Szia Viki!
Bocsi a késői válaszért, csak sűrű volt a hét és nem jutottam gépközelbe.
Minden továbbra is nagyon jó, jól érzem magam. A napirendemmel is meg vagyok elégedve, reggel 7-11-ig dolgozom, aztán néha segítek az ebédnél, majd este 5-7-ig. Nagyon ritkán kell babyszittelnem és a hétvégéim mindig szabadok.
A családdal jól megértjük egymást és a gyerekek is megszoktak, elfogadtak már és így sokkal könnyebb őket kezelni. A szülők pedig szerencsére családtagként, nem alkalmazottként tekintenek rám.
Az elején az volt a problémám, hogy nem ismertem senki korombelit itt. Ez azóta szerencsére megváltozott. Írtam pár au apirnek és velük rendszeresen összejárunk, minden hétvégére szervezünk valami közös programot. Van egy cseh lány is a csapatban, szóval az angol ilyenkor is gyakoroljuk. Egy nannyt is megismertem az egyik barátomon keresztül, aki bemutatott az ő nyelvsulis osztálytársainak. Az megint egy színes csapat, nagyon jó megismerni embereket a világ minden tájáról.
Pár hete pedig elhívott a család, hogy tartsak velük a Manchester környéki kiruccanásukra. Tegnap értünk haza. Nagyon jó volt nem csak Londont, hanem a vidéki Angliát is látni. Három hotelben szálltunk meg, isteni ételeket ettünk és wellnesseztünk is. Persze sok időt kellett a gyerekekkel töltenem ott is, de nem éreztem tehernek és ők is meg voltak velem elégedve.
Tehát minden jól alakul, nincs elviselhetetlen honvágyam továbbra sem és érzem, hogy az angol is egyre jobban megy.
Küldök pár képet. 🙂
Luca