Szia Viki!Öt hónapja, hogy itt vagyok. A kezdet kicsit nehezebbre sikerült, mert egy hétig beteg voltam, a gyerek meg nem értette, hogy mi történik körülötte, de azóta már szinte legjobb pajtások vagyunk, néha velem is alszik ha éjjel én vigyázok rájuk és másnap mindig boldogan meséli a szülőknek, hogy mennyire menő, hogy velem aludt 😀 Én angolul beszélek hozzájuk, a kislány meg spanyolul hozzám, a kicsi meg remélem így alapból két nyelven fog megszólalni. Csak tőlem hallanak angolt, és velem is kezdték el, öt hónap telt el, de már nagyon sokat megért és sok szót ismer is a kislány.
Jobb családom nem is lehetne, a szülők nagyon lazák, az anyukával szeretünk néha hétvégén programot csinálni, shopping, menni ide-oda más városokba stb. és sok mindent megtudunk beszélni, jó barátnők lettünk.
De annyira nincsenek itt barátaim, próbálkoztam, de olyan furák nem írnak, nem válaszolnak, vagy csak elintézik annyival, hogy most épp elfoglaltak. A legtöbb élmény beszámolóban inkább az van, hogy “nem szoktam unatkozni stb. stb.” Néha szoktam, mert azért egészen más egy kisvárosban egy zártabb közösségben élek.
Az első nyelvórám, jövőhéten lesz, eddig nem kezdtem el, mert teszteltem magam, mennyi ragad rám, egy kicsit nehezebb dolgom van, mert itt dialektussal beszélnek az emberek, és mindkettőt hallom magam körül, de főleg a valencianot, de így is elég sok ragadt rám, érteni értem mindkettőt, beszélni még nem megy, mert nyelvtant még nem tanultam.