Sziasztok,
Nem is tudom, hol kezdhetném történetemet, talán az elején….és hogy ne mesének induljon, vágjunk is bele tényleg a valós, nem propagálásnak tűnő, igaz élménybeszámolóba, egy napjainkig zajló igaz történetbe. Természetesen, megtévesztés elkerülése érdekében, negatív és pozitív alapokra épül a sztori.
De akkor vágjunk is bele….levelem egy visszautazásom során kerekedett, éppen úton vissza a „második családomhoz” Hamburgba. Egy ilyen út alkalmával merengésbe kerül az ember és ez alkalmas időpont egy történet megírásához.
Talán kezdeném elsősorban a negatív dolgokkal, amiken igazából nem lesz okotok csámcsogni és megdöbbeni, mert 1 év alatt nem történt semmi olyan meghökkentő változás, amit érdemes lenne papírra vetni. Természetesen hozzátartozik az, hogy alkalmazkodni kell, szükség van talpraesettségre. Jó kommunikációs készség nélkül neki lehet vágni a világnak, de a csalódás elkerülése érdekében javasolnék elsősorban egy pro-kontra listát. A honvágyat nem írnám ebbe bele, hisz mindenki kerül választás elé, és akár egy kirándulás alkalmával, távoli munkahelyen pl: Pesten is keletkezhet egy érzés, hát akkor még külföldön. A honvágy alapdolog, hisz a család is nagyon fontos, főleg ha egy harmonikus légkörből kerülsz ki, ahogyan én is…..e téren is szerencsésnek érzem magam, hisz nagyszerű szüleim és barátaim vannak, akik a mai napig támogatnak…majd a végefele ki is térnék…hogy mit is értek a mai napigJ.
De ugyanakkor a fő dolgok most következnének:
Szerencsésnek érzem magam, hogy Anett és Nina (közvetítők) segítségével egy olyan lehetőséghez jutottam, ami azt hiszem, a nagybetűsben egy nagy piros ponttal, ill. aki nem ebben a rendszerben nőtt fel, német osztályozás szerint egy 1-sel ér fel (ez a legjobb jegy az ottani oktatási rendszerben). A mai napig egy szuper lehetőségként tekintek vissza erre, amit nem bántam meg , és a kapcsolatot is tartom e két nagyszerű kapcsolattartó személyiséggel.:) A továbbiakban pedig az életrajzomban, munkavállalás során a legjobb kiképzésnek fog minősülni.
Hálás vagyok a sorsnak…hogy e tájra sodort…és kialakítottam egy teljesen új életet, egyedül, 1100 km-re, mindent előröl kezdve, egy idegen nyelven boldogulva keresem az utam…. A felsőfokú szakképesítésem után…nekivágtam….
2009. szept 1: úticélul vettem Hamburg környékét és attól egy 20 km-re fekvő kis települést, Hoisdorfot, ahol egy 3 fős család várt rám…tárt karokkal.:) Első pillanatra szimpatikus, fiatalos, modern, dinamikus család fogadott. A környék pedig meseerdőbe illő. Egy kicsi falu, sok lehetőséggel…pl: állattartás, friss levegő, alkalmas biciklitúrára….és egyéb sportokra…. Amit szép folyamatosan kihasználtam…
Ha azt írnám, hogy az elején minden szuper volt, füllentenék….hisz a honvágy 1 hétig lázasan követett….de az első hétvége alkalmával, a hamburgi éjszakába belekóstolva úgy éreztem, ez az a hely…és az internet adta lehetőségeknek köszönhetően pedig minden megvalósítható az otthon hagyottakkal. Tehát lassan minden enyhült és elkezdődött a kapcsolat kialakítása a német stílussalJ és a fogadott kisgyerekemmel elsősorban. Egy tüneményes szőkeség, Milo. Akkor volt ő 2 éves, sokan gondolhatjátok, atyám, milyen picurka, és óvakodtok a kisgyermektől, de ne féljetek….egy ilyen fejlődésben lévő gyermektől tényleg megtanulsz mindent…akár hasznosítani is tudod a saját gyermekednél és mintha a németet is vele együtt tanulnád, hisz kezdő dadogó csemetéd lesz. A mai napig nem bántam, hogy akkor, 22 évesen „anyaszerepbe” kerültem. A szüleimtől pedig olyan remek példákkal indultam útra, hogy nem okozott nehézséget az ő gondozása, foglalkozása. Elmondhatom, a középiskolás és sportéveim alatt rengeteg emberrel kerültem kapcsolatba, külföldiekkel is, így a német nyelvbe is lassan belerázódtam. Apránként kialakulhatott a remek kapcsolatom is a szülőkkel, és nem hazudok, egy második családot kaptam, mami és papi társaságában. Könnyebb volt az otthon ízét is „feledésben” hagynom. A napi rendszer is beállt egy hét után. Pl. 1 napom:
reggel: gyermek készítése a bölcsibe, majd 2 órás házimunka, délután kb. fél 5 ig szabad foglalkozás, majd fél 6- tól gyermekfelügyelet, szinte minden nap alapjában véve, de kisebb-nagyobb változások bekerülhetnek, amik még színesebbé tették….A hétvégén pedig, ha úgy alakult, szívesen besegítettem. Mivel minden második héten szombaton az anyuka dolgozott és ilyenkor az anyaszerep a kezembe került. De alapjában véve a hétvége szabadnapként telt el. Illetve megbeszélt „menetrend (barátokkal,való találkozás, shopping, bulik,kirándulások) szerint zajlott.
A mai napig pedig remek kapcsolatom van a családdal, és jelenleg is Hamburg mellett élek fast 2 éve. Ez idő alatt pályázok egyetemi pozícióra a hamburgi egyetemen, folyamatos nyelvtanulás, más nyelveket is próbálok elsajátítani, májustól pedig gyermekfelügyelőként foglalatoskodom, ill. a szakképesítésem szerint (logisztikus, reklám szakirányokba) pályázok serényen. Mindig is szerettem volna kint élni, így lassan a terveim is valóra válnak. Szerencsére baráti társaságom is kialakult, ill. közös magyar találkozók szervezésére is mindig sor kerül….hisz kiderült….mi is jelen vagyunk Hamburg színes néprétegében. Így a nagy bulik, mulatozások se maradhatnak ki.
Lassan mondandóm végére érnék, hisz lassan visszaérkezem. Azonban szeretném minden olyan fiatalnak ajánlani, aki késztetést érez, akár későbbi kinti élethez a világ bármely területén, hisz lehetőség nyílik rá. Jó dolognak tartom, hisz az ember ily módon bejárhatja a világot, ugyanakkor egy biztonságos keretek közt vág neki. Megismerkedik egy új kultúrával, társadalmi réteggel és elsősorban az anyasággal. Számomra még nagyobb kedvet csinált a gyermekvállaláshoz, természetesen nem azonnal, hisz 24 éves vagyok és karriert szeretnék elérni, de biztos, hogy vállalok több gyermeket is. Olyan ismerős társaság fog kialakulni, hogy akár napjainkig szívesen találkozol velük és kirándultok akár közösen is.
Ne féljetek, vágjatok bele. Próbáljátok ki magatokat. Második lehetőség mindig van. Ha csak nyelvtanulásért…már megérte.:)
Kívánok sok sikert minden bátor kezdeményezőnek.
Akinek esetlegesen kérdése van, szeretne több dolgot megtudni, szívesen válaszolok, tanácsolok. Elérhetőségem az adrika87@citromail.hu, ha szükségetek van még egy pluszra a listátokon, akkor akár a Facebookon és az iwiwen is elérhető vagyok.
Továbbá további jó munkát kívánok Nemes Anettnak, aki lehetővé tette, hogy részt vehessek egy ilyen projektben. Köszönöm.
Sok szeretettel és üdvözlettel oder csüüüüüüüü
Adrienn