Szia Anett!
Ahogy ígértem, küldöm a beszámolót az eddigiekről.
Korábban írtam, hogy az én érkezésem kalandosra sikerült, mert sajnos mire megérkeztem belázasodtam. Az újszülött kis Max (egy napos volt) miatt nagyon aggódtam, hogy nehogy elkapjanak tőlem valamit. Egy barátom jött ki értem a reptérre, én a házba már szájmaszkkal léptem be, előtte a kocsiból felhívtam a Lisa-t, hogy sajnos úgy tűnik, beteg vagyok. Mindettől függetlenül kedvesen fogadtak, Lisa egyből körbevezett a házban, megmutatta a szobámat.
Az ezt követő napok nehezn teltek, kedden érkeztem, és egyre betegebb lettem, alig mozdultam ki a szobámból, hogy még véletlenül se érintkezzek betegen senkivel és semmivel. Mivel nem javult az állapotom, úgy döntöttem, haza megyek, ha beleegyeznek.
Nagyon értékelték, hogy ennyire körültekintő és megértő vagyok a picivel kapcsolatban, nagyon sajnálták, hogy nem tudták gondomat viselni. A helyzet teljesen érthető volt, és a legjobb döntést hoztam. Szerencsére a pár napban plusszként annyi szimpátia kialakult, hogy mindent itt hagytam, és vártak vissza. A reptérre való kiutazást is én oldottam meg, nem akartam plusz gondot nekik.
Szóval egy hetes otthoni gyógyulással indultam, de a legjobb döntést hoztam.
A második érkezésemkor már a férj, Tom, és a két éves Mia jöttek ki értem, a hazaúton közvetlenül beszélgettünk, ismerkedtem Miaval. Megérkezés után Lisa részletesen elmondta, hogy hogy fog kinézni egy napom, és nemcsak elmondta, de nagyon korrekt, mindenre kitérő leírást is kaptam. Ez nagyon sokat segített. Elmondta, hogy Ő nem az én főnököm, nem fogja figyelni, hogy mit hogy csinálok, ha valamivel nem végzek, akkor ne izguljak, majd megcsinálom legközelebb. Az első 3 hét leginkább azzal telt, hogy takarítottam 8-11- ig, után elmentem iskolába, majd folytattam a takarítást 16:30-19:30-ig. Menet közben persze barátkoztam Miaval, de lévén, hogy az apukája itthon volt, Ő volt vele. Miután elkezdett dolgozni, már annyiban változott a dolog, hogy már velem reggelizik a Mia, utána pedig játszunk. Majd az esti fürdetést is én csinálom. A kezdetek kezdetén volt némi surlódás a Lisaval, de ezek természetesek, amíg össze nem szoktunk.
Most már kezd beállni a rendszer, én is tudom, mire figyeljek, mit hova tegyek stb. Mia az elején próbálgatta a határokat, többször megütött. Ezt látta Lisa, és utasította, hogy azonnal kérjen tőlem bocsánatot. Azóta sokkal barátságosabb, kedvesebb, simulékonyabb. Hisztis, okos, imádnivaló kislány. Sokat segít, hogy én is tudom és merem már fegyelmezni, mert bátrabb vagyok, hogy jobban beszélek. A legnehezebb talán az volt, hogy nem tudtam sokat beszélni a Miahoz. Egy “kid’s” szótár nagyon jól jött volna 🙂
Az elején semmi egyszerű nem jutott az eszembe. Aztán persze sokat figyeltem, hallgattam a családot, és egyre bátrabb lettem. Már párbeszédet is kezdeményezek, vicceskedek. Lisa és Tom mindent megtesznek, hogy jól érezzem magam, második nap Tom elvitt megmutatni hol a konditerem, Lisa a sulit kereste meg nekem, hétvégére programot ajánlottak, és részletesen elmondták, hogy tudok odajutni. És ahogy ígértem Lisanak, igyekszem mindenben segíteni neki én is.
Hétvégén szabad vagyok, max egy esti babysitings van, de azért ilyenkor is elmosogatok, vagy kiviszem a szemet, vagy épp rendet rakok, vagy Miaval eltölök egy kis időt. Többször volt, hogy rámszólt, hogy ne dolgozzak. Ettől függetlenül azért látom, hogy értékelik. Többször együtt vacsorátzunk, Lisaval közösen főztünk. A legnehezebb nekem talán ez, mert nem akarok zavarni. Egyébként ezzel is óriási mázlim van, mert ahogy én, úgy Ők is nagyon egészségesen esznek, élnek. Már sütöttem palacsintát, nagyon örültek, és volt, hogy én főztem az esti vacsorát. Nagyon ízlett nekik.
Kiérkezésem óta egyszer voltam otthon áprilisban, egy hosszú hétvégén. Lisa nagyon rugalmas volt, a hétfői napot, amikor visszaértem, egy ‘Bank Holiday’ napon, amikor szabad lettem volna ledolgozhattam. A hely, ahol lakom nagyon szép, minden közel van, szerencsére az iskola is fél óra csak gyalog. Az iskolás társakkal összebarátkoztunk, egyre többet találkozunk, közös programokat szervezünk. Az iskola tökéletes. Olcsó,közel van, jó tanárok, és jó diákok.:-) Minden hétköznap napi két órát járok.
Londont imádom! 🙂 Nagyon jó, hogy ‘rábeszéltél’. A tömegközlekedést is megszoktam, egyre jobban átlátom. Kicsit húzós az utazgatás, de megéri.
Szóval röviden és tömören: ezer hála és köszönet Neked! A legjobb helyre kerültem, és a nekem legjobb családhoz.
Puszi
Zita
{phocagallery view=category|categoryid=79|float=left|displayname=0}