Szia Viki!
November közepén jöttem ki Spanyolországba, de az első időszakom itt csak 5 hétből állt, mert karácsonyra hazautaztam a családomhoz. Ez az első pár hét kint pont arra volt elég, hogy megszokjam ezt az életritmust ami itt jellemző, ugyanis teljesen más, mint otthon, a napszakok el vannak tolódva és az emberek is máshogy állnak a dolgokhoz. Illetve persze a gyerekekkel és a családdal is közelebb kerültünk egymáshoz, amikor visszatértem januárban, már teljes értékű családtagként kezeltek és ez nagyon jól esett. Nagyon jó volt egyébként hazamenni az ünnepekre a családomhoz és a barátaimhoz, de így, hogy tudtam hova jövök vissza, már könnyebb szívvel utaztam másodjára, mint első alkalommal, amikor még a teljesen ismeretlen várt 🙂
A város ahol élek, Tortosa egy 35 ezres lakosú kisváros, de nagyon szép, tele van régi épületekkel a belvárosi rész és egy folyó szeli ketté. A tengerpart kocsival 10 percre van, Barcelona pedig 1,5 órára.
Én egy három gyerekes családdal élek együtt, ami azért sokszor nem a legegyszerűbb, mert itt mindig történik valami, de nem panaszkodhatok, mert nagyon aranyosak a gyerekek és szerintem teljesen elfogadtak már engem. A legkisebb lány 4 éves, a középső fiú 7, a legnagyobb lány pedig 9 éves. A legkönnyebb helyzetem a legidősebb lánnyal van, ugyanis ő már tanulja pár éve az angolt és szereti is a nyelvet, velem szinte mindig így kommunikál. A két kisebb gyerek még nem annyira beszél angolul, velük csak angol szavakat, kifejezéseket használok, de szerencsére fogékonyak a nyelvre. Egyébként én vagyok a család első au pair-je és nekem is ez az első ilyen munkám, szóval ez mindkettőnknek új helyzet, de szerintem sikerült jól kialakítanunk a dolgainkat 🙂A napjaim úgy alakulnak, hogy reggelente segítek nekik a készülődésben, majd ők 9-re elmennek az iskolába. A délelőttjeim szabadok (kivéve hétfőn és szerdán, amikor nyelviskolában vagyok), ilyenkor a szobájukban rakok rendet, az ágyaikat csinálom meg, kiteregetek, ilyesmi apróbb házimunkákat kell csupán végeznem, ugyanis takarítónő jár 2 hetente hozzánk. Fél 1-re értük megyek a suliba és hazasétálok velük, nem sokkal utánunk a szülők is meg szoktak érkezni. Ezután ebédelünk, utána van egy kis pihenőidő otthon, majd 3 után az anyuka visszavisz minket kocsival az iskolához, ahol a gyerekekkel megvárom a fél 4-et, amikor bekísérem őket az osztálytermeikhez. Ezután én hazasétálok, szendvicset készítek nekik, majd 5-re értük megyek újra. Iskola után szinte mindig elviszem őket a suli melletti játszótérre, vagy ha nagyon rossz az idő, könyvtárba megyünk és csak ezután megyek velük haza. Otthon vacsora előtt pedig még játszunk és tanulunk és körülbelül vége is már a napnak. 
Viszonylag sokat sétálok, az iskola a lakástól egy olyan 1,5-2 kilométerre van és én naponta ötször teszem meg ezt az utat, de egyáltalán nem bánom, főleg ha figyelembe veszem, mennyire finomak a spanyol ételek és milyen sokat eszem 🙂 A gyerekek pedig legalább sokat vannak a szabad levegőn és mozognak, ez szerintem nagyon jó dolog.
Hétvégente mindig szervezünk valamilyen programot, általában kirándulni megyünk a közeli hegyekbe, voltunk már gombát szedni, a tengerparton ebédelni/sétálni, családi barátokkal kerti partin enni, és nem olyan régen a család elvitt engem Barcelonába egy hétvégére, amit nagyon imádtam 🙂 A városban nem annyira gyakori jelenség az au pair, rajtam kívül csupán egy családnál van még egy 23 éves amerikai lány, de szerencsére nagyon jól kijövök vele, voltunk már egy közeli városban karneválozni, illetve május elejére már egy közös olaszországi utat is megszerveztünk 🙂 Rajta kívül a gyerekek unokatestvéreivel szoktam néha találkozni, az egyik lány épp velem egyidős, a húga pedig 16 éves, illetve van egy másik 16 éves lány barátja is a családnak, aki néha át szokott jönni hozzánk. Egy picit jobban örülnék, ha még több barátom lenne itt, mert délelőttönként és hétvégente lenne szabad időm programokat csinálni, de egyelőre még nem sok mindenkit ismerek a városban. Barcelonában egyébként találkoztam még egy másik au pair lánnyal, ott rengetegen vannak, de sajnos a távolság olyan gyakran nem tudok odamenni, hogy komolyabb kapcsolatokat alakítsak ki.
A nyelvvel nincs nagyon egyszerű dolgom, egy alap spanyol tudással jöttem ki ide és azt szeretném fejleszteni, de itt a katalán a hivatalos nyelv, amiről persze tudtam előzőleg is, viszont azt nem gondoltam, hogy ennyire fog különbözni a spanyoltól. Szóval hiába vagyok sokat az utcán és emberek közt, több katalán szó ragad rám, mint spanyol 🙂 Nyelviskolát sem volt egyszerű találni, végül egy olyan önkéntes alapon működő képzést találtunk, ami ingyenes, viszont rengeteg arab nővel járok az órákra együtt, sokszor a teremben is alig férünk el 🙂 Olyan szempontból azonban ennek is örülök, hogy picit közelebbről megismerhetem a kultúrájukat, amire például otthon nem igazán lenne esélyem, pedig szerintem nagyon érdekes.
Szóval összességében jól érzem magam kint, rengeteg élménnyel gazdagodom, amelyekre valószínűleg sosem lett volna lehetőségem, ha nem vállalom be ezt az egy évet au pairként 🙂
Üdv,
Kinga