Egy 21 éves hétköznapi leányzó vagyok egy nem éppen hétköznapi családdal:)
Három gyerkőcre vigyázok, 2 leányzóra és egy kis srácra. Nagyon aranyosak; a lányok nyugodtak édesek a legényke is csak ő elég hiperaktív, akarom mondani túúúúúl hiperaktív:) Ezen kívül túl sokat használja a „nem” szócskát főleg, ha kérem, hogy csináljon meg valamit vagy csak valami kis apróságot kérek ami az ő javát szolgálná. Tehát megküzdök vele olykor-olykor rendesen. De ettől eltekintve jó gyerkőcök.
Annak a története, hogy hogyan is jutottam arra a döntésre, hogy au-pair akarok lenni elég egyszerű. Még mindig nem tudtam eldönteni mi akarok lenni vagy mit szeretnék csinálni. Gyerekkori álmom volt hogy világutazó leszek, de ha az nem is legalább egy kis részt kipipálhatok belőle.:)
Nem utolsó sorban a nyelvtanulás is inspirált, vagyis mindenek előtt ez volt az első szempont.
Egy ismerős segítségével találtam meg Anettékat. Az Ő élménybeszámolóját is olvashatjátok a Németországi leányzók között (Adri).(Köszönet neki még egyszer is:) és Anett neked is köszönök MiNdEnt a sok segítséget és a lehetőséget:))
Tehát miután felvettem velük a kapcsolatot rövid idő elteltével meg is találták nekem a megfelelő családot. Sokat vaciláltam vajon csak azért mert első család nem kellene elfogadnom, de miután az Anettal megvitattam, és ő is azt mondta, hogy csak ezért nem kellene visszautasítanom őket, főleg ha szimpatikusak is. Tehát bárki döntés előtt áll, ez azért megfontolandó mielőtt visszautasítaná.
A lehető legjobb családot kaptam, számomra. Egy életvidám, pörgős család.
Mindenben segítenek bármiről is legyen szó, az utazásaim során a tanfolyam keresésben.
A gyerekek nagyon barátságosak viszem-hozom őket suliba. A legénykével tanulunk (a lányok már maguk csinálják segítség nélkül, teljesen önállóak). Heti egyszer takarítok, viszont minden hétvégém szabad, amit a tanfolyamról megismert lányokkal töltök.
A szülők mindig támogatnak menjek, lássak világot, ismerjek meg újabb embereket, más au-paireket.
A tanfolyamhoz visszatérve valami őrületesen jó tanárunk van (nagyon vicces és segítőkész, érdekes tanítási módszert alkalmaz, de nagyon jó és odafigyel mindenki nem pedig alszanak az órán;)) kis csoportban vagyunk, ami pedig még ennél is jobb, hogy mindenki au-pair, tehát hasonló helyzetben vannak. Heti 2x van találkánk amit mindig nagyon várok:)
Többségében a környékemen külföldi leányzók vannak, magyar lányok annyira nincsenek sajnos, vagy csak még nem találtam meg őket. De megtaláltam a társaságomat akikkel annyira jól kijövünk, hogy minden hétvégére szervezünk valami programot.
Őszintén szólva nem is tudom szavakba önteni, hogy ez milyen, meg kell tapasztalni mindenkit csak bátorítani tudok, hogy vágjon bele aki esetleg eddig csak gondolkozott rajta.
Persze azt is meg kell vallani, hogy van olyan, hogy elsőre nem jön össze, mert valahogyan nem passzol a család; de ritka az ilyen hála az égnek; és ha mégis van rá lehetőség, hogy tovább lépj.
Egy igazi élmény és nagyon örülök, hogy belevágtam ezzel is gazdagabb lettem. Ez egy olyan élmény amit senki nem vehet el tőled, vagy nem érezheti át amíg nem volt ilyen helyzetbe.
Egy örök emlék marad.<3
Üdvözletemet küldöm CsOdAoRsZáGbÓl:)