoz, hogy tudjak írni. Első naptól kezdve családtagként tekintenek rám, ami nagyban megkönnyíti az egész munkát. A szülők nagyon jófejek, a gyerekek pedig aranyosak. Bár a 3 fiú (6, 9 és 11) elég gyakran tud veszekedni, de kezelhetőek és 2 perc után már el is felejtik, hogy veszekedtek.
A munkám reggel 7-kor kezdődik, amikor snacket és vizet rakok el a gyerekeknek, reggelit adok nekik és valamelyik szülő viszi őket suliba. Délután 3:30ig vannak suliban, utána maximum este 7-ig vagyok velük, ez idő alatt házit csinálunk, eszünk, játszunk vagy amit akarnak. Úgy vettem észre, hogy elfogadtak engem és szeretnek is.
Minden szerdán házhoz jön a zenetanár, és még a szülők nyáron kérdezték szeretnék-e tanulni valamilyen hangszeren…gondoltam persze miért ne, mindig szerettem volna zongorázni…szóval igen, én is tanulok zongorázni, amit nagyon nagyon szeretek:)
Bárhova bármikor mehetek szabadidőmben, saját autóm is van, amit csak én használok.
A 8 hét alatt túlestünk egy költözésen is, amiről tudtam, hogy lesz, mert már nyáron mondták. Az új ház hatalmas nagy, nem gondoltam volna rá, hogy ekkora lesz:) 3 szint, van moziterem és lift is a házban.
A helyi koordinátorom nagyon nagyon jófej! Nagyon bírom 🙂 vicces, megértő és baromi segítőkész. Megbeszéltük, hogy az egyik ”meetingen” például elmehetnénk kosármeccsre is, sőt mi au pairek dönthetjük majd el, hogy mit szeretnénk a ”meetingeken” csinálni, ami nagyon jó:)
Az iskolát is hamarosan kezdem, sajnos az őszi kurzusokról lecsúsztam, mivel itt augusztusban kezdődött minden suli, én pedig utána érkeztem, de már nagyon várom, hogy elkezdhessem végre. A többi au pair is nagyon jófej, bár a többségük Austin másik felén lakik, ami pár óra még autóval is.
Szóval összességében nagyon jól érzem magam, és szerencsére a családommal is tudok minden nap beszélni:)
Később még jelentkezem,
Nóri