ÁGI ÉS ÁRPI NÉMETORSZÁGBÓL

A mi kis történetünk 2007 nyarán kezdődött egy újsághirdetéssel…..felhívtuk….aztán találkoztunk Anettel 🙂 Minden infót megkaptunk, hogy is működik ez az aupair dolog. Belevágtunk. Anett folyamatosan küldte a családokat, ahova lehetett menni, segített válaszolni az emailekre. Novemberben Árpi elindult Münchenbe egy nagyon szimpatikus 4 gyerekes családhoz. 3 fiú és 1 lány várta, idő kellett, mire összeszoktak.

Feladata volt segíteni a háztartásban, vigyázott a gyerekekre, hozta vitte a kicsiket az oviba-ból! 1 hónap után összecsiszolódtak, megvolt az összhang. Én a karácsonyt töltöttem velük, nagyon jó hangulatban telt. Később a hétvégéket töltöttem ott, amikor szabad voltam. Sokat játszottunk velük, sokszor mentünk ki a közeli parkba focizni, sétálni. Januárban várt az én családom. Sajna nem nagyon passzoltunk egymáshoz. A gyerekek már nagyok voltak, 2 fiú 1 lány. Nem is nagyon kellett a gyerekkel foglalkoznom, házimunkát végeztem minden nap, ugyanazt csináltam, elég szoros napirenddel. Az egész család rideg volt, nem bírtam sokáig. Segítséget Anettől kértem, új családot kerestünk. Hamar találtam is, szimpatikusak voltak. 3 fiúval volt dolgom, az én feladatom volt elindítani az iskolába őket, kevés házimunka és esténként elvinni őket az apukájukhoz leckét írni..Éppen válófélben voltak, nem a legjobbkor csöppentem be a család életébe. Ettől függetlenül szerettem ott lenni, sok volt a szabadidőm. Kicsit zavart, hogy a gyerekek egész nap a tv előtt ültek, nem nagyon lehetett velük sétálni, játszani. Voltak néha szervezési hiányosságok, de megoldottuk őket. Aztán felborult a rend, anyuka elköltözött, apuka jött helyébe, aki semmit nem beszélt meg velem, nem tudtam, mit csináljak, mi a feladatom….mikor van szabadnapom. Most sem volt szerencsém, de már nem is kerestünk másik családot, hazamentem. Sokat tanultam 🙂 Àrpi azóta is itt ragadt. Èn is hamar visszajöttem. Nagyon megszerettem a várost. A családdal a mai napig tartjuk a kapcsolatot :):):) Szép emlék a bicikli túránk, a város felfedezése, a közös hétvégés reggelik, a szilvesztei buli 🙂 Itt ragadtunk tanulni, élni, felfedezni 🙂

Millió köszönet Anett, mert elindítottál minket az úton 🙂

Ági és Árpi