Kategória: Élménybeszámoló

Sziasztok!

Elnézést kérek, hogy eddig nem írtam, de gyűjtöttem az élményeket és a tapasztalatokat, amikkel be tudok számolni.
Én szeptember 17.-én utaztam ki a családomhoz. Odiham-ben élünk és két gyönyörű kislányra vigyázom. Egy 7 és egy 11 éves.
A családom egyszerűen tökéletes, nem is kívánhatnék tőlük jobb családot. Nagyon kedvesek és segítőkészek. A kis város, ahol élek eléggé elzárt helyen van, nem igazán megfelelő a közlekedés, de ez már csak részletkérdés, mert maga a hely gyönyörű.
Teljes mértékben mindenkinek ajánlani tudom, hogy az életben egyszer próbálja ki ezt a "munkát”, hiszen nagyon sok élményt és tapasztalatot tud szerezni.

Szia Anett,

Közel egy hónapja érkeztem Knebworthba, egy nagyon kedves, segítőkész, barátságos családhoz. Minden problémámmal bátran fordulhatok hozzájuk.
Apuka sokat dolgozik, hétköznap későn ér haza a munkából, így vele kevesebbet beszélgetek. De Anyuka fuvola és furulya tanárként többet van itthon, így vele többször van alkalmam beszélni a hétköznapi dolgoktól kezdve a nagyobb dolgokig.
Két kisfiúra vigyázom, a kisebbik Kit (4,5 éves), a nagyobbik Sammy (6,5 éves). Mindketten a közeli iskolába járnak, így Anyukával felváltva visszük őket reggel, és hozzuk őket haza délután. – itt jegyezném meg, hogy arra számítottam, délután tanulni fogunk együtt, de itt nincs házi feladat, sőt még iskolatáska sem. Ebben a korosztályban még minden a suliban van, csak az uzsonnás dobozt kell magukkal vinni.  -

Kedves Viki,

Szóval a napirendem: egy héten 3 napot dolgozom keddtől-csütörtökig: Olyankor reggel 7.00-kor ébresztem a gyerekeket, reggeli, ne xboxozz, egyél többet, vedd be a vitamint, tedd el a könyved, ne hagyd itthon a szaxofont, jaj zuhanyozzál már, induljunk, hol az egyenruhád, ne azt vedd fel inkább ezt. Na jó csak viccelek, de hasonló egy reggelem a 2 fiúval.

8.00-kor indulás a suliba, 20 perc vezetés, aztán jövök haza, Caroline a host mummy-m, minden reggel küld egy üzenetet mi a napi teendő, de keddenként általában mosok, a fiúk szobáját kicsit összerakom, főzők a gyerekeknek, és míg el nem felejtem Dottieval sétálok (a család 3. gyermeke) egy border collie, kb délre végzek mindennel. És akkor itt jön az, hogy hamar beilleszkedtem és sok barátom van, így találkozunk egy coffeera valahol, akár többen, (ma pl könyvtárban voltunk angoloztunk, ebédeltünk egy parkban, egy kávé,) aztán összegyűjtöm a fiúkat.

Kedves Viki és Anett!

Pontosan ma van a hetedik hét, hogy megérkeztem Angliába. Nagyon sok minden történt azóta, azt sem tudom, hogy hol kezdjem…

Az első pillanatnyi „szívinfarktusomat” akkor éltem meg, amikor senki nem várt a repülőtéren. Előző nap megbeszéltük a Gilly-vel (ő az anyuka), hogy hol találkozunk, szóval a lelkem mélyén bíztam benne, hogy nem felejtették el az érkezésem, de nem volt kellemes egy hatalmas repülőtéren egy idegen országban egyedül maradni. Mint kiderült, csak a nagy forgalom volt a késés oka.

Így, több mint másfél hónappal a hátam mögött, egyáltalán nem bántam meg, hogy úgy döntöttem, egy kis időre új életet kezdek. Augusztus közepe óta tehát Winchesterben lakom és van egy imádnivaló családom.