Ország: Egyesült Királyság

Hát hogy is kezdjem, legjobb ha az elején:

„Réges rég” februárban kitaláltuk egy barátnőmmel hogy márpedig mi nyáron au pairek szeretnénk lenni Angliában. Megtörtént az interjú, elküldtük a papírokat és kezdődött a várakozás. Tudtam még korán van hiszen nem márciusban kezdenek el nyári au pairt keresni a családok, és ahogy Anett is mondta ilyen fiatalon mint én nem is 100% hogy lesz család.
De lett június elején jött a telefon; van család. Skypeon beszéltem velük először, már ott nagyon szimpatikusnak kedvesnek tűntek. Hamar megbeszéltük a részleteket, lefoglaltam a repülőjegyet és vártam a július 30-át, ugyanis aznap repültem.

Szia Anett!

A beszámolóm igy a nyár végére megérkezett, de hogy öszinte legyek eddig igyekeztem begyüjteni minél több élményt, hogy késöbb egy levél keretében leirhassam.
Az én au-pairkedésem Június 16.-án kezdödött és igy már közel két hónapja tartózkodom Londonban. Ami azt illeti a kiutazás elött voltak aggodalmaim, mivel egy egyedülálló apuka keresett a 6 éves kislányához a nyári szünetre segítséget. Egy telefonhivás, egy gyors repjegy vétel és 7 nap mulva már a repülön ültem. Az aggodalmam az elsö nap elillant, mert nagyon kedves családhoz érkeztem és szinte mindenben segítenek nekem. Több okom is volt amiért az au-pairkedést választottam. Az elsö, hogy az angolom nem feltétlenül volt folyékony, de mára már szinte gond nélkül beszélgetünk és mindent megértek. A másik ok, hogy imádok utazni a világban és megismerni más országokat. A harmadik ok, hogy imádom a gyerekekek és mi sem volt jobb döntés, mint hogy kijöjjek Londonba au-pairnek.

Kedves Anett!

Ma van harmadik hónapja, hogy kint vagyok Angliában.
Először is meg szeretném köszönni, hogy segítettél nekem ebben. Még mindig olyan mintha egy álom lenne az egész.
Egy nagyon kedves családnál élek, akik egy farmon élnek. Három csodálatos kislányra vigyázok. Sienna a legkisebb, ő most lett 4 éves július 31-én. Szeptemberbe kezdi majd az iskolát s már nagyon várja. Mostanában mindig iskolásosat játszunk és persze ő az idősebb testvér és nekem kell lenni a kicsinek.  Van egy pónija, Rosie és lovagol rajta, valami tündérien néznek ki együtt. Most épp Peppa Pig Worldbe van a szüleivel és a testvéreivel. Coco a középső lányka. Ő 6 éves lesz augusztus végén. Egy igazi örökmozgó, annyi energiája van, hogy alig tudjuk kifárasztani. Lovagol és a lovával Flash-sel fantasztikus párost alkotnak.

Szia Anett!:D

Ne haragudj, hogy ennyit kések a szöveggel, de valóban a család részese vagyok, esténként pedig elcsábít az ágy! Itt van egy írás, Édesanyukám szerint elég, azért küldöm el, hogy jelezzem, dolgozom rajta, meg ha tetszik, akkor ez maradhatna. Ha nem akkor még javítgatok rajta! A család nem szeretné, ha a gyerekeikről felraknék fényképet. Köszönöm, Laura
M. A. M. = Megfelelő Attitűd Mindenkor

Három egyszerű szó, de együtt a legfontosabb tanács, amit adhatok, hogy miért?! A szövegből kiderül, csak tudni kell olvasni a sorok között
Lassan hét hete, hogy megérkeztem Belfastba, két bőrönddel, sok meleg holmival, összes tudásommal, tapasztalatommal felvértezve, na meg persze az ereimben lüktető kalandvágyással..és egy 'pici' izgalommal a szívemben.

Kedves Anett és Olvasó!

Olyan gyorsan telik az idő…észre sem vettük, hogy már a negyedik hete vagyunk itt Londonban…
Nagyon jól érezzük magunkat, a hely gyönyörű, a gyerekek elragadóak, a család nagyon kedves. Na de hadd kezdjük az elején, hiszen a mi történetünk nem éppen mindennapi. Anett segítségével sikerült közösen kiutaznunk Londonba ugyanahhoz a családhoz. Igazából egyáltalán nem számítottunk erre. Külön-külön jelentkeztünk márciusban, és vártunk. Mindketten szeretünk utazni, felfedezni új helyeket, nyelvet tanulni, és persze elsősorban szeretjük a gyerekeket, és van némi tapasztalatunk. Én tanító leszek, Eszternek is vannak kisebb unokatestvérei… Szóval belevágtunk. Aztán egyik nap, nem sokkal a jelentkezésünk után kaptunk egy telefonhívást, hogy van egy család Londonban, aki két Au-Pair-t keres a nyárra.

Szia!

Ne haragudj, hogy eddig nem írtam neked, de igazság szerint eddig meglehetősen lassú volt a netem, és kicsit hosszadalmas volt egy-egy levél megírása. A ház másik felén van a wifi, és nem igazán jött jól a jel. Ma apuka hozott egy erősítő félét, amit a szomszéd szobában szerelt fel, hogy jobb legyen a jel. Tényleg határozottan gyorsabb lett a dolog.

Szóval rendben megérkeztem hétfőn. Apuka és a két kislány vártak a reptéren
- a lányok készítettek egy welcom táblát mindenféle rajzzal. Édesek voltak, ahogy feltartva a táblát vártak. Nagyon szép, világos, tágas szobám van a konyha felett. Van tévém, videóm, most már gyors netem is, saját fürdőszobám, szóval tényleg nagyon kis helyes. És nem úgy van berendezve, hogy legyen benne valami, hanem tényleg ízlésesen. Mondták, hogy ha bármire szükségem lenne, csak szóljak.

Szia Anett!

Ahogy ígértem, küldöm a beszámolót az eddigiekről.
Korábban írtam, hogy az én érkezésem kalandosra sikerült, mert sajnos mire megérkeztem belázasodtam. Az újszülött kis Max (egy napos volt) miatt nagyon aggódtam, hogy nehogy elkapjanak tőlem valamit. Egy barátom jött ki értem a reptérre, én a házba már szájmaszkkal léptem be, előtte a kocsiból felhívtam a Lisa-t, hogy sajnos úgy tűnik, beteg vagyok. Mindettől függetlenül kedvesen fogadtak, Lisa egyből körbevezett a házban, megmutatta a szobámat.
Az ezt követő napok nehezn teltek, kedden érkeztem, és egyre betegebb lettem, alig mozdultam ki a szobámból, hogy még véletlenül se érintkezzek betegen senkivel és semmivel. Mivel nem javult az állapotom, úgy döntöttem, haza megyek, ha beleegyeznek.

Szia Anett!

Kérlek ne haragudj, hogy később válaszolok, de rengeteg tennivalóm volt az elmúlt 24 órában.
Hála Istennek szerencsésen, és boldogan megérkeztünk Londonba. A reptéren apuka várt minket, és hamarosan megpillantottuk Finchleyt. Gyönyörű kis negyed, tele parkokkal, régi szép utcákkal és házakkal.

Eszterrel egy szép,nagy előkelő házban dolgozunk. Amint beléptünk az ajtón ott voltak az ikrek, és a szőnyegen játszottak Maya-val, aki a család előző Au-Pair-je, csak velük lakik. Nagyon kedves, segít mindenben, hogy belerázódjunk a dolgokba.
Eleinte rengeteg információ volt, csak kapkodtam a fejem, még most is néha bogozom a  szálakat, de végül is ez még csak az első munkanapom volt, és bele fogunk jönni.

Szia Anett.

Mar regota tervezem, hogy irok egy elmenybeszamolot, szerintem ugyanis ez lelkesiti legjobban a jovendobeli Au paireket (velem legalabbis igy volt).

Eloszor is szerentem megkoszonni, hogy szinte pillanatok alatt talaltal-talaltatok nekem csaladot. Mar a kilencedik honapom toltom Angliaban, de meg mindig olyan, mintha tegnap jottem volna.  Elegge ideges voltam, nem csak azert, mert -lenyegeben- egy teljesen uj eletet indultam kezdeni itt, kulfoldon, de raadasul akkor ultem eloszor repulogepen. Hala Istnennek minden rendben volt, igyekeztem nem arra gondolni, milyen magasan is vagyok, es be kell valljam, mostmar imadok repulni.

Kedves Anett!

Negy győzök elnézést kérni, amiért ilyen sokáig íródott ez a beszámoló, de nem akartam, hogy akár túl pozitív, akár túl negatív irányba billenjen a mérleg, elriasztva másokat az au pairkedéstől.

Az igazság az, hogy a beszámolók legtöbbje nagyon rózsaszín képet fest, túlontúl rózsaszínt. Kétlem, hogy a legtöbben belegondolnának, hogy azok, akik összetört szívvel mennek haza, a legtöbben nem írnak beszámolót, inkább felejteni akarnak. Azok viszont, akiket Ciprusra visznek nyaralni (egyáltalán nem gyakori az ilyesmi), nyilván örömódát zengenek a külföldi életről. Holott itt is kimarad a lényeg: az ilyen nyaralások sokkal inkább jelentenek kikapcsolódást a szülőknek – az au pairnek annál kevésbé...