16 dec20132016. december 09.
Bejegyzés
Blanka Angliából – „az ablakon túl ott egy felfedezésre váró város”

Blanka Angliából – „az ablakon túl ott egy felfedezésre váró város”

Kedves Anett és Viki,

Igen, tudom, hogy már írnom kellett volna egy beszámolót, igyekszem, csak hét közben TTT van: takarítok, tanulok és tespedek, hétvégén pedig igyekszem bekebelezni Londont szőröstül-bőröstül.

A napirendem nagyon kényelmes, habár kellett egy hónap, hogy elfogadjam az angolok-legalábbis ennek a családnak - a rettentő hülye szokásait. (Az a baj, hogy még most is annyit tudnék erről beszélni, lehet, írok egy értekezést smile) Néha bántja az igazságérzetemet, hogy olyan életképtelenek - mindent készen, feldarabolva, megmosva, előrágva vesznek, a maradék ételt nem a kutyának adják, hanem megy rögtön a szemétbe. És a tévében mennek a hirdetések, hogy mennyi éhező gyerek van Afrikában. Kicsit világvége hangulatom lesz néha. Legalábbis a falanszter szín játszódik le a szemem előtt. smile

16 dec20132016. december 09.
Bejegyzés
Fanni – Advent Amerikában

Fanni – Advent Amerikában

Szia Anett!

Gondoltam megint ideje bejelentkeznem. Láttam keresed facebookon, hogy szedjünk össze egy adventi albumra valót, hát hozzájárulok én is kicsit. Ugyan a host anyukám személyes meggyőződésből nem szeretné, ha a gyerekekről bármilyen kép is felkerülne az internetről, a házat és a dekorációt azért elcsíptem!
Remélem otthon minden rendben van, és jól mennek a közvetítések, sok ilyen szerencsés párosítást kívánok, mint az enyém!

09 dec20132016. december 09.
Bejegyzés
Zsófi Ausztriából – „nem lehet semmire se panaszom”

Zsófi Ausztriából – „nem lehet semmire se panaszom”

Kedves Anett és Viki!

Pénteken lesz egy hónapja, hogy itt vagyok Spittalban. Nagyszerű családhoz kerültem, közvetlenek, segítőkészek, nem lehet semmire se panaszom smile
A gyerekek is többnyire szót fogadnak, az anyuka pedig elég laza, megvannak persze az elvárásai, de eddig semmi kifogása nem volt, dicsér, meg mindig mindent megköszön, amit csinálok. Gyorsan beilleszkedtem, nem volt nehéz, elég hasonló az életfelfogásuk, mint nekem, illetve a családi szokásaik, elvárásaik is hasonlóak, mint az én családomban, otthon.

A délelőttjeim általában szabadok, takarítanom nem kell, mert van takarítónő. Főznöm minden nap kell, de ez 1 óránál nem szokott több lenni. Kb. hetente 2x én keltem és indítom a gyerekeket az iskolába reggel, 6 vagy 5 órájuk van, miután megjöttek ebéd, aztán házi feladat, egy kis játék, aztán 5 fél 6 körül vacsora. Fél 9-kor pedig lefekvés.

02 dec20132016. december 09.
Bejegyzés
Judit Ausztriából – „Az számít, amiben hisztek és amiért képesek vagytok tenni!”

Judit Ausztriából – „Az számít, amiben hisztek és amiért képesek vagytok tenni!”

Pörög az élet, pereg az idő, annyi minden lenne, amit leírhatnék, de nem szeretnék részletekbe merülni.
Jönnek új dolgok az ember életébe, megpróbálja élvezni azokat, és amikor eljön az ideje, akkor elengedi őket, és hagyja továbbfolyni az eseményeket, ahogy azt a sorstól elvárható...

1 éve, hogy kiköltöztem Ausztriába. Hihetetlen, hogy eltelt egy év, de még mindig itt vagyok! A helyzet az, hogy nagyon szerettem itt élni a családnál, mindannyian nagyon segítőkészek voltak velem mindig mindenben, és tudtam, ha bármi történne, számíthatnék rájuk. Az anyuka felajánlotta, hogy maradhatnék még náluk egy évet, ha szeretnék, de én úgy érzem,  - immáron 24 évesen, mert október 6.-én ezt is megéltem - hogy tovább kell lépnem. Ha maradnék, talán csak egy helyben toporognék, talán csak a könnyebb utat választanám, csak halogatnám a dolgokat, mert aminek el kell jönnie, az el is jön.

28 nov20132016. december 09.
Bejegyzés
Timi Svájcból – „a gyerekek is egyre nyitottabbak velem”

Timi Svájcból – „a gyerekek is egyre nyitottabbak velem”

Kedves Anett és Viki!

Nagyon jól érzem magam, hétköznap én készítem a reggelit, utána délelőtt szabad vagyok (persze van, hogy el kell mennem bevásárolni kb. egy héten egyszer), délutánonként a fiúkkal vagyok, akiket már ilyen rövid idő alatt is nagyon megszerettem!
Házit csinálunk, olvasunk, játszunk, együtt vacsorázunk. A gyerekek is egyre nyitottabbak velem szemben úgy vettem észre. Szerintem jónak mondható a kapcsolatunk! A család is elfogad, befogadtak, mindenben segítenek nekem!

18 nov20132016. december 09.
Bejegyzés
Dyna Angliából – „nem is kívánhattam volna jobb családot”

Dyna Angliából – „nem is kívánhattam volna jobb családot”

Kedves Anett és Viki!

Ma egészen pontosan 2 hónapja vagyok Angliában és imádok itt lenni. Nem is tudom, hogy hol kezdjem a beszámolómat, mert azóta annyi minden történt velem.
Mielőtt kijöttem kicsit tartottam attól, hogy miként fogom megélni ezt a nagy változást az életemben: másik ország, másik nyelv, új család, új emberek…stb. De így utólag visszatekintve azt kell, hogy mondjam, hogy könnyebb volt, mint képzeltem.
Ez leginkább a szuper új családomnak köszönhető, mert az első perctől kezdve mindent megtettek, hogy otthon érezzem magam. És így is érzem magam, családtagnak. Nagyon boldog vagyok, hogy az életük részese lehetek, ha csak egy kis időre is.

Egy héten 4 napot „dolgozom”, de nem érzem munkának, mert imádom a kis manóimat és, ha velük lehetek az nekem öröm. Kb. így néz ki egy hetem:

11 nov20132016. december 09.
Bejegyzés
Adrienn az Egyesült Királyságból – „megérte kijönni”

Adrienn az Egyesült Királyságból – „megérte kijönni”

Sziasztok!

Elnézést kérek, hogy eddig nem írtam, de gyűjtöttem az élményeket és a tapasztalatokat, amikkel be tudok számolni.
Én szeptember 17.-én utaztam ki a családomhoz. Odiham-ben élünk és két gyönyörű kislányra vigyázom. Egy 7 és egy 11 éves.
A családom egyszerűen tökéletes, nem is kívánhatnék tőlük jobb családot. Nagyon kedvesek és segítőkészek. A kis város, ahol élek eléggé elzárt helyen van, nem igazán megfelelő a közlekedés, de ez már csak részletkérdés, mert maga a hely gyönyörű.
Teljes mértékben mindenkinek ajánlani tudom, hogy az életben egyszer próbálja ki ezt a "munkát”, hiszen nagyon sok élményt és tapasztalatot tud szerezni.

04 nov20132016. december 09.
Bejegyzés
Stella Spanyolországból – “élet túl rövid ahhoz,hogy aggódjunk a dolgokon”

Stella Spanyolországból – “élet túl rövid ahhoz,hogy aggódjunk a dolgokon”

Kedves Anett,

A beszámoló, amit ígértem! smile

Üdvözlet mindenkinek innen Madrid külvárosából! smile

 Álom vagy talán valóság? Már lassan másfél hónapja vagyok itt, és nagyon nagyon jól érzem magam. Egy 6 és egy 9 éves fiúra kell vigyáznom,akik mellesleg nagyon huncutak. A család hihetetlenül kedves és segítőkész, rengeteget nevetünk, nincs olyan nap, ami ne telne el nevetés nélkül!

Jelentkeztem egy  nyelvtanfolyamra ami október elején kezdődött egy másik városban, busszal 30 perc+15-20 perc séta. A csoportomban 11 országból vagyunk összesen, tehát elég nemzetközi, nálam idősebbek vannak, én vagyok a legfiatalabb közöttük és  van egy magyar lány is. Itt azt kell tudni, hogy ha egy nyelvet megakar tanulni az ember, akkor a tanár csak az adott nyelven beszél, amióta ide járok egyetlen egyszer sem szólalt meg a tanárnő angolul,  aki nagyon segítőkész és közvetlen. Jó hangulatban telnek az órák, mindig csoportosan dolgozunk smile 3 hete járok egy másik nyelvtanfolyamra is, így van lehetőségem megismerkedni nagyon sok külföldivel,közöttük au pairekkel is!

04 nov20132016. december 09.
Bejegyzés
Laura Ausztriából – „ez az egy év tényleg tele volt egyaránt pozitív és negatív történésekkel”

Laura Ausztriából – „ez az egy év tényleg tele volt egyaránt pozitív és negatív történésekkel”

Szia Anett!

Egy évvel ezelőtt izgatottan pakoltam össze és készültem a kiutazásomra, most pedig vegyes érzelmekkel számolom vissza a napokat…

Amikor kijöttem a minimális német nyelvtudásommal, még fogalmam sem volt róla, hogy mennyi minden történhet itt velem, és mennyire hatással lehet ez az egész rám.

Az első hónap gyakorlatilag a megszokásról szólt, egy idegen családhoz költözöl, más szokások közé, idegen a nyelv és minden ismeretlen. Szerencsére én rá két napra már kezdhettem is a nyelvkurzust, így rögtön az ismerkedést is.

Különben a legelső héten, alig hogy kijöttem, már egyedül is lettem itt hagyva 4 napra (temetés miatt utazott el a család). Ekkor a szomszéd felügyelete alá kerültem, megmutatták a környéket, elmentünk kicsit túrázni, együtt ebédeltünk, szóval a velük való kapcsolatom épült fel a leghamarabb. Náluk jobb szomszédokat nem is kívánhatnék.

28 okt20132016. december 09.
Bejegyzés
Zsófi Amerikából – „unatkozni még nem volt időm”

Zsófi Amerikából – „unatkozni még nem volt időm”

Kedves Viki es Anett!

Lassan ket honapja, hogy kint vagyok (hihetetlen milyen gyorsan repul az ido) es nagyon jol erzem magam.
A kiutazas nem volt zokkenomentes, a londoni jaratom kesett, igy meg Budapesten atirtak a jegyem a Munchen-Boston-Wahington D.C. utvonalra, ami viszont azzal jart, hogy nagyon keves idom volt az atszallasokra, Munchenben pl. csak 45 perc, de vegulis megoldottam smile
Washington D.C. gyonyoru varos, a tobbi lany nagyon kedves volt, a szobatarsaim peldaul ajandekkal is keszultek nekem. smile