Szia Anett!
Remélem jól vagy!
Én remekül érzem magam! A 2. családom már egy ideje kérdezgetett a jövőről, szerették volna, ha maradok még egy évig. Imádom őket, nagyon szeretek velük lakni, itt dolgozni, tanulni, bulizni, élni, de nemet mondtam. Szükségem van egy kis magyar levegőre= család, barátok, amit ők 110%-ban el is fogadtak, így már elindult a keresés a helyemre.
Minden álmom volt, hogy egyszer Hollandiában éljek, akár csak egy rövid ideig is. Megismerni az ott élő embereket, szokásaikat, kultúrájukat, környezetüket, étel különlegességeiket, zenei világukat stb.
Alig vártam már, hogy megismerjem Wassneaart. A család már a képek és a levél alapján is szimpatikus volt, és amikor az anyukával beszéltem telefonon, úgy éreztem: „Ez az!”
Kedves Anett, kedves leendő Au Pairek! :)
Ismét eljött az ideje, hogy írjak egy beszámolót, ugyanis rengeteget változott az életem 2011. októbere óta! (Akkor kezdtem a kalandomat Londonban) Először is azt szeretném elmesélni, hogy hogyan alakult az életem az első beszámoló után.
Szóval a családdal kezdetben minden nagyon jól ment, ez az időszak kb 1 hónapig tartott. A problémák, különbségek fokozatosan kezdtek kiderülni, de nagyon sokáig magamban kerestem a hibát, ezért nem is akartam azonnal Anetthez rohanni (pedig ezt akármikor megtehettem volna!)
Élménybeszámoló Angliáról és Amerikáról
Sziasztok!
Már másfél éve hogy au pairként vagyok külföldön, az első évemet Angliában töltöttem, most pedig egy fél éve hogy Amerikában vagyok. Hogyan kapcsolódik össze a kettő? Már másfél éve ugyanazzal a családdal vagyok.
Január 9-én Washnigtonban ébredtem. Hihetetlen érzés volt. A hosszú és fárasztó repülőút és életem első amerikai taxizása után egy szállodai szobában sütött a hasamra nap egy columbiai és egy olasz lány társaságában. Reggel nyolckor a szálloda éttermében találkoztunk a többi au-pair lánnyal, akik a világ legkülönbözőbb pontjairól érkeztek az államokba. Volt egy kínai, néhány olasz, dél-afrikai, brazil, német, belga és egy bolíviai lány is. Nagyon örültem, hogy megismerhettem őket, ez a pár nap velük felejthetetlen, életre szóló élmény volt.
Több éven át próbáltam rendesen megtanulni franciául előbb a középiskolában, majd nyelviskolai keretek között, azonban nem éreztem igazinak a tudásom. Mindig is szándékomban állt kint élni a franciák között és beszélni velük az ő nyelvükön, hiszen mindig is imádtam a kultúrájukat és történelmüket. Így több hónapos – vagy éves? :) – hezitálás után eldöntöttem, belevágok és jelentkeztem au pairnek. Több pozitív élménybeszámoló buzdított arra, hogy menjek és ne késlekedjek, nehogy kicsússzak a korosztályból, hiszen ez a munka korhoz kötött és az évek gyorsan telnek,. Az ügyintézés és a családkeresés az ügynökségnek hála hihetetlenül gyorsan ment, és hipp-hopp, kint találtam magam Párizs mellett egy nagyon kedves kis környéken egy tipikus francia családnál. Elmondhatatlan érzések voltak bennem. Az egész lenyűgözött: a nyelv, az emberek, a mentalitás, maga Párizs.
Élménybeszámoló :)
Immár 5 és fél hónapja Olaszországban vagyok, gondoltam most már nekem is ideje megírnom a saját kis élménybeszámolómat.
Az én helyzetem elég speciálisnak mondható, ugyanis szeptember elején érkeztem Olaszországba meglátogatni néhány barátomat, amikor még nem volt fogadócsaládom. Felmerült az ötlet, hogy mennyire jó lenne a nyaralás befejeztével „munkába állni”, Anett segítségének köszönhetően kevesebb, mint 1,5 hét alatt, már találtunk is családot. Orteban, egy kis városban nyaraltam, a fogadócsalád pedig Rómában volt, időpontot egyeztettünk, így megismertem őket, nagyon szimpatikusak voltak, így megbeszéltük, hogy 1 hét múlva már kezdhetek is Náluk. :)
Kedves Mindenki,
Pontosan negy ev telt el az Angliaba erkezesem elso napjatol es ugy gondoltam, hogy itt az ideje hogy leirjam a Mi kis tortenetunket.
2007-ben kezdodott amikor is akkor 31-evesen erettsegivel nem talaltam munkat, es mindezt tetozte hogy a ferjem az epitoipari vallalkozasban dolgozott ami csodbe ment. Nekunk is volt nagy hitelunk, persze deviza alapu
Egy 21 éves hétköznapi leányzó vagyok egy nem éppen hétköznapi családdal:)
Három gyerkőcre vigyázok, 2 leányzóra és egy kis srácra. Nagyon aranyosak; a lányok nyugodtak édesek a legényke is csak ő elég hiperaktív, akarom mondani túúúúúl hiperaktív:) Ezen kívül túl sokat használja a „nem” szócskát főleg, ha kérem, hogy csináljon meg valamit vagy csak valami kis apróságot kérek ami az ő javát szolgálná. Tehát megküzdök vele olykor-olykor rendesen. De ettől eltekintve jó gyerkőcök.
Szia!
Hát most jutottam el odáig, hogy tudjak egy hosszú élménybeszámolót írni. :)
Szóval itt vagyok Waiblingenben lassan 2 hónapja a Vargas családnál. Sajnos csak ezen a héten kezdtem el a nyelviskolát, előbb nem indult kurzus. Jó, mert kitölti az üres délelőttjeimet.
