Kedves Viki!
Lassan egy hónapja már, hogy megérkeztem Londonba és kezdtem el a munkát a családnál.
Az eddigiek alapján, úgy gondolom, hogy életem egyik legjobb döntését hoztam, amikor vállalkoztam erre, mert elképesztően jól érzem itt magam. :)
Pozitív csalódás volt számomra az időjárás, mert bár igaz, hogy gyakran esik az eső, de legalább olyan gyakran süt a nap is, sőt az első két hétben 30 fok felett volt a hőmérséklet. :D
És igen... ez is elérkezett. Nagyon boldog vagyok, hogy hazamehetek végleg. 1 év tele nehézségekkel, élményekkel és jókedvvel. Sok sok tapasztalatot szereztem és nem a legutolsó sorban, még egy nyelvet is rendesen megtanultam.
Nem bántam meg, hogy kijöttem, de köszönöm nekem elég volt ennyi.
De egyben biztos vagyok. Én még fogok visszajönni. Hisz barátaim vannak. Meg szeretem Tirolt.
Szia!
Kedves Anett és Viki,
Bocsánat, hogy ez a második beszámoló ennyit váratott magára …
Igazából az első beszámolómat még októberben írtam, azóta viszont most hogy így egy héttel a vége előtt elkezdtem írni ezt a levelet elmondhatom, hogy nagyon sok minden új dolog történt velem, és úgy érzem sikerrel zárhatom ezt az egy évet.
Szia,
Bocsi, hogy iylen későn írok de alig van időm. :)
Nagyon szuper minden mind a család mind a ház a gyerekek a melóm na meg persze az időjárás.
Köszönöm a lehetőséget, tényleg életem ékménye lesz. Augusztusba tudom elkezdeni a ynelvsulit mert jeleng a nyári szünet miatt nem idítanak kurzust. A sulim is közel lesz a lakáshoz az nursery is közel van meg a tenger :) szóval tényleg szuper minden.
Majd még jelentekezem.
Regina :)
Kedves Viki!
A mai napon éppen fél éve, hogy együtt vagyok a családdal, családommal. Amikor még az elején az elbeszélgetés volt mondtátok,hogy írjak, hogy tudjátok minden rendben van e, de az ember el van itt kint és éli a minden napokat és azt veszi észre, hogy csak úgy repül az idő és hoppá elfelejtettem jelezni, hogy megvagyok és minden szuper.
Amikor belevágtam ebbe a dologba akkor én nagyon pozitívan álltam hozzá a dologhoz de azt álmaimba sem mertem remélemni, hogy egy ilyen családdal találunk rá egymásra.
Kedves Viki és Anett!
Ismét jelentkezem, mivel már 2 teljes hete itt vagyok Waiblingenben. Muszáj ilyen gyakran írnom, mivel annyi minden történik és így is mindig olyan hosszúra sikerül.
Még mindig nagyon jól érzem magam, eddig se voltak problémák, de már egyre inkább családtagnak érzem magam és én is kezdek egyre otthonosabban viselkedni (persze csak tisztességes határokon belül).
Annyi mindent csináltunk az elmúlt napokban, hogy nem is tudom elmesélni, össze is folynak az emlékek, de mostanra már mindent elintéztünk: hivatalosan be lettem jelentve a városházán, bankszámlát nyitottak nekem és bérletet kaptam, amit már sikeresen használt is :) A városházán kaptam egy "kezdő csomagot" (én így hívom) amiben van rengeteg programfüzet, naptár, fontos telefonszám stb.. ÉS 54 kupon : a 10hetes ingyen fittness&szauna bérlettől elkezdve péksütin keresztül a pezsgős ingyen mozizásig mindenféle jó dolog. Persze odaadtam mindet az anyukának, hogy ami olyan, azt együtt használjuk fel. A péksütiket már el is majszoltuk egyik reggelinél.
Kedves Viki és Anett!
Szia!
A múlt hétre ígért levelem elmaradt, most pótolom :) Ez a 3. hét vége, és továbbra is úgy érzem, hogy együtt tudunk lenni a családdal, most már a nagyfiúval és az apukával is többet kommunikáltam, tudnak azért kedvesek lenni ők is :)
Az anyukával úgy érzem egyre inkább egymásra hangolódunk, továbbra is egy kedves, kiegyensúlyozott, nyitott embernek látom, és én is igyekszem hasonlóan viszonyulni, a kisfiú pedig még ugyan néha „kóstolgat”, de lassan kezdjük egymást kiismerni, alapvetően jókat játszunk együtt, beszélgetünk, többször van a héten hogy én fürdetem, illetve szoktak itthon hagyni vele pár órára, vagy estére.
Szia Viki!
Szóval már három hete vagyok itt és egyenlőre semmilyen nagyobb problémám nincs. Hétfőtől péntekig 7-től 10-ig/11-ig majd 4-től 7-ig dolgozok. Délelőtt takarítani, mosni, vasalni kell, a délutánok pedig lazábbak, csak a kisfiúval kell lennem, segíteni a vacsoránál, fürdésnél.
