Szia Anett!
Bocsi, de nem voltam valami beszédes formában.. de most írok pár sort mi történt az elmúlt hónapokban…
El sem hiszem, de már 5 hónapja itt vagyok és annyi minden történt velem, hogy le se tudnék mindent írni. Szeptembertől nyelvsuliba járok. Az első nap nagyon féltem, hogy hogyan fogok boldogulni, esetleg hogyan fogok új barátokat találni, de ez nagyon egyszerűen ment szerencsére.
El sem hiszem, hogy már spanyolok, csehek, albániak, irániak és afrikaiak is vannak a barátaim között. Egy csomó mindent megtanultam itt az emberekkel kapcsolatban pl.: azt, hogy a spanyolok nagyon nyitott és kedves emberek és velük nagyon szeretek barátkozni.. (lehet a következő állomás Spanyolország lesz?:)) 
A tanárom nagyon kedves és aranyos, a suliba egyáltalán nem szerettem az angol órát, mert ugye angol órán mindig magyarul beszéltünk, de itt valahogy élvezem.. Mindig olyan feladatokat csinálunk ami játékos és a beszéd készségünket is fejleszti. Decemberben lesz ,,Reading” vizsgám, már kaptunk próba teszteket és képzeld mind 80% feletti lett a legutolsó amit kijavított a tanár nő 89%-os lett, de a célom persze a 90% feletti:)
A család is nagyon rendes velem, a gyerekek szeretnek és nyugodtak mellettem.. Az elején még kicsit bonyolultabb volt velük, de mostanra már megszoktak és ugye már van pár trükköm amiket be tudok ,,vetni” ellenük:):) Amúgy képzeld a család már felajánlotta a 2. hónapban, hogy maradhatok tovább ha szeretnék, de még nem döntöttem el mit szeretnék, de ezek szerint meg vannak elégedve velem, aminek nagyon örölük, mert sosem volt önbizalmam és úgy érzem ez az év segít ebben is. 
Amikor elment Chloé szomorú voltam, mert nem tudtam, hogy szerezhetnék barátokat… De aztán küldted a levelet amiben benn volt Angyal Andi levele is és ezen felbuzdolva írtam neki, mert nagyon szimpatikus volt a levele alapján:) Azóta is majdnem minden hétvégén találkozunk, nagyon megszerettük egymást ill. Takács Laurával ismerkedtünk meg aki mint kiderült nagyon közel lakik, lakott hozzám Magyarországon és még közös ismerőseink is vannak..:) Szóval velük szoktunk csavarogni itt-ott:):)
Huhh most hirtelen más nem jut eszembe.. Viszont annak nagyon örülök hogy belevágtam ebbe a nagy kalandba, nem bántam meg egyáltalán különben sosem ismerkedhettem volna meg ennyi csodálatos és érdekes emberrel.
Majd írok még!
Puszi:
Aliz