Kedves Anett és Viki!
A legjobban ezzel tudnám jellemezni az érkezésem: „Aller Anfang ist schwer!” Augusztus 29-én kora reggel érkeztem Bad Nauheimbe és durván 20 óra utazás után nem sok lehetőségem volt pihenni, hisz egyből a dolgok közepébe csöppentem.
Az idő lassan telik, a kezdet nagyon döcögős volt, rengeteg vitám volt a gyerekekkel, de úgy érzem, lassan megszoknak. A legnagyobb/ legtöbb problémám abból adódott, hogy az előző au-pairek túl sok mindent engedtek meg és hagytak rá a gyerekekre, így az alapvető tiszteletet is nehéz volt bennük kialakítani. Ennek ellenére úgy érzem, lassan megbarátkozunk egymással. A szülők nagyon korrektek velem.
Reggel segítek a készülődésben, közösen visszük a gyerekeket suliba, oviba. Utána elvégzem a ház körüli feladataimat, aztán van egy kis szabadidőm, majd délután haza hozom a gyerekeket és velük foglalkozom, míg este haza nem jönnek a szülők. Általában olyan 7 óra körül végzek és a hétvégék szabadok.
Nyelvtanfolyamra még nem járok, viszont a szülők azt mondták, ha nem akarok, akkor nem muszáj, hisz egész jól beszélem a nyelvet.
Barátot viszont már sikerült találnom egy ukrán au-pair lány személyében. Együtt töltjük minden hétvégénket, nagyon jó barátok lettünk. Már van egy megszokott helyünk, ahová hétvégenként megyünk, ha jó az idő. Voltunk a közeli kisvárosban és még tervbe van véve 1-2 program. Jövő hét végén utazok Frankfurtba az Einführungsseminarra, ahol szintén lesz lehetőségem új au-paireket megismerni 
{phocagallery view=category|categoryid=104|float=left|displayname=0}