Szia Viki!
Egész jól vagyok, az eleje nagyon nehéz volt, de mostmár kezdem megszokni.
A napirendem szerintem jó, hétfőn a földszinten takarítók, utána elmegyek a kisfiúért, aztán este két órát vagyok a családdal. Kedden vasalok, szerdán pedig az emeletet takarítom. Csütörtökön pénteken meg a gyrekekkel vagyok. A délutánjaim és az estéim ugyanolyanok, csak a délelőtti óráim változatosak.
Sziasztok!
Én se tudom másképp kezdeni a beszámolómat! Bocsi, hogy ilyen későre sikeredett a levelem, de úgy gondoltam, hogy megvárom, míg visszatérek a „karácsonyi szünetemből”, hogy leírjam miképp sikerült visszarázódnom, visszaszoknom az itteni életbe. Na de ne ugorjunk ennyire előre...
Szeptember elején érkeztem egy nagyon kedves családhoz, Londonba. Mindenképp szerencsésnek mondhatom magam, hisz csak egyetlen egy csöppségre, Ethanre kell vigyáznom, aki ugyan már nem is olyan kicsike, 5 éves.
Kedves Anett es Viki!
Annyira jol erzem magam, hogy alig vettem eszre,hogy lassan mar 2 honapja vagyok itt. A csalad az elso pillanattol nagyon kedves velem, befogadtak, es mar az elso napomon sokat nevettunk es beszelgettunk egyutt. Ami azota sem valtozott :) Szerintem ehhez az anyuka mindig mosolygos es vidam szemelyisege nagyban hozzajarult, de Apuka is ugyanilyen. 
A gyerekek nagyon hamar elfogadtak, bar a kislany 2 het utan rajott, hogy en igazabol maradok veluk, es akkor jott egy nehez het, amikor mondta, hogy nyugodtan hazamehetek, es nem akart velem jatszani (az elso heten meg azt mondta,hogy nagyon szeret, es mindig megkert, hogy olvassak neki meset).
Kedves Anett és Viki!
Kedves Anett/Viki!
Lassan már négy hónapja vagyok Londonban és mivel a karácsony is közeleg gondoltam írok egy beszámolót mivel már régóta ígérem.
Hihetetlenül hálásnak és szerencsésnek érzem magam, amiért ehhez a családhoz kerültem, amiért egymást választottuk.
Kedves Anett és Viki!
Köszönöm szépen az érdeklődést, nagyon jól érzem magam itt!
Nem is tudom hol kezdjem, annyi minden történt már velem ebben az egy hónapban! :)
Mikor megérkeztem mindenki nagyon kedvesen fogadott! A kislánnyal, Lilyvel, az első perctől kezdve nagyon jól kijövök, ő már nagyon várt is engem! Már az első este úgy ment el lefeküdni, hogy bejött hozzám megölelt és azt mondta hogy szeret! A kisfiú, Harrison, egy picit nehezebb eset, mivel nagyon anyás, de erre a host anyukám már a skype-os beszélgetésnél felhívta a figyelmemet. Mindig megnyugtat, hogy ne aggódjak miatta, ő ilyen. De már szép lassan kezd elfogadni! Ha anyuka elmegy már nem sír, voltunk már együtt a parkban, néha már ő kéri, hogy rajzoljak vele, és ha nekem kell lefektetni őket akkor is minden rendben megy :)
Kedves Anett és Viki!
Nagyon gyorsan telnek a napok, ezért is nem írtam eddig.
Nem ment annyira könnyen a beilleszkedés, eleinte nagyon fárasztó volt mindenre koncentrálni, de már egyre jobb és könnyebb!
Kedves Anett és Viki!
Nagyon hálás vagyok, és tényleg köszönöm, hogy 2,5 hónapot tölthettem Angliában. Londontól nem messze, egy Shenley nevű kisvárosban laktam. Egy nagyon kedves, alapvetően jó kedélyű család részese lehettem. Több feladatom is volt a házimunka terén, időnként soknak tartottam, vagy eléggé kimerültem, de az segített, hogy egy barátságos családi légkör vett körül. Ráadásul, az 1 éves kicsi lány, akire vigyáztam, hihetetlenül tüneményes. Gyakran mentünk a játszótérre, a parkba, vagy csak a környéken sétáltunk. Rengeteg mesét olvastam, énekeltem neki (magyarul is). Igyekeztem magyar szavakat is tanítgatni neki, amit szerencsére a szülők egyáltalán nem bántak, sőt inkább örültek. Hihetetlenül kommunikatív vagyok, emiatt örültem, hogy az anyuka is nagyon nyitott, humoros, és szeret beszélgetni. A barátnőmnek érezhettem. Ő is és a host-apukám is nagyon igyekezett, hogy találjak magamnak barátokat.
