Sziasztok!
Elnézést kérek, hogy eddig nem írtam, de gyűjtöttem az élményeket és a tapasztalatokat, amikkel be tudok számolni.
Én szeptember 17.-én utaztam ki a családomhoz. Odiham-ben élünk és két gyönyörű kislányra vigyázom. Egy 7 és egy 11 éves.
A családom egyszerűen tökéletes, nem is kívánhatnék tőlük jobb családot. Nagyon kedvesek és segítőkészek. A kis város, ahol élek eléggé elzárt helyen van, nem igazán megfelelő a közlekedés, de ez már csak részletkérdés, mert maga a hely gyönyörű.
Teljes mértékben mindenkinek ajánlani tudom, hogy az életben egyszer próbálja ki ezt a “munkát”, hiszen nagyon sok élményt és tapasztalatot tud szerezni.
Nekem eleinte nehézkes volt, de sok támogatást kaptam otthonról, és az itteni családomtól is.
Kirándulni is elvittek már, jártunk Hillier Garden-ben és Winchester-t is meglátogattuk. Barátokat itt kint még nem találtam (ismerősök persze élnek Londonban, de sajnos tőlem messze van ), de januártól tervezem, hogy beiratkozom iskolába. Ez segít az ismerkedésbe és persze a megfelelő nyelvtanulásba is.
A mindennapos honvágy természetesen nálam is megvan, és voltam már teljes holt ponton is túl. De ez tesz erőssé, és ez készít fel az igazi életre. Otthon várnak a barátaim, családom és a barátom is, akiktől minden nap hatalmas energiát kapok, hogy végig tudjam csinálni.
Megérte kijönni, hiszen új hagyományokkal és életmóddal ismerkedtem meg. Az itt élő emberek hihetetlenül kedvesek, mosolygósok és közvetlenek. Úgy érzem az élethez való hozzáállásom is nagyon sokat változott, hiszen más szemszögből látom az embereket és az életfelfogást is.
Nagyon köszönöm a segítségeteket és a támogatásotokat. Nélkületek most én sem lennék itt!
Még egyszer köszönöm és helyt állok a feladathoz!