Kedves Au-Pair Hungary (Anett és Viki)!
Nem nagyon írtam még nektek élménybeszámolót, szóval gondoltam nem maradok ki én se a sorból.
Több, mint 4 hónapja vagyok au-pair egy német-francia családnál, ami fel sem tűnt,mert a hónapok csak úgy szállnak el. Nehéz volt otthonról elszakadni (a megszokott környezettől), de arra kellett rájönnöm, hogy nem bántam meg, hogy au-pair lettem. Ez köszönhető nektek, hiszen egy nagyon jó családhoz kerültem, úgy bánnak velem mintha a 3. lányuk lennék. Kedvesek, segítőkészek, támogatnak engem, mondhatni mindenben.
Két tüneményes kislányra vigyázok (3 és 5 évesek). Sokat játszunk, rajzolunk, mesét nézünk, főzünk együtt (igen másik előnye ennek az életnek, megtanulok főzni). Eleinte nehéz volt, van, hogy most is vannak problémák, de meg tudjuk oldani azokat, így napról-napra könnyebb és kerülünk közelebb egymáshoz.
Ez szép lassan változik, minél jobban megismerem őket. Igazából velem kedvesek továbbra is, inkább nehéz elfogadni.. de tanulom, ami tudom hogy csak a javamat szolgálja! A készkajáktól, gyorskajáktól, hogy nem tudnak főzni, és a kukába dobálástól kiborulok néha. Szerencsére az utóbbiról kezdenek leszokni, legalábbis amit én főzök, azt berakjuk a hűtőbe és én vidáman veszem elő másnap! De ha ők készítenek valamit, a minap pl lazacos szendvicseket kb 25 kis szendvicskét amiből megettek 10-et és a többi ment a kukába a szívem szorul össze 
Számomra az is furcsa hogy mindent ki kell vasalni és mindent csak egyszer hordanak, ne essék félre értés van amit én is egyszer veszek fel de egy farmert és egy pizsamát azért nem... Mindegy..
