Kedves Anett!
Ime a levelem Hollandiabol valo atutazasomtol mostanaig!
Kisse nehezkesen indult a csalad es orszagvaltasom! Nem volt semmi bajom a Holland csaladommal nem azert valtottam , csak lejart az egy evem es igazabol angolul akartam , akarok tanulni , tehat ugy dontottem atrepulok Londonba!
Anett el is kezde kuldeni a csaladokat :)
Az elso csalad szimpatikus volt, de kiderult szeretnenek talalkozni szemelyesen a lannyal, szoval ez kizart volt sajnos ugy ,hogy ez a csalad kizarva :(
Szia Anett!
Bocsi, h nem írtam tegnap, de elég zűrös napom volt! :) Hajnali 1:50-kor kelés, 2:30-kor indultunk a reptérre, érkezés, pakolászás, ismerkedés, stb....
Izgultam picit, miután landoltunk, h megismerem-e őket a reptéren, vagy egyáltalán jön-e értem valaki! :) De rögtön felismertük egymást! Az anyuka jött elém a kisebbik leányzóval! Nagyon édesek a lányok! Ölelgetnek, szeretgetnek! Meg csacsognak egyfolytában. Viszont kissé nyelvi nehézségeim vannak egyelőre. Alig értek valamit! :) De úgy vettem észre, már ma is jobb volt, mint tegnap. Remélem gyorsan belerázódok!
Kedves leendő au-pairek!
Chloé vagyok, 19 éves, és jövőre fogok érettségizni. Mivel még egy évem hátra van a suliból, számomra csak a nyári au-pairség jöhetett szóba. Nagyon szerettem volna Angliában tölteni néhány hetet, de Anett előre szólt, hogy túlságosan ne éljem bele magam, mert kb. 10 családra jut 200 jelentkező. Mindezek ellenére türelmesen vártam, és meg is érkezett a felkérés, mindössze két héttel az indulásom előtt. Az anyukának megsérült a háta, így sürgősen szükségük volt valakire július végéig.
Mivel az anyuka otthon van, mondhatni könnyebb a dolgom, de ezt azért mégsem jelenteném ki; négy fiú van a családban, a legnagyobb 6 éves, ő suliba jár minden nap, a második 4 éves, ő heti háromszor megy oviba, illetve két kicsi 16 hónapos ikerfiú, akik értelemszerűen még otthon vannak.
Szia Anett!
Hát akkor ahogy megígértem megírom a kis beszámolómat :) Nagyon jól érzem itt magam, el sem lehet mondani mennyire, mert ez egy leírhatatlan dolog...
Angliában, azon belül Exeterben élek már hatodik napja. Az emberek kedvesek és nagyon segítőkészek mindenhol! A legszuperebb családnál vagyok, sose gondoltam volna, hogy ennyire jól fogom érezni magam.
Kedves leendő au-pairek!
Bea vagyok és 1 évet dolgoztam au-pairként egy dán családnál, Stavangerben, Norvégiában.
Az egy év leteltével úgy gondoltam írok egy kis beszámolót nektek, érintve a dolgok praktikus oldalát is. Mivel csak ketten vagyunk azok, akik norvégiai családot választottak, így nagyon kevés információ áll a rendelkezésetekre. Ezen szeretnék segíteni most.
Mindent összevetve csodálatos volt ez az egy év, egy nagyon kedves család tagja lehettem és megtanultam norvégul, célomnak megfelelően. Ez az idő alatt teljesen hozzánőttem a két kisgyerekhez, akikre vigyáztam és nagyon hiányolom őket, dacára annak, hogy rendszeresen beszélek velük skype-on.
MEGÉRKEZTEM!Juhéééééé!:D A repülés nagyon klassz volt,pedig nagyon féltem tőle.Jane kint várt az állomáson,először a jobb oldalra akartam beülni...kicsit ciki volt,de csak nevettünk.Sokat beszélgettünk,utána átmentünk a szomszédhoz a csomagokért (hála istennek ) ma sokat sétáltunk,és a gyerekek is nagyon aranyosak,folyton beszélgetnek velem :D egy szóval JÓ MINDEN!!!
puszi
Szia Anett!
Gondoltam írok neked levelet,mert közeleg életemen ennek fejezetének vége. :) Tegnap kezdődött a visszaszámlálás. 1 hónap és költözöm haza. Még mindig minden a legnagyobb rendben van,és nincs okom semmi panaszra. Nyelvsulit is hamarosan befejezem,s a kezdő intermediate csoporthoz képest végül az advance csoporttól fogok búcsúzni. Mindenki dícsér,hogy mennyit fejlődött az angolom.
Kedves Anett!
Ne haragudj, hogy csak most írok, de az interneteléréssel vannak gondok, eddig kb kéthetente egyszer jutottam gépközelbe, és akkor is csak rövid időre, de most sikerült összehoznom ezt a levelet J
Szóval, lassan 1 hónapja itt vagyok Olaszországban, a filmbeillő tengerparti kisvárosban, San Felice Circeo-ban. Hogyan tudnám jellemezni a helyet? Homokos tengerpart, fülledt, párás idő, pálmafák, zsúfolt kis utcák, és a hamisítatlan olasz vendégszeretet. Remekül érzem magam, a család (az anyuka Marina, az apuka Costantino, a gyerekek pedig Giacomo, 3 éves, Leonardo, 12 éves) nagyon kedves, a gyerekek pedig jól neveltek. Az elején voltak gondjaim az olasszal, mert itt délen egy picit máshogy beszélnek, elharapják a szavak végét, de mostanra már nagyon jól megértem őket, és nagyjából ők is engem J Emellett a gyerekekkel sokat beszélek angolul, ,mert az anyuka nagyon szeretné, ha minél hamarabb megtanulnának angolul.
Harisnyás Pippi országa
Sziasztok!
Lilla vagyok és 2011 májusában több hónapi keresgélés után sikerült egy igazi, tipikus svéd családot találni nekem nagyon cuki tejföl szőke gyerekekkel, amiért azóta is nagyon hálás vagyok.
Most, több mint egy évi ittlét után úgy érzem, hogy életem egyik legjobb döntését hoztam, amikor irodai munkámat feladva a hátizsákot a hátamra véve elindultam a nagy kalandra. Mindenkinek csak javasolni tudom, aki nemcsak nyelvtanulás céljából, de az önbizalom javítás céljából választja ezt a munkát.
Gondoltam írok már így 3 hónap ittlét után. Még csak 3 hónapja vagyok itt de úgy érzem mintha már legalább 1 év lenne. Hát azt tudod milyen nehéz volt az első hónap és még a második is hisz majdnem váltani akartam. De a legjobb döntésem volt hogy itt maradtam és kitartottam :) Köszönhető a Host anyukámnak aki szerintem a legjobb host anyuka (bár nincs több tapasztalatom :) az elmúlt 1 hónapban már egyre jobban és jobban érzem magam, vannak barátaim, otthonosan mozgok a környéken (nagyon sok au pair van itt, 5 magyar lány is van szóval elvagyok)
