Kedves Anett és Viki!
Jo hireim vannak, a napjaim nagyon jol telnek itt. A Hostcsaladom nagyon kedves es aranyos. Ami a munkat illeti itt tenyleg csak a kisgyerekkel kell foglalkoznom amit rettentoen elvezek (igazi kis vagany a kissrac). A csalad nagyon szigoruan odafigyel, hogy be legyen tartva a munkaoram. Egyszer hetvegen kertiparti volt en meg gondoltam, hogy bepakolom a koszos tanyerokat a mosogatogepbe, de apuka elzavart mondvan, hogy nekem ma szabadnapom van. 
Szia kedves Anett és Viki!
Ahogy hívtalak Anett, azelőtt nem sokkal érkeztem meg a reptérre. Azonnal meg is találtam a családom, rögtön felismertem őket, de aranyosak voltak, mert egy papírral vártak, amin rajta volt a nevem. Érdeklődtek az utamról, vizsgáimról, hogylétemről.
Itthon találkoztam az anyuka anyukájával is. Megismerkedtem a kislánnyal. Igazi kis imádni való hercegnő.
Szia Viki!
Telnek, telnek a napok, már több mint 2 hónap. Az idő gyorsan telik. Az érzéseim legtöbbször kettősek, de ez talán leginkább magának a városnak köszönhető. Nagyon is igaz az, amit Dél-Olaszországról tudni lehet. Sokszor teljes káosz uralkodik, ami leginkább a szolgáltatásoknál figyelhető meg. Itt mindenki ráér, talán túlságosan is. Nem egyszer volt, hogy másfél-két órát vártam a buszomra... és akkor még meg sem érkezett. Vagy éppen belefutsz egy sztrájkba, tüntetésbe, és máris mintha a világ vége lenne, nem működik semmi. Szóval autó nélkül itt meghalsz.
Kedves Anett!
Ezúton szeretném megköszönni, hogy majdnem 9 hónappal ezelőtt a segítségeddel kijutottam Londonba egy nagyon kedves családhoz. Életem eddigi legjobb döntését hoztam meg 2013 augusztusában. :)
9 hónap hosszú idő, mégis olyan hamar elrepült és már csak 3 hónap van hátra a londoni életemből. Annyi minden történt velem ez idő alatt, hogy azt elmesélni sem tudom. Sok új embert, szokást és helyet ismertem meg. Sokat változtam, ami a családomnak és barátaimnak már decemberben feltűnt, mikor hazautaztam karácsonyra. Önállóbb lettem, nyitottabb új dolgokra, emberekre. Magabiztosabbnak érzem magam az angoltudásomat illetően és úgy általánosságban is.
Sziasztok!
Elnézést a késői beszámolóért. Hamar telnek itt a napok! Most már idestova 2 hónapja vagyok itt. Elmondhatom, hogy nagyjából már beleszoktam az itteni életbe.
Kedves Viki és Anett!
Február 14-én, Valentin napon érkeztem Svájcba, Bernbe. Hogy szerelem volt e első látásra, sajnos azt kell mondjam, hogy nem. Esett ez eső, hideg volt... De többszöri látásra megtörtént és imádom a várost. Bern fantasztikus és gyönyörű. A várost körülvevő havas hegycsúcsokat nem lehet megszokni. Én az óvárosi résztől kb. 5 percre lakom, úgyhogy nincs okom panaszra. A közlekedés nagyon egyszerű és a svájci óra körüli kultusz tényleg igaz, ugyanis minden pontos. Ebben a városban nem lehet elkésni ha csak egy picit is odafigyelsz.
Kedves Anett es Viki!
Kedves leendő Aupairek!
Eljött az idő, hogy én is megosszam veletek a tapasztalataimat. Én nem szeretnék a napi rutinról, gyerekek elfoglaltságáról írni, mert ezt nagyon sokan megtették már. Én inkább szeretnék ennek az egésznek a lelki folyamatáról írni és sokkal inkább abban segíteni, hogy felkészültebbek legyetek érzelmileg. Mert ha ez nincs meg, semmi sem fog működni. Tehát jönnek az én tapasztalataim, élményeim, főleg azoknak, akiknek ez az első komolyabb megpróbáltatásuk lesz.
Kedves Anett és Viki!
Itt minden rendben. Nagyon jól érzem magam! :D
Már beleszoktam a napi - heti rendbe. Reggelente a gyerekek felöltöztetésében, reggeliztetésében segítek, délután elhozom Félixet (6éves) az iskolából, és addig vigyázok rá Ulyssel (1éves) együtt, amíg a mama haza nem ér. Utána fürdetés, házi írás, vacsora, és lefekvés. És máris este fél 9. Gyorsan mennek így a napok :)
