Kategória: Élménybeszámoló

Az én angliai történetem egy hónappal ezelőtt kezdődött. A családdal való skype beszélgetés után két héttel már London egyik legpatinásabb peremterületén, Radlettben találtam magam. Bárhova néz az ember csak BMW-et, és luxusvillákat lát. Mivel első repülésem volt, meglehetősen remegő térdekkel és könnyes szemmel búcsúztam a családomtól a repülő téren. A repülés iránti mérsékelt lelkesedésemet az sem fokozta, hogy egy napra megsüketültem a leszállás után. Pedig bizony nem lett volna hátrány hallani, ugyanis jövőbeli munka és szállás adóim próbáltak velem kommunikálni, ráadásul ugye idegen nyelven. Szerencsére másnapra már hallottam. A környezet, a munka, a lakhely, a levegő ...

Kedves Mindenki!

Ahogy azt már tudjátok kb. egy hónapja elhatározásra jutottam és belevágtam a dolgok közepébe. Eldöntöttem, hogy aupair leszek Angliában. Kb egy hónap alatt mindent elintéztem és családot is találtam. Tegnap indultam ide a ködös Albionba. Az első nap abszolút pozitív volt. Jacqui és Michelle a reptéren vártak rám ahogy megbeszéltük. Első utunk a Tescoba vezetett, ahol Jacqui bevásárolt nekünk, aztán ültünk kicsit a dugóban:D Később felvettük James-t és Zac-et az oviból, majd Grace következett, akit Jacqui barátnője már haza vitt hozzájuk, hogy a lányok együtt játszanak. Már elsőre imádtam őket, Grace végtelenül okos és intelligens és nagyon segítőkész. Zac nagyon edes baba, ma volt az első szülinapja.

Minden további itt: http://rekaangliaban.cafeblog.hu

Januárban úgy döntöttem hogy szeretnék változtatni az életemen, és szeretnék Angliába költözni hogy au pairként dolgozhassak. Akkor még egyáltalán nem számítottam rá hogy így meg fog változni minden. A család keresése nem volt nehéz feladat, persze Anett segítségével. Az első család azonnal megtetszett, és már rá 2 napra jött a meghívás hogy engem választottak. Innentől kezdve ezerrel pörögtem, repülőjegy foglalás, bepakolás, stb, mivel rá két hétre már indultam is. Még az nap, amikor elbúcsúztam a családomtól a repülőtéren, akkor sem fogtam fel igazán hogy mire is vállalkoztam.

Kedves Anett!

Mindenek előtt szeretnék elnézést kérni, amiért csak most írok, de nagyon sok minden történt velem.

Szeptember 8-án érkeztem Manchesterbe, ahol az apuka várt rám a reptéren. A kezében egy nagy papír volt a nevemmel, így kissé filmszerűnek is mondhatjuk a kezdést. Mivel mi egy kisvárosban laktunk eddig, ami plusz 3 óra utazást jelentett, este már nem találkoztam a lányokkal.

Ha őszinte akarok lenni, és miért ne akarnék, az első nap szörnyű volt. Reggel találkoztam a 3 és 7 éves lányokkal, akiknek az első reakciója az volt, hogy elszaladtak tőlem és ezen a napon nem is sokat nyitottak felém. Ezért hihetetlen gyorsasággal tört rám a honvágy.