Szia Anett!
Tudom, már régen írtam levelet, de elérkezettnek láttam az időt, hogy küldjek egy újabb élménybeszámolót!
Utoljára októberben írtam. Azóta is nagyon sok minden történt velem! Részese lehettem egy igazi halloween-es estének is. Több gyermek jött hozzánk cukrot kéregetni és a kisgyermek akire vigyáznom kell (Maxim) ettől persze nagyon félt és végigsírta az egész estét. Aznap nem mert egyedül aludni, mert félt a töklámpásoktól, boszorkányoktól és persze a zombiktól. A következő nagyobb esemény a szülinapom volt! Nagyon rendesek voltak elmentünk este egy kínai étterembe (mert az a kedvencem) és jó sok finom falatot ettünk ott! Ajándékként pedig egy vásárlási utalványt kaptam
, amit a helyi óriási nagy bevásárló központban szépen el is költöttem. 
Aztán jött az adventi időszak, ami igazán gyönyörű volt. Az anyuka (Kerstin) vett az egész házra különböző dekorációkat, csak sajna az egyikből eggyel kevesebbet vett és amikor visszament az üzletbe, hogy beszerezzen még egy darabot, közölték vele, hogy sajnos nincs már több. így az egész dekorációt lecserélte egy újabbra. Azt hozzá kell fűznöm, hogy az anyuka nagyon szeret vásárolgatni, így már 1-2 alkalommal én is a társa voltam. Karácsonyi ajándékra egy jegyet kaptam tőlük, amivel hazajöhettem 2 hétre. Az út csodálatos volt! Gyönyörű havas tájak, alagutak, hatalmas pályaudvarok stb. A téli szünet után amikor jöttem vissza az apuka (Jörg) kijött elém a pályaudvarra és akkor közölte velem, hogy az apukájának ma van a szülinapja, de sajnos kórházba került. Délután a családot nagy szerencsétlenség érte, mert az apuka apukája meghalt. A következő hétvégén a kisfiúval egyedül maradtam otthon, mert a szülők temetésre mentek. Miután hazaértek az anyuka adott nekem pénzt amiért vigyáztam a kicsire, én persze nem akartam elfogadni, mert ezt természetesnek véltem, de végül csak nálam maradt. Január közepén megint haza mehettem, mert a család síelni ment. Nem sokkal később elérkezett a kisfiú szülinapja. Az anyuka 5 gyereknek vett meghívót, aztán a kisfiú közölte az anyukával, hogy nekem is adjon meghívót. Így én is részese lehettem egy igazi kalóz bulinak. 
Két hét múlva egy hétre elutazunk a családdal Münchenbe. Az azt követő héten pedig a barátom ismét kijön hozzám.
Az időjárásról is szeretnék írni. Számomra megdöbbentő látványt nyújtott, amikor a tél kellős közepén a nyelviskolába indulva a város lakosának 75%-a úgy jött ki az utcára, hogy télikabát rajtuk, de kigombolva illetve kicipzározva. aztán láttam rajtuk, hogy dideregnek, de nem cipzározták be a kabátot. Amúgy én fázós típus vagyok, télen nálam az alapdarabok jó vastag pulcsik, nacik, trikók és rövid ujjú felsők. A családnál viszont a téli alapdarabok, térdnadrág és rövid ujjú, az anyukánál pedig top.
A tisztálkodásról pedig a következő: német szokás, hogy 3-4 napig nem fürdik az ember. Ez alól az én vendégcsaládom sem kivétel.
A családról való viszonyomról csupán annyit szeretnék írni, hogy nagyon szeretnek engem, sok mindenben segítenek, mindent megvesznek nekem, amire szükségem van és nagyon örülök, hogy őket kaptam! A kisfiúval való viszonyom pedig hihetetlenül jó!! Nagyon sokat játszunk együtt, már többször is adódott rá alkalom, hogy amikor mentem érte az oviba és meglátott engem azt kiabálta, hogy ott jön a nővérem!! Annyira jól esett, hogy nem is akarok belegondolni, hogy fél év múlva amikor letelik az egy évem és jönnöm kell haza, vajon a kisfiú hogyan fogja az feldolgozni. Mindig mesélnem kell neki, hogy milyen az én (Magyarországon élő) kutyám és macskám. 
Már kívülről fújja a nevüket . Legutóbb kapott egy plüss kiskutyát és az én kutyám nevét adta neki. Annyira szeret engem, hogy már többször is az én szobámban aludt este. A legviccesebb esemény a következő volt: Amikor a kisfiú például azt mondja, hogy Gib mir das Brot! Erre az anyuka kérdi, hogy mi a varázsszó. Akkor utána mondja a kisfiú, hogy bitte. Az egyik ebédnél mondtam neki, hogy add ide a tálad és a kisfiú pedig azt mondta nekem hogy még nem. Előbb mondjam neki a varázsszót. Annyira szeretnivaló ez a kis tökmag!! 
Nagyon sokat fejlődött a kisfiú az elmúlt félév alatt. Nemrég töltötte be a 4-et, de már több verset is tanítottam neki, meg már nagyon gyorsan 10-ig eltud számolni és mutatni is tudja a számokat. Viszont a “pisiléssel” picit még gondban vagyunk, de szerintem már csak idő kérdése és szobatiszta lesz. alkalmanként előfordul, hogy az oviban “ein bisschen” pisi a naciba csorog, de már rögtön mondja nekem, hogy nem akartam bepisilni csak így történt. És aztán rögtön odafűzni nekem, hogy Nóri kérlek ne mondd ezt el a maminak Ilyenkor úgy agyon puszilgatnám.
Két héttel ezelőtt kezdtem el a második nyelviskolámat. Nagyon szeretek ide járni, jó a közösség mindig! Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan fogok tudni németül beszélni. És tényleg igaz, hogy egy nyelvet megtanulni nagyon jól, csak az adott anyanyelvű országban lehet. Néha olyan érzésem van mintha már vagy 5 éve itt élnék kint, közben még csak fél éve. Ha az utcán vagyok és valaki kérdez tőlem valamit már tök gyorsan tudok neki válaszolni, a család már néha egyedül elküld, hogy vásároljak be, mert nekik nincs idejük már boldogan megyek el. Szeptemberben amikor valamit mondani akartam előtte mindig átgondoltam, h nyelvtanilag helyes legyen, meg tökre izgultam amikor meg kellett szólalnom és most……… most már be nem áll a szám sokszor visszagondolok amikor mentem a nyelvvizsgára és mennyire izgultam előtte, hogy 15 percig tudjak majd beszélni. A beszélés miatt a nyelvvizsga előtt már egy héttel tökre izgultam Bezzeg most….. azt a negyedóra már semminek sem tűnne. Már német könyvet is vettem magamnak, nagyon sok mindent megértek belőle. Ugyebár én úgy jöttem ki ide szeptemberben, hogy megvolt a középfokú nyelvvizsgám, de mégis szinte a legalapvetőbb mondatokat nem értettem itt kint. Bezzeg most.. Iszonyat sokat fejlődtem fél év alatt és még fél évem vissza van!! Egyáltalán nem bántam meg, hogy kijöttem ide, sőt… Viszont a honvággyal még mindig küszködöm. A barátom is hiányzik, de 3 hét és találkozunk! De a család ezt látja is rajtam, amikor honvágyam van és olyankor mindig elmegyünk valahova, szóval nagyon kedvesek!
Egyenlőre ennyit írok! Még jelentkezek majd!
További szép napot Anett!
puszii