Hogy is lettem au pair és végül már közel másfél éve 6 gyerek dadusa az USA-ban?
Soha nem terveztem ezt, egyszercsak 2009 nyarán bevillant a fejembe. Mindig is szerettem a gyerekeket, az unkahúgaimmal/öcséimmel sok időt töltöttem kis koromtól kezdve.
Sziasztok!
A nevem Kitti és már lassan két éve vagyok au pair az USAban. Rengeteg élménnyel gazdagodtam, egy álmom vált valóra azzal, hogy eljutottam Amerikába, sok csodálatos emberrel találkoztam, csodás helyeken jártam :)
Érkezésem óta vagyok a host családommal, akiknek nagyon sok mindent köszönhetek. Bizony, távol az otthontól - a sok pozitív dolog ellenére is – néha-néha elfogja az ember lányát a honvágy és nagyon magányosnak tudja érezni magát.... De a host családdal való viszony még ezen is átlendít és pár nap múlva minden visszazökken a régi kerékvágásba :)
Kedves Anett,
elérkezett az idő, hogy ismét élménybeszámolót írjak, hiszen úgy döntöttem, áprilisban befejezem au-pair pályafutásomat. Sajnos az első családdal, akikhez kikerültem ide Münchenbe, nem alakultak, úgy a dolgok, ahogy szerettem volna, pedig igazán megpróbáltam pozitívan viszonyulni az anya újabb és újabb szeszélyeihez. Ahogy visszaérkeztem hozzájuk húsvét vasárnap, onnantól kezdve folyamatosan egyre több feladatot kellett elvégeznem a háztartásban, amelyek már kis jóindulattal sem nevezhetők az au-pair munka hatáskörébe tartozó feladatoknak. Eleinte kisebb dolgokat kellett elvégeznem, mint vasalás,
Szia,
képeket még nem csináltam sokat, volt elég munka itt. :) Aranyosak a gyerekek, a pici még nem beszél, de a nagyobb annál többet. A pici még nincs két éves, a nagyobb már 3. Jól megértjük egymást, de nekem még tanulnom kell, hogy mit lehet és mit nem, pl. hány aszalt barackot ehet vacsora után a nagyobb. :) Meg kell tanulni nemet mondani néha, megbeszéltük a szülőkkel, hogy nem lehet mindent, amit kér. :)
Sziasztok leendő Aupairek!:)
Viszlay Petra vagyok, tanuló. 2009 augusztus 23 - 2010 július 7.-éig Angliában éltem egy nagyszerű családdal. Elutazásom előtt nagyon izgultam, mert bevallom őszintén, hogy nem tudtam igazán angolul, ami, mint kiderült, nem volt gond, de erről később. Nagyon vegyes érzelmekkel mentem, ki de Nemes Anett volt az, aki segített nekem lelkileg is felkészülni erre a „nagy útra”. Nagyon sokat beszélgettünk.
Szia Anett!
Megérkeztem, minden rendben, a hely csodálatos...Nagyon szimpatikusak a szülők, a kisgyerekkel még küzdök, mert ha ott vannak a szülei, elképesztő hisztériás, remélem, ha csak velem lesz, tudom majd kezelni. Holnap megyünk intézni a nyelviskolát, keresnek nekem salsa tánciskolát, illetve beiratnak pár órára vezetni. Nagyon várom már, hogy több embert megismerjek, és másokkal is tudjak angolul beszélni, mert a gyerek nem igazán kommunikál a szüleivel sem...kicsit el van kényeztetve, de egyébként aranyosnak tűnik!!!
Majd írok még, köszi az eddigi segítséget!
Zsófi
Szia Anett!
Tegnap délután szerencsésen megérkeztem a családhoz. Nikita - úgy tűnik - imád, már a reptéren összebarátkoztunk. Az esti mesét is nekem kellett felolvasnom, s úgy tudom az apukától, hogy ez nagyon nagy szó. :)
Nik (Mehta) rugalmasnak tűnik, szóval jól érzem magam és a család is örül, hogy itt vagyok.
Ildi
Sziasztok!
Zsuzsa vagyok és a párommal, Norbival dolgozunk Angliában 2010. május közepe óta. Beszámolónkkal szeretnénk bemutatni, hogy milyen is az élet itt Angliában Au Pair párként, illetve bátorítani mindenkit, hogy vágjon bele bátran, ez egy kiváló lehetőség, hogy a nyelvet megtanuld és világot láss! Nem állítom, hogy mindenféle kétely nélkül vágtunk bele annak idején, de veszíteni valónk nem volt (max. a repjegy áraJ).
"Röpke" bevezetés, hogy a későbbiekben nagyokat kuncogj a leveleimen:
Családról: Cambridge mellett, egy kis falu mellett élek...egy hatalmas birtokon...körülöttünk magvakat vetettek épp... szóval nincs szomszédunk. :)
Este fejlámpával kell kutyát sétáltatni (Jack a becsületes neve a család kedvencének), mert sehol nincs világítás... csak a faluban, az meg kb. 5 p séta.
