Kedves Mindenki,
Pontosan negy ev telt el az Angliaba erkezesem elso napjatol es ugy gondoltam, hogy itt az ideje hogy leirjam a Mi kis tortenetunket.
2007-ben kezdodott amikor is akkor 31-evesen erettsegivel nem talaltam munkat, es mindezt tetozte hogy a ferjem az epitoipari vallalkozasban dolgozott ami csodbe ment. Nekunk is volt nagy hitelunk, persze deviza alapu
, ezert ugy dontottunk hogy kulfoldon kell probalkoznunk. beiratkoztunk egy 100 oras angol tanfolyamra a ferjemmel es ugy terveztuk, hogy aki elobb talal munkat az megy es utana viszi a csaladot. Hajnalokig bongesztem a kulfoldi munkakat mig valahogy decemberben Anettra talaltam es onnantol kezdve minden felgyorsult. Elmondta, hogy mothers help-kent, van eselyem az aupairkedeshez mar idos voltam. En ugy voltam vele, hogy az talan meg job is mert tobbet fizetett igaz tobbet is kellett dolgozni. Sok csaladhoz beadtuk a jelentkezest Ir orszagba es Angliaba is. A csaladok egy kicsit feltek mert van egy gyermekem aki akkor 10 eves volt es azt hittek nem fogok kitartani. Vegul januarban ramtalalt egy csalad Angliabol, Chesham-bol es februarban mar repultem is meg a jegyet is megvettek.
Lucy,az anyuka vart Heathrowba es nagyon kedves volt. Harom fiu volt akkor meg 3-, 2 evesek es egy 6 honapos raadasul decemderbe szuletett a negyedik fiu. Nagyon szetszort, rendetlen csalad volt, de en nagyon szerettem Oket. Nagyon sokat dolgoztam, ami jo volt, mert nem gondoltam annyit az en csaladomra. Nagyon hianyzott a kislanyom. Az elso harom hetben cask sirtam amit elosegitett az is hogy a 100 oras angol szinte semmit sem ert. Nem ertettem egy szot sem es nem is tudtam valaszolni. Viszont a gyerekeket imadom es ezt ereztek igy nagyon jol elvoltunk. Lucy mindig kijavitott es igy lassan egyre tobb maradt meg bennem es egy ev utan mar annyira megtanultam, hogy nem kellett segitseg semmihez sem. Tudtak hogy a tervem az hogy a csaladom is kijojjon. 
Fel ev utan kihoztak a ferjemet is, de a munka amit talaltunk neki nagyon rossz volt. A legnehezebb idoket eltuk at, mert en meg a csaladnal dolgoztam, de mar alberletben laktunk es a keresetem nagyon keves volt ahhoz, hogy megeljunk, raadasul a kislanyunk meg mindig otthon volt, amiert nagyon sokan eliteltek akkor engem a falumban. Lucyek tudtak, hogy el kell engedjenek, en mar keszen alltam mas munkat keresni, az angolom mar jo volt hozza. A ferjem neha dolgozott Lucy baratainal es igy tortent, hogy megkertek koltozzunk le Berkshirebe van nekik egy kis hazuk a nagy birtokukon amit kiberelhetunk es hetvegekre kerestek nanny-t es megkertek dolgozzak naluk. Neha pedig a ferjem is kapott munkat toluk. Igy tortent hogy Lucyektol a Baratokhoz mentem akik rendes orabert fizettek. Kozben hetkoznapra is talaltam munkat egy masik csaladnal, amit szinten Lucy segitett, mert az ottani fonokom az unokatestvere. Lucyek nagyon rendesek voltak tudtak hogy el kell engedjenek es meg segitettek is benne. Bucsu ajandek egy Jeep volt, ami nagyon nagy segitseg volt a kezdetekben.
Februartol majusig dolgoztam Lucyeknel es utana hazamentunk a kislanyunkert es egyutt kezdtuk az uj eletet Berkshirben. Jelenleg is ennel a ket csaladnal dolgozom es meg mindig ugyanitt lakunk. A hetvegi csaladom nagyon gazdag, negy fiu van ott is 7, 5, 3 es 1 evesek a 3 es 1 eves velem nott fel es nagyon kozel all hozzam.
Hat honap utan eloalltak azzal hogy kifizetik a Frank alapu adossagunkat, szohoz sem jutottam, emlitettem ugyan hogy van adossagunk, de almomban sem gondoltam arra hogy kifizetik. Haromszor kertek meg hogy kifizethessek. Vegul kifizettek atutalassal csak ugy mindenfele alairas nelkul 22000 fontot (7.200.000 Ft-ot) es amikor megkoszontem es megkerdeztem nem szeretnenek-e valamilyen hivatalos papirt rola azt mondtak, hogy megbiznak bennunk, mar regota ismernek Lucyek altal es miutan megkoszontem ezt a nagy segitseget, az apa azt mondta hogy az en segitsegem hetvegeken sokkal tobbet jelent nekik, mint nekunk ez a penz. Hat ilyen emberek elnek Angliaban, a kolcsonre amit akkor adtak semi kamatot nem tettek es nem hataroztak meg hogy mennyit fizessunk. Azt mondtak annyit fizetunk havonta amennyit akarunk es ha esetleg nem tudunk neha, az sem baj. A segitseguk nelkul mostanra valoszinuleg elveszitettuk volna a hazunkat otthon. Ennyit a hetvegi csaladrol.
Par szo a hetkoznapi munkamrol. Keddtol szerdaig dolgozok egy csaladnal, ahol egy kisfiu van. Az anyukanak van egy magan ovija ahol pentekenkent mar elkezdtem dolgozni es szeptembertol a tobbi napokon is ott fogok dolgozni. Az anyukaval nagyon jo baratok lettunk. George a kisfiu elkezdett oviba jarni igy mar nem kell annyit vigyazzak ra, viszont az oviban is kezdtem dolgozni, amivel egy almom valoravalasa kezdodott. Otthon mindig is ovoneni szerettem volna lenni, hat itt lehet hogy sikerulni fog. Meg nagyon sokat kell tanulnom, de ugy erzem itt Angliaban sokkal konnyebben eltudod erni a celodat, persze ahhoz neked is erosnek es kitartonak kell lenned.
A ferjemnek eleg nehezen megy az angol, de hirdeteseket rakunk ki es mindig akad munkaja, mar van kb hat haza akik mindig visszahivjak. Mindkettonknek van autoja, azzal jarunk dolgozni. 
Akislanyunk mara nagylany lett es O aki semmit sem beszelt angolul mara mar nagyon jol beszel es nagyon buszke vagyok ra, mert nem volt neki sem egyszeru. Nagyon sokat dolgozunk, de azt kell mondanom, hogy megeri, meg mindig vannak nehezsegek, de az elet itt teljesen mas mint otthon. Aki egyszer kikerul az nem igazan szeretne hazamenni vagy pedig visszavagyik. Altalaban augusztusban megyunk haza harom hetre es az uloso heten mar varjuk hogy visszajojjunk.
Akik aupairnek keszulnek, ne feljenek belevagni, mert annyi mindennel gazdagodnak, hogy azt nem lehet megfizetni. En mar voltam Cypruson, Afrikaban, Egyiptomban a csaladdal. Megismered az angol kulturat a csaladokat, ami nagyon erdekes. Az angolok nagyon kedvesek es segitokeszek, raadasul megtanulsz angolul ami nagyon sokat jelent. Akarhova mesz a vilagban mindenhol beszelnek angolul, ezt tapasztaltam
Akik nem aupairkent mennek azoknak is ajanlom mert a szallas, etel biztositva van ami sokat szamit. Mindenkepp egy nagyon jo ugrodeszka a jovoben.
Anettnak a mai napig koszonom a segitseget, nelkule nem lennenk itt.