Szia Viki! 🙂Minden a legnagyobb rendben. Sőőt. A várost egyszerűen imádom! Teljesen magával ragadott a nagyvárosi forgatag. 😀 A pörgés, ez a rengeteg ember az utcákon…itt képtelenség unatkozni. A családdal meg abszolút megfogtam az Isten lábát. Úgy érzem itt magam, mint egy igazi családtag, a gyerekek meg úgy bánnak velem, mintha én lennék a legnagyobb testvérük. Mindenben segítenek és támogatnak. De ami még ennél is jobb, inspirálnak. Mellettük úgy érzem, bármire képes vagyok, ha igazán akarom. Mintha itt rátaláltam volna önmagamra. 🙂 Lehet, hogy csak a környezetváltozás teszi, viszont régen éreztem már magam ennyire felszabadultnak.
Igazából ezen a héten rendeződött le úgy már nagyjából a heti rendszer. Nem panaszkodhatok. Csak heti egyszer (nagyon ritkán 2szer) kell korábban kelnem felkelteni a gyerekeket, meg a picit oviba vinni, amúgy egészen szabad vagyok 2ig.
Mostanában pár magyar au pair lánnyal találkozgatok, akikkel egész jól kijövünk. Jó néha kiszakadni és olyanokkal beszélgetni, akik ugyanazt csinálják, amit te, és ugyanazokkal a problémákkal küszködnek. És természetesen a közös nyelv. Igazi felüdülés néha a saját nyelvemet is használni. És persze nekik köszönhetően nem érzem magam annyira egyedül ebben a hatalmas városban, és egyre többet fel is fedezek belőle. 🙂 Novemberben a nyelvsulit is elkezdem végre, szóval még több új arcot ismerhetek meg.
Így összességében egyáltalán nem bántam meg, hogy ezt az utat választottam. Lehet egy kicsit klisésen hangzik, de talán életem egyik legjobb döntése volt. Egy igazi kaland…Elvégre nem mindenki mondhatja el magáról, hogy teljesen egyedül nekivágott egy teljesen idegen országnak a családját és legjobb barátait pár országgal odébb hagyva… 🙂
Üdv,
Dalma