Kedves Viki!
Remekül érzem magam. Minden nagyon jól alakul, szinte tökéletesen. A család nagyon kedves, mindenben segítenek, bármikor számíthatok rájuk. Mindig visznek magukkal, mindig megkérdezik, hogy van-e kedvem ide vagy oda menni velük. Éppen 2 hete voltam a szülőkkel Oxfordban. 🙂 A gyerekek tündériek, nagyon hamar elfogadtak. Nagyon sokat játszok, beszélgetek, sétálok velük. Mindig sikerül megtalálni a közös hangot.
Minden nap 5 órát dolgozom, ami úgy oszlik meg, hogy reggel 8-10.30-ig, és 17-19.30-ig vagyok. A közte lévő idő teljesen szabad, azt csinálok amit csak szeretnék. Vagy Elstreet járom körbe, vagy Londonba megyek. 🙂 Ez persze néha változhat, de nem lényegesen. A család mindig tartja az 5 órát, soha nem kérnek többet. Néha szükség van babysittelésre, de akkor adnak extra pénzt. Tényleg, azt kell mondanom, hogy semmi kivetnivalót nem találok sem a gyerekekben, sem a szülőkben. Volt szerencsém megismerkedni a nagyszülőkkel, rokonokkal is. Tényleg, mindenki segít mindenben, amiben csak tud. Egyre jobban megértem a gyerekek beszédét is, bár az első 1-2 hétben ez nehézséget okozott. A kisfiú nagyon aranyos, a kislány most 8 hónapos és 2 hetes, most kezdett el mászni. Hihetetlenül édesek.
Összeismerkedtem azzal a lánnyal, akit mondtál hogy ő is Elstreeben lakik. Előző héten voltunk Cambridgeben. Aug 13-14-én tervezünk Brightonba menni Fannival és Borbálával.
Tehát, azt kell hogy mondjam minden szuper, nagyon jó döntésnek érzem azt hogy vettem a bátorságot és kijöttem. Ezzel a 2 és fél hónappal csak nyertem. Megismertem egy nagyon szimpatikus családot, szereztem barátokat, gyakoroltam a nyelvet, és még jobban belekóstoltam a gyereknevelés tudományába.
Bianka