Szia Anett.
Mar regota tervezem, hogy irok egy elmenybeszamolot, szerintem ugyanis ez lelkesiti legjobban a jovendobeli Au paireket (velem legalabbis igy volt).
Eloszor is szerentem megkoszonni, hogy szinte pillanatok alatt talaltal-talaltatok nekem csaladot. Mar a kilencedik honapom toltom Angliaban, de meg mindig olyan, mintha tegnap jottem volna. 
Elegge ideges voltam, nem csak azert, mert -lenyegeben- egy teljesen uj eletet indultam kezdeni itt, kulfoldon, de raadasul akkor ultem eloszor repulogepen. Hala Istnennek minden rendben volt, igyekeztem nem arra gondolni, milyen magasan is vagyok, es be kell valljam, mostmar imadok repulni.
A csalad a repuloteren vart, a kisebbik lany kezeben egy papir volt, rajta pedig : Anita, welcome to our family. 2 lanyra ( 9 es 12) kell vigyaznom, eleinte persze nehez volt, ki kellett tapasztalnom kinek milyen a termeszete, de mostanra mar imadjuk egymast. Vannak persze kisebb mosolyszunetek, de nem komolyak es nem tartanak sokaig. Mindent megbeszelunk egymassal, elmondjak a gondjaikat, sokszor elobb tudok meg dolgokat, mint a sajat anyjuk. Mondjuk ez annak koszonheto, hogy a szulok reggeltol estig dolgoznak, szinte alig vannak a gyerekekkel, van olyan, hogy egy hetig nem latom az anyjukat. Ez sokszor idegesito, mert ha kerdezni vagy kerni szeretnek tole valamit, emailt kell irnom neki.. Tehat en vagyok a lanyokkal szinte ejjel nappal, amit nem banok, mert igy lett ennyire eros a kapcsolatom veluk, viszont latom rajtuk, hogy hianyoljak a szuleiket, bar ahogy eszrevettem, ez itt, Nyugaton igy megy…
Amugy rendesek a szulok, mar az elso hetvegemen elvittek Londonba a Hyde parkba Kylie Minogue koncerte (eletem egyik legnagyobb elmenye volt). A masodik honapom utan elkoltoztunk egy masik hazba, igyekeztem segiteni nekik ahogy csak tudtam. Nem is maradtak halatlanok, ugyanis kaptam toluk egy okostelefont ( amit meg mindig nem tudok hasznalni teljesen 
) Tehat tenyleg nincs okom panaszra
Az egyeduli gonddom a hajtassal volt, nagyon nehezen szoktam meg azt, hogy a jobb felen van a kormany. Mostanra persze mar az autouton is vezettem, de eleinte nagyon nehez volt..
Most az A2-es nyelvvizsamra keszulok eppen, ami eleg neheznek igerkezik, de remelem megbirokozom vele, es nyaron mar egy Cambridge diplomaval a kezemben megyek haza.
Olyan helyeken jartam, amikrol almodni sem mertem volna olyan emberekkel akiket nem felejtek el soha . London a szivembe van, es azt hiszem mindig benne is fog maradni..
Rengetek uj tapasztalalot szereztem ez a kilenc honap alatt, eletem legjobb dontesenek tartom, hogy belevagtam az au pair-kedesbe..
Sok sok olyan dolog van, amirol tudnek meg irni, de nagyon nehez szavakba onteni az elmenyeimet..
Hat egyenlore ennyit sikerult osszehoznom. Meg egyszer koszonok mindent!!!! Nelkuletek nem sikerult volna. Egy nagyon nagy almom valtottatok valora!
Udvozlettel : Anita
{phocagallery view=category|categoryid=77|float=left|displayname=0}