Ország: Egyesült Királyság

Kedves Anett és Viki!

Ma egészen pontosan 2 hónapja vagyok Angliában és imádok itt lenni. Nem is tudom, hogy hol kezdjem a beszámolómat, mert azóta annyi minden történt velem.
Mielőtt kijöttem kicsit tartottam attól, hogy miként fogom megélni ezt a nagy változást az életemben: másik ország, másik nyelv, új család, új emberek…stb. De így utólag visszatekintve azt kell, hogy mondjam, hogy könnyebb volt, mint képzeltem.
Ez leginkább a szuper új családomnak köszönhető, mert az első perctől kezdve mindent megtettek, hogy otthon érezzem magam. És így is érzem magam, családtagnak. Nagyon boldog vagyok, hogy az életük részese lehetek, ha csak egy kis időre is.

Egy héten 4 napot „dolgozom”, de nem érzem munkának, mert imádom a kis manóimat és, ha velük lehetek az nekem öröm. Kb. így néz ki egy hetem:

Sziasztok!

Elnézést kérek, hogy eddig nem írtam, de gyűjtöttem az élményeket és a tapasztalatokat, amikkel be tudok számolni.
Én szeptember 17.-én utaztam ki a családomhoz. Odiham-ben élünk és két gyönyörű kislányra vigyázom. Egy 7 és egy 11 éves.
A családom egyszerűen tökéletes, nem is kívánhatnék tőlük jobb családot. Nagyon kedvesek és segítőkészek. A kis város, ahol élek eléggé elzárt helyen van, nem igazán megfelelő a közlekedés, de ez már csak részletkérdés, mert maga a hely gyönyörű.
Teljes mértékben mindenkinek ajánlani tudom, hogy az életben egyszer próbálja ki ezt a "munkát”, hiszen nagyon sok élményt és tapasztalatot tud szerezni.

Szia Anett,

Közel egy hónapja érkeztem Knebworthba, egy nagyon kedves, segítőkész, barátságos családhoz. Minden problémámmal bátran fordulhatok hozzájuk.
Apuka sokat dolgozik, hétköznap későn ér haza a munkából, így vele kevesebbet beszélgetek. De Anyuka fuvola és furulya tanárként többet van itthon, így vele többször van alkalmam beszélni a hétköznapi dolgoktól kezdve a nagyobb dolgokig.
Két kisfiúra vigyázom, a kisebbik Kit (4,5 éves), a nagyobbik Sammy (6,5 éves). Mindketten a közeli iskolába járnak, így Anyukával felváltva visszük őket reggel, és hozzuk őket haza délután. – itt jegyezném meg, hogy arra számítottam, délután tanulni fogunk együtt, de itt nincs házi feladat, sőt még iskolatáska sem. Ebben a korosztályban még minden a suliban van, csak az uzsonnás dobozt kell magukkal vinni.  -

Kedves Viki,

Szóval a napirendem: egy héten 3 napot dolgozom keddtől-csütörtökig: Olyankor reggel 7.00-kor ébresztem a gyerekeket, reggeli, ne xboxozz, egyél többet, vedd be a vitamint, tedd el a könyved, ne hagyd itthon a szaxofont, jaj zuhanyozzál már, induljunk, hol az egyenruhád, ne azt vedd fel inkább ezt. Na jó csak viccelek, de hasonló egy reggelem a 2 fiúval.

8.00-kor indulás a suliba, 20 perc vezetés, aztán jövök haza, Caroline a host mummy-m, minden reggel küld egy üzenetet mi a napi teendő, de keddenként általában mosok, a fiúk szobáját kicsit összerakom, főzők a gyerekeknek, és míg el nem felejtem Dottieval sétálok (a család 3. gyermeke) egy border collie, kb délre végzek mindennel. És akkor itt jön az, hogy hamar beilleszkedtem és sok barátom van, így találkozunk egy coffeera valahol, akár többen, (ma pl könyvtárban voltunk angoloztunk, ebédeltünk egy parkban, egy kávé,) aztán összegyűjtöm a fiúkat.

Kedves Viki és Anett!

Pontosan ma van a hetedik hét, hogy megérkeztem Angliába. Nagyon sok minden történt azóta, azt sem tudom, hogy hol kezdjem…

Az első pillanatnyi „szívinfarktusomat” akkor éltem meg, amikor senki nem várt a repülőtéren. Előző nap megbeszéltük a Gilly-vel (ő az anyuka), hogy hol találkozunk, szóval a lelkem mélyén bíztam benne, hogy nem felejtették el az érkezésem, de nem volt kellemes egy hatalmas repülőtéren egy idegen országban egyedül maradni. Mint kiderült, csak a nagy forgalom volt a késés oka.

Így, több mint másfél hónappal a hátam mögött, egyáltalán nem bántam meg, hogy úgy döntöttem, egy kis időre új életet kezdek. Augusztus közepe óta tehát Winchesterben lakom és van egy imádnivaló családom.

Szia Anett!

Gondoltam ujra jelentkezem igy tobb mint 3 honap tavlatabol 

Azt biztosan kijelenthetem, hogy jol dontottem mikor erre a "munkara" adtam a fejem.

A gyerekekkel nagyon jol kijovok, rengeteget valtoztak, fejlodtek miota veluk vagyok. Neha hetvegente is igenylik a tarsasagom, ami nagyon jol esik, de ezt azert ovatosan kezelem. A szulokkel is pozitiv iranyba valtoztak a dolgok. Bar anyuka tovabbra is rendkivul hangulatember es vannak fura dolgai, de kovetem azt az utat, hogy "keep calm", mindenre van megoldas. Sok esetben mar nem hagyom anyukara a dolgokat, hanem finoman jelzem neki ha valamit nem tartok korrektnek. Ez abszolut bevalt es jol mukodik.

Szia Anett!

Köszönöm az érdeklődést, eddig minden nagyon szuper. A szülők nagyon kedvesek, segítőkészek és érdeklődőek. Anyukával rengeteget beszélgetek, mivel ő jelenleg nem dolgozik, egy igazán aranyos nő. Apuka dolgozik, úgyhogy vele kevesebbet találkozom, de ha itthon van mindig beszélgetek vele is.
A gyerekek egyszerűen imádnivalóak. Ella, a legkisebb egy gyönyörű 3 éves kislány. Cserfes és édes, egy kis tündér. Az ikrek, Harry és Michael nem sokára 5 évesek lesznek. Michael nyitottabb, beszédesebb, mint Harry, de mind a ketten nagyon illedelmes, cuki kisfiúk. Mind a hárman nagyon okos gyerekek, még csak ennyi idősek, de már tudnak olvasni és számolni is. Ella még csak összeadni és kivonni tud, meg a kisebb szorzásokat ismeri, de a fiúk már szorozni és osztani is tudnak. Ma tanultuk a római számokat a fiúkkal, igazán eszes gyerekek. Szerdán kezdődik nekik a suli, ez mindenkinek nagy változás lesz, de szerintem hamar meg fogják szokni. Ella 'little school'-ba, az ikrek pedig 'big school'-ba fognak járni, én fogom vinni őket a suliba reggelente, ami kb. 500 m-re van a házunktól.

Szia Anett!
Úgy döntöttem írok egy élménybeszámolót, bár azt sem tudom,hol kezdjem.
Szóval augusztus 2-án este érkeztem Londonba,az apuka, Richard várt a reptéren. Mire hazaértem a két kislány, Jessica, 6 éves és Sophie, 4 éves, már aludtak, pedig nagyon vártam az első találkozást,aztán másnap reggel megismerkedtünk, hihetetlen tündériek voltak, bár kicsit még tartottak tőlem. Az első néhány nap könnyen és kellemesen telt, mert pont hétvégére érkeztem, tehát nem kellett semmit csinálnom, aludhattam ameddig csak jól esett. Megmutatták a környéket, hogy hol tudok vásárolni, ha szükségem van valamire, hol van a park, stb. Szerencsére már első itteni napjaimban megismertem két másik magyar au pairt, Blankát,és Katicát, akik egy kicsivel előttem érkeztek, ők sokat bíztattak rosszabb pillanataimban, mert azért nem fogok hazudni, ilyen is volt bőven.

Szia Anett!

Eloszor is ne haragudj hogy eddig nem adtam eletjelet magamrol, masodszor pedig bocsi az ekezetekert, de csak igy tudom megoldani az irast.

Holnap lesz 5 hete ugye, hogy kijottem, es rengeteg minden tortent azota. Van a kornyeken ket magyar lany, Blanka es Gloria, veluk az elso napokban felvettem a kapcsolatot, igy azota is minden hetveget veluk toltok, de igyekszunk angoluk beszelni, hisz azert jottunk Londonban, hogy perfektul beszeljunk angolul
Meselek egy kicsit, hogy en lehessek a het elmenybeszamoloja
Ahhoz kepest, hogy relative rovid ideje vagyok kint, megszoktam mar mindent. Az idojaras jobb mint otthon, sut a nap szinte mindig, meleg van es para.

Szia Anett!

Már közel két hónapja vagyok Angliában. Elég idő telt el ahhoz, hogy én is megírjak egy élménybeszámolót.
Mikor au-pairnek jelentkeztem, tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgod. A legtöbb család nem csak a nyárra keres au-pairt, ha mégis, általában idősebbet 18 évesnél. Ezért, bár nagyon reméltem, nem voltam biztos abban, hogy találunk nekem való helyet. Mégis sikerült.
Június elején kaptam a hívást, hogy van egy család, aki jónak tűnik. Viszont nem gyerekekre kell vigyázni, hanem kutyákra. Először megdöbbentem, de örültem neki. A gyerekeket nagyon szeretem, de ez mégis egyszerűbbnek hangzott.