Élménybeszámoló és tanácsözön
Leginkább azzal kezdeném, hogy amennyiben csak egynél többször megfordult a fejedben, hogy külföldre menj, és au pair legyél, és az életed is úgy alakul – épp érettségiztél, halasztanál az egyetemen, kalandra vágysz, vagy nyelvet tanulnál, szeretnél külföldön tölteni egy évet, tedd, és kalandra fel!
Ugyanis rengeteg tapasztalatot fogsz szerezni, új embereket megismerni, sokat sokat tanulni, nyelvet, más kultúrát és az ahhoz való alkalmazkodást, gyerekekkel bánást, azt, hogy felelősséggel légy valakik iránt, rugalmasságot, alkalmazkodást, saját lábon állni, és külföldön is elboldogulni, új országot, városokat, tájakat ismersz meg, és rengeteg szép és jó emléked lesz majd, amik csak a javadra szolgálnak majd később is.
Nekem volt rossz, és most van jó tapasztalatom. Tudom, milyen Isten háta mögött élő, nem túl jó családban, problémás gyerekekkel, sokat dolgozni úgy, hogy nem becsülnek meg érte túlzottan és kellemetlenül érzed magad, ha a családdal vagy, menekülsz el, ha tudsz és nem muszáj, és sokszor nagyon nehéz; és azt is megtapasztaltam, milyen, ha kedvesek és lazák, a gyerekek is szeretetreméltóak és nem dolgozol sokat, sok a szabadidőd, külön laksz egy kis szobában, sok barátod van és egy varázslatos városban élsz…; mégsem gondoltam sosem, hogy bár ne vágtam volna bele.
Hogy élménybeszámoló is legyen, ne csak tömény okosság, kicsit áradozok…
Párizs csodálatos!!! 🙂 A város, az épületek, a hangulata, az emberek, a változatosság, a kedves buszsofőrök – komolyan! Ha futsz és lát, megvár… – a parkok, a Szajnapart, a szebbnél szebb templomok, amiből majdnem annyi van, mint metró megállóból – ami felettébb praktikus, mert könnyen el lehet jutni bárhonnan bárhova – a kávézók a picinyke kis asztalokkal, amiken alig lehet elférni, vagy az utcára kitett hősugárzóikkal, amelyek alatt télen is ülnek kint az emberek, a múzeumok, a mozik, a sok-sok ide-oda-amoda hívogató plakát, a régies boltocskák, a kis utcácskák, a palacsintázók, és sorolhatnám a gyönyörűbbnél gyönyörűbb látnivalókat, nevezetességeket…
Én először öt éve voltam Párizsban, és azonnal beleszerettem… és ez a mai napig tart, és nagyon örülök, hogy itt lehetek, hogy csodás környéken lakok, és hogy jó családot fogtam ki.
Persze van rossz oldala is, van tömeg, nemzeti sportja a franciáknak a sztrájkolás, így sokszor nem jár minden metró, stb, nagy város, annak minden negatívumával – is, megjegyezném, előnyével is, vannak rossz környékek, furcsa emberek, kosz, rohanás…
Szerintem az egész attól függ, hogyan akarod látni – ahogyan az egész au pair-kedés is.
Ugyanis leszel fáradt, lesz eleged a gyerekekből, még ha amúgy szeretetreméltóak is, lesz nehéz, lesz honvágyad, lesz rossz napod, lesz rossz idő, rugalmasnak kell lenni, lesz éjszakába nyúló gyerekőrzés, hogy felborul a rend, mert egy gyerkőc megbetegszik, és olyan is, hogy nem jutsz el oda, ahova akarsz, hogy undokok az emberek, hogy kellemetlen környéken jársz, sok hajléktalant látsz, és nem tudsz mindenkinek pénzt adni, hogy a metrón kéregető szónokló emberek idegesítenek, vagy kalandosabbra alakul egy bulizós estéd a metrózással, mászkálással, mint tervezted, esetleg csak nem olyan a zene, mint amit hittél…
Szerintem mindenesetre mindenben a jót kell keresni… hogy ez könnyebb legyen, néhány segítség, általánosan, majd leendő „párizsi lányoknak – fiúknak”. 🙂
Először is, tapasztalatból mondom, nagyon fontos, hogy ügynökségen keresztül menj ki, akárhova mész is. Nekem a „család régi ismerőse, biztos hely” nem jött be… és most nagyon örülök, hogy – bár ne legyen így, de előfordulhat – ha bármilyen okból nem tetszik a helyed, lehetőséged van családot cserélni. Több lányt ismerek, akik váltottak, és nyugodtan mondhatom, hogy kedves ügynökeink tényleg mindent megtesznek, hogy segítsenek. Családot váltani pedig se nem szégyen, se nem kudarc. Egyszerűen van úgy, hogy nem működik, és nem biztos, hogy az bárki hibája. Persze van, hogy igen, van hogy nem, de akkor is, mindkét félnek jó megoldás lehet. Én kitartottam úgy, hogy „nem találnak mást… meg különben is…” és bár sokat tanultam belőle, nem biztos, hogy ez minden esetben a legjobb. Az, hogy ügynökségen keresztül vagy, mindenképpen biztonságot ad, hiszen szerződésünk van, amihez szerintem az esetek 90%-ában rendesen tartják magukat a családok, és van kihez fordulni, ha bármi baj van, még ha nem a családdal, de nincs más, aki segítene, akkor is. Így soha nem vagytok elveszettek. 🙂
Nem hiszem, hogy született óvó néninek, kötél idegzetűnek, szakképzettnek, házi- és konyhatündérnek, stb. kell lenni ahhoz, hogy valaki au pair legyen. Elég, ha alkalmazkodó képes, kedves vagy, elhivatottsággal végzed a dolgodat, és megteszed azt, ami tőled telik.
A szerintem legeslegfontosabb, hogy mind a családdal, mind a „világgal” szemben nyitottnak kell lenni. Ha gond van, azt meg kell beszélni – és merjetek szólni, mert emberek vagyunk, hibázunk, nem biztos, hogy elsőre mindent megjegyzünk, vagy nekünk ugyanannyira egyértelmű minden – ahogy ők is, „Néma gyereknek…” – ha nem szólsz, hogy gondod vagy kérdésed van, ők honnan tudnák?
A világgal szemben pedig: menjetek, barangoljatok, kószáljatok, sétáljatok, fedezzétek fel és éljétek át Párizst – vagy azt a várost, környéket, országot, ahol vagytok! És ismerkedjetek!!! Nekem majdnem minden barátnőm egy amerikai lánynak köszönhető, aki érkezésünk után írt egy körlevelet, amiben meghívott mindenkit egy a franciákra amúgy nagyon jellemző délutáni programra – piknikre egy parkban. Azóta is összejárunk, és nagyon jó, és praktikus módszere a barát-keresésnek, hiszen nem csak nagyjából egy korú, de hasonló helyzetben lévő emberekkel találkoztok majd, akikkel tapasztalatokat cserélhettek, segíthettek egymásnak, együtt sírhattok-nevethettek, és megértenek Titeket. Továbbá felettébb érdekes, hiszen a világ minden pontjáról jönnek au-pair-ek, nekem amerikai, kolumbiai, ír, német, lengyel, magyar barátnőim is vannak. Nagyon sok érdekes beszélgetést folytattunk már, és sok helyzetben jó rácsodálkozni vagy rámosolyogni arra, hogy egy másik nemzet lányai (és fiai természetesen, csak fiúkból sokkal kevesebb van) mit hogyan látnak, mondanak, gondolnak, tesznek…
Az általános észrevételeim után most következzen pár párizsi tipp, praktika…
Ha – és feltételezem, hogy így lesz – több, mint fél évre jöttök, mindenképpen megéri Navigo Imagin’R-t igényelni. A család fizeti a tömegközlekedési bérletet, ennek az egyetlen hátulütője, hogy akkor egyszer, egyben kell kifizetni, de hosszú távon olcsóbb, és Ti is sokkal jobban jártok. Hogy néhány előnyt említsek, hétvégéken és iskolai szünetekben a 6-ik zónáig közlekedhettek vele, metrón, buszon, RER-en, éjszakai buszon (Párizs általában 1-2 zóna, hatodikban a külvárosok és a repterek vannak például), továbbá éttermekben, mozikban is jelenthet kedvezményt.
Ha minden igaz, minden a párizsi önkormányzat, vagy az állam tulajdonában lévő múzeumba 25 év alatt Európai Uniós állampolgároknak ingyenes a belépés – Louvre, Musée d’Orsay, Centre Pompidou,… Versailles… és még sorolhatnám, érdemes utána nézni mindennek, ami érdekelne.
Én az első hetemen egy kedves, már egy ideje itt élő magyar lány tanácsára vettem egy térkép-füzetecskét, amiben kerületre lebontva látható a város térképe, van benne utcajegyzék, metró- és busztérkép, és nagyon-nagyon praktikus. Minden újságos bódénál lehet kapni, és mindenképpen ajánlom! Metróállomásokon az információnál is lehet kérni mindenféle méretű metrótérképet – ez szerintem mindig legyen nálatok, amíg bele nem jöttök az itteni közlekedésbe.
Számolásaim szerint 5 megálló 7 perc, 7 megálló 10, de van, aki megállónként számol 2 percet. Metrók gyakran, buszok is elég sűrűn járnak, de azért itt szerintem 5-10 perc késés nyugodtan beszámítható
Ha meglátogatnak Titeket, ha minden igaz, akkor 4-5 napos tartózkodás esetén már megéri egy hetes „Passe Navigo”-t csináltatni, ezt a metrómegállókon az információnál/kasszánál lehet kérni, és kell hozzá egy igazolványkép. Ami még jó benne, az az, hogy ha az illető visszajön, újra feltöltheti.
Érdemes utánanézni, hogy melyik a legközelebbi éjszakai járat, azaz „Noctilien” megálló, minden buszmegállóban van térképe, bekarikázott „N” jelzi. Ezek megbízhatóan, viszonylag rövid időközönként járó éjszakai buszok, amik nagyban megkönnyíthetik az éjszakai hazajutást. Persze ha nincs éjszakai busz, sincs semmi gond, sétáltam már én is egy barátnőmmel két és fél órán keresztül fél Párizson át haza – amit csak a kistérképemnek köszönhetek amúgy – de télen mindenképp melegebb, és talán amúgy is biztonságosabb is a busz.
Szerintem mindenképpen jelentkezzetek nyelviskolába, majd kaptok róluk listát, válasszatok ízlésetek, kedvetek, pénztárcátok, stb. szerint. A diákigazolványnak viszont sok az előnye, így nem „csak” nyelvet tanultok, embereket ismertek meg, és töltitek értelmesen az időt, amikor épp nem dolgoztok vagy mentek valamerre, hanem sok helyre – pl. városi úszoda, mozi – olcsóbb belépőre vagytok jogosultak.
Ami még szerintem nagyon fontos, amit én mindig elmondok és megkönnyítheti az életeteket: nem szabad árakat hasonlítgatni! Először is, mert igen, minden sokkal drágább, de Párizsban vagyunk, nem csoda… és egy idő után úgyis megtaláljátok a nektek megfelelő boltokat, kávézókat. Annyi tippet adhatok, hogy ha például a pultnál ücsörögve szürcsölgetitek el a „caffe crème”-eteket, ott nem fizettek a kiszolgálásért.
Drogériákat nem szabad keresni, itt a Pharmacie-ban, vagy a mindenféle boltban kaphatóak a tisztasági szerek és szépségcikkek.
Nekem szerencsém van, és biztonságos kerületben, jó környéken lakok, de kisvárosi lány létemre sem féltem még sokszor Párizsban. Vannak zsebtolvajok, részegek, koldusok, hajléktalanok, furcsa vagy bolond, ijesztő vagy sötét emberek, ahogy minden nagyvárosban, de ha figyelsz a táskádra, és nem kötekedsz, akkor szerintem nem nagyon érhet baj.
Ha jó idő van, akkor itt mindenki piknikezik, fűben heverészik, de még a napozókon se lepődjetek meg! 🙂 Ajánlom az összes parkot, ücsörögni, piknikezni, beszélgetni, vagy akár thai-chi-zókat nézni, petinque-öt játszani… csak akkor ne menjetek ezek közelébe, ha elegetek van a gyerekzsivajból. 😉
Hát, nagyjából ennyi, minden szépet és jót! 🙂
Dorka
Írok blogot, ha érdekel: http://parizsinapocska.blogspot.com
