A városka, Neufahrn, Münchentől kb. 20-25 km-re található. Nagyon hangulatos, nyugodt környék szép kertekkel és házakkal.
Hét óra kocsikázás után megérkeztünk végre a családhoz. Az apuka épp a kertben tett-vett valamit, amint meglátott minket, felegyenesedett és az autónkhoz sietett, mosolyogva, nagy örömmel köszöntött (nem tudom, mitől féltem korábban…).
Szia!
Szerintem nagyon szerencsés vagyok a családommal, jól kijövök velük, tényleg nagyon kedvesek és barátságosak. A gyerekekkel sincs semmi gond, már az első naptól kezdve ölelgetnek. :) Nagyon korrekt a munkabeosztásom, sok a szabadidőm, és ha esetleg megkérnek plussz munkára, akkor azért külön fizetnek. Nagyon szép kis környéken lakunk, bár kicsit sajnálom, hogy nincsenek boltok, mozi, szórakozóhely... De London nincs messze, 35 perc vonattal a belváros, úgyhogy hétvégén általában odamegyek.
Az anyukától kaptam egy biciklit, amivel 15 perc alatt bent vagyok a centerben és az iskolában.
Élménybeszámoló és tanácsözön
Leginkább azzal kezdeném, hogy amennyiben csak egynél többször megfordult a fejedben, hogy külföldre menj, és au pair legyél, és az életed is úgy alakul – épp érettségiztél, halasztanál az egyetemen, kalandra vágysz, vagy nyelvet tanulnál, szeretnél külföldön tölteni egy évet, tedd, és kalandra fel!
Ugyanis rengeteg tapasztalatot fogsz szerezni, új embereket megismerni, sokat sokat tanulni, nyelvet, más kultúrát és az ahhoz való alkalmazkodást, gyerekekkel bánást, azt, hogy felelősséggel légy valakik iránt, rugalmasságot, alkalmazkodást, saját lábon állni, és külföldön is elboldogulni, új országot, városokat, tájakat ismersz meg, és rengeteg szép és jó emléked lesz majd, amik csak a javadra szolgálnak majd később is.
Sziasztok au-pair jelöltek!
Dóri vagyok, 2010. október 2-án érkeztem Angliába.
Nagyon régóta érlelődött bennem egy döntés, hogy ki kell mennem és mint a mesékben szerencsét kell próbálnom. Az is motivált, hogy a főiskolám befejezéséhez szükségem van egy nyelvvizsgára, amit otthon nem tudtam megszerezni. Végül 2010 nyarán eldöntöttem: belevágok.
Szia,
jól érzem itt magam, igaz még nem teljesen szoktam meg, hiszen 10 napja vagyok itt, még egy kicsit furcsa, de a szülök nagyon kedvesek és aranyosak, mindig megkérdezik, mit szeretnék, meg lehet velük hülyülni is, tényleg nagyon jófejek. A kislány is már úgy érzem, megszokott, most már elfogadja, ha én altatom el délután, az elején még nem akarta, de most már ezzel sincs gond, nagyon aranyos és a szülök is mondták, hogy szeret engem.
Sziasztok!
Boróka vagyok, 2010 decemberében jöttem ki Angliába Nemes Anett segítségével.
Sok időbe telt, míg sikerült találni nekem egy megfelelő családot, már azt is hittem, hogy a terveim meghiúsulnak, de Anett mindig mondta nem szabad feladni, kitartás… és most nagyon örülök, hogy nem tettem, és itt vagyok ennél a nagyszerű családnál.
Nagyon örültem, amikor Anett jelezte, hogy vééégreeee van egy család, aki érdeklődik felőlem.
London. You know: fish, chips, cup ‘o tea, bad food, worse weather, Mary fucking Poppins… LONDON
Tudod, amikor nekiálltál ennek a kisesszének, akkor arra gondoltál, hogy most olvashatsz pár sorban arról, hogy is zajlik az élet au pair bőrbe bújva, hogy is kell a gyerekre felügyelni, mik a kötelességek, mire figyelj oda stb. – stb., akko rcsalódást kell okoznom neked. Az élet nem merül ki abban, hogy elviszed a host fiad/lányod suliba és onnét hazahozva játszotok délután.
Szia Anett,
tegnap megérkeztem Berlinbe. A család nagyon szuper. Jobb nem is lehetne. Már játszottam velük és a matek házit is együtt csináltuk.
Üdv: Fejes Ágnes
A mi kis történetünk 2007 nyarán kezdődött egy újsághirdetéssel.....felhívtuk....aztán találkoztunk Anettel :) Minden infót megkaptunk, hogy is működik ez az aupair dolog. Belevágtunk. Anett folyamatosan küldte a családokat, ahova lehetett menni, segített válaszolni az emailekre. Novemberben Árpi elindult Münchenbe egy nagyon szimpatikus 4 gyerekes családhoz. 3 fiú és 1 lány várta, idő kellett, mire összeszoktak.
