Szia Anett!
Bocsi, hogy csak most de annyi új dolog történt velünk, hogy még csak most jutottunk el odáig, hogy mindenkinek megírjuk milyen jó is nekünk!:)
Szóval, Szeptember 1-én megérkeztünk Angliába, Becca várt ránk egy kávézóban, de már a böröndünkre várakozásnál kaptunk tőle egy sms-t amelyben az állt, hogy Üdvözöl minket Angliában, nagyon izgatott már, hogy lássuk egymást.
Au-Pair lány egy nagy világvárosban!
Az életem AuPairként egészen pontosan másfél évvel ezeletött kezdődött el Berlinben.
És hogy hogyan jött az ötlet? Érettségi utána lehetőségem volt egy ausztriai hotelben dolgozni. A hoteles élet nagyon megtetszett de annak idején nagyon gyenge volt a német nyelvtudásom és nehezen boldogultam kint. Ekkor elhatárzotam hogy keresek egy AuPair ügynökséget és így találtam rá Annetre.
Sziasztok!
Fanni vagyok és 1 hónapja vagyok itt Angliában párommal,Zsoltival. Zsuzsa és Norbi helyére jöttünk, az ők beszámolóját is olvashatjátok az oldalon, ezért próbálok inkább a beilleszkedésre és az újdonságokra kitérni.
Mi is úgy indultunk neki, hogy nincs mit vesztenünk, de mindenképp nagy elhatározás kellett, még így is hogy ketten jöttünk. Az én feladatom segíteni a háztartásban és persze amikor úgy adódik, vigyázni a gyerekekre.
Szia Anett!
Most jutottam el a válaszadásig, illetve lassan a 3. hét végéhez közeledve már rendelkezem némi tapasztalattal is, így megosztom veled. :)
Egy bécsi családnál vagyok, ahol 2 kisgyerekre vigyázok: a kisebb 5 (jövő héten már 6) hónapos, a nagyobb 2 éves, mindketten fiúk. Már az első estétől kezdve érezhető volt, hogy jó helyre kerültem, mert az anyuka biztosított mindenről, illetve az apuka is szeretettel fogadott. A második napon gazdagabb lettem egy útikönyvvel, hogy jobban megismerhessem a várost, illetve hogy a közlekedésben is otthon legyek, mert itt kint (mint gondolom te is tudod) előszeretettel használják az emberek a tömegközlekedést.
Kedves Anett!
Ime a levelem Hollandiabol valo atutazasomtol mostanaig!
Kisse nehezkesen indult a csalad es orszagvaltasom! Nem volt semmi bajom a Holland csaladommal nem azert valtottam , csak lejart az egy evem es igazabol angolul akartam , akarok tanulni , tehat ugy dontottem atrepulok Londonba!
Anett el is kezde kuldeni a csaladokat :)
Az elso csalad szimpatikus volt, de kiderult szeretnenek talalkozni szemelyesen a lannyal, szoval ez kizart volt sajnos ugy ,hogy ez a csalad kizarva :(
Szia Anett!
Bocsi, h nem írtam tegnap, de elég zűrös napom volt! :) Hajnali 1:50-kor kelés, 2:30-kor indultunk a reptérre, érkezés, pakolászás, ismerkedés, stb....
Izgultam picit, miután landoltunk, h megismerem-e őket a reptéren, vagy egyáltalán jön-e értem valaki! :) De rögtön felismertük egymást! Az anyuka jött elém a kisebbik leányzóval! Nagyon édesek a lányok! Ölelgetnek, szeretgetnek! Meg csacsognak egyfolytában. Viszont kissé nyelvi nehézségeim vannak egyelőre. Alig értek valamit! :) De úgy vettem észre, már ma is jobb volt, mint tegnap. Remélem gyorsan belerázódok!
Kedves leendő au-pairek!
Chloé vagyok, 19 éves, és jövőre fogok érettségizni. Mivel még egy évem hátra van a suliból, számomra csak a nyári au-pairség jöhetett szóba. Nagyon szerettem volna Angliában tölteni néhány hetet, de Anett előre szólt, hogy túlságosan ne éljem bele magam, mert kb. 10 családra jut 200 jelentkező. Mindezek ellenére türelmesen vártam, és meg is érkezett a felkérés, mindössze két héttel az indulásom előtt. Az anyukának megsérült a háta, így sürgősen szükségük volt valakire július végéig.
Mivel az anyuka otthon van, mondhatni könnyebb a dolgom, de ezt azért mégsem jelenteném ki; négy fiú van a családban, a legnagyobb 6 éves, ő suliba jár minden nap, a második 4 éves, ő heti háromszor megy oviba, illetve két kicsi 16 hónapos ikerfiú, akik értelemszerűen még otthon vannak.
Szia Anett!
Hát akkor ahogy megígértem megírom a kis beszámolómat :) Nagyon jól érzem itt magam, el sem lehet mondani mennyire, mert ez egy leírhatatlan dolog...
Angliában, azon belül Exeterben élek már hatodik napja. Az emberek kedvesek és nagyon segítőkészek mindenhol! A legszuperebb családnál vagyok, sose gondoltam volna, hogy ennyire jól fogom érezni magam.
Kedves leendő au-pairek!
Bea vagyok és 1 évet dolgoztam au-pairként egy dán családnál, Stavangerben, Norvégiában.
Az egy év leteltével úgy gondoltam írok egy kis beszámolót nektek, érintve a dolgok praktikus oldalát is. Mivel csak ketten vagyunk azok, akik norvégiai családot választottak, így nagyon kevés információ áll a rendelkezésetekre. Ezen szeretnék segíteni most.
Mindent összevetve csodálatos volt ez az egy év, egy nagyon kedves család tagja lehettem és megtanultam norvégul, célomnak megfelelően. Ez az idő alatt teljesen hozzánőttem a két kisgyerekhez, akikre vigyáztam és nagyon hiányolom őket, dacára annak, hogy rendszeresen beszélek velük skype-on.
MEGÉRKEZTEM!Juhéééééé!:D A repülés nagyon klassz volt,pedig nagyon féltem tőle.Jane kint várt az állomáson,először a jobb oldalra akartam beülni...kicsit ciki volt,de csak nevettünk.Sokat beszélgettünk,utána átmentünk a szomszédhoz a csomagokért (hála istennek ) ma sokat sétáltunk,és a gyerekek is nagyon aranyosak,folyton beszélgetnek velem :D egy szóval JÓ MINDEN!!!
puszi
