Sziasztok!
Szerencsére továbbra is minden rendben megy a családdal!
Az anyuka elhívott nyaralni magukkal, oda a barátjával és az ő gyerekeivel mennénk majd. 5 gyerek lesz így ott, de nem gond. Katja mondta, hogy mivel alapból nélkülem mennének, nem kell attól tartanom hogy folyamatosan "dolgoznom" kell ,mert nyaraláson a gyerekeket is arra szoktatják, hogy segítsenek a pakolásban, stb. Nagyon örülök , hogy elhívtak, mivel állítólag hosszú ideje nem vittek el Au-pairt nyaralni.
Szia Viki!
Hű, hát már aznap írni akartam neked, mikor kiértem,de annyira magával ragadtak az események, hogy még csak a családomnak közvetítettem. :P Szuperjó minden. Érkezésem óta egyetlen negatív dolog sem történt velem, azt is mondhatnám h mesébe illő.
Az au-pairkedés tökéletesen nekem való. Szerencsére imádnak a gyerekek, már az első naptól, de ez kölcsönös. Mikor érkezésem utáni első reggelen felkeltem,már a nagyobbik lány Dóra be is bújt mellém, hogy jó reggelt kívánjon. Az egész család nagyon kedves, a gyerekek nagyon jók, jól neveltek, a kisebb hisztiket sikerül gyorsan kezelnem. Hamar belejöttem a pelenkázásba is, pedig attól kicsit tartottam. :D
Szia Viki,
Nagyjából az a napirend, amiről szó volt. Néha elhúzódik egy kicsit. A gyerekek nagyon aranyosak, főleg a kisfiú. Néha vannak hisztik, de 5 perc múlva nyoma sincs. Általában hallgatnak rám. Már egyedül viszem őket az edzésekre busszal meg gyalog.
Kedves Viki!
Még két hete sincs, hogy itt vagyok Belgiumban, de máris annyi minden történt velem, hogy azt sem tudom hol kezdjem. Elsőnek talán mesélek picit a családról. Mindenki nagyon kedves hozzám, már az első percben befogadtak, ezért sikerült nagyon hamar otthon éreznem magam náluk. A szülők sajnos sokat dolgoznak, mivel saját vállalkozásuk van. Az apuka majdnem a fél napot végigdolgozza, és ennek ellenére van, hogy be kell mennie hétvégén is. Ez nem jelenti azt, hogy ne törődnének a gyerekekkel, hiszen sokat foglalkoznak velük, és nagyon szeretik őket.
Szia Viki!
Egész jól vagyok, az eleje nagyon nehéz volt, de mostmár kezdem megszokni.
A napirendem szerintem jó, hétfőn a földszinten takarítók, utána elmegyek a kisfiúért, aztán este két órát vagyok a családdal. Kedden vasalok, szerdán pedig az emeletet takarítom. Csütörtökön pénteken meg a gyrekekkel vagyok. A délutánjaim és az estéim ugyanolyanok, csak a délelőtti óráim változatosak.
Szia Viki!
Szia Anett!
Bocsi, hogy eddig nem írtam, de az elmúlt pár nap eléggé zsúfolt volt.
Igen sikerült beilleszkednem a családba. Teljesen olyan mintha én is családtag lennék. Nagyon aranyosak. A gyerekek is elfogadtak, olyan mintha én lennék itt a nagy testvér.
A munkaóráim egész jók. Általában így zajlik egy nap: reggel 6-kor felkelek, felkeltem a két lányt megreggelizünk, elkészülünk majd 7 órakor elviszem őket a buszhoz. Hazajövök, 7:30-kor felkeltem a kisfiút, ő is elkészül, megreggelizik, majd 8 óra körül elviszem a suliba. Olyan kb 8:30-tól 2:40-ig szabad vagyok. Ilyenkor elmegyek a kondiba, vagy találkozok az itteni barátaimmal, vagy van hogy pihenek, filmet nézek meg ilyenek. Délután olyan 3 óra körül elmegyek a fiatalabbik lányért a suliba, Haza jövünk, eszünk, majd elmegyünk a kisfiúért. Utána meg edzésre viszem őket. Járnak vívni, jiu jitsura, zongora órára, kórusra. Edzés után hazajövünk megvacsizunk és utána végzek. Ha nincs este máshol programom akkor itthon maradok a családdal. :)
Sziasztok!
Én se tudom másképp kezdeni a beszámolómat! Bocsi, hogy ilyen későre sikeredett a levelem, de úgy gondoltam, hogy megvárom, míg visszatérek a „karácsonyi szünetemből”, hogy leírjam miképp sikerült visszarázódnom, visszaszoknom az itteni életbe. Na de ne ugorjunk ennyire előre...
Szeptember elején érkeztem egy nagyon kedves családhoz, Londonba. Mindenképp szerencsésnek mondhatom magam, hisz csak egyetlen egy csöppségre, Ethanre kell vigyáznom, aki ugyan már nem is olyan kicsike, 5 éves.
Kedves Anett es Viki!
Annyira jol erzem magam, hogy alig vettem eszre,hogy lassan mar 2 honapja vagyok itt. A csalad az elso pillanattol nagyon kedves velem, befogadtak, es mar az elso napomon sokat nevettunk es beszelgettunk egyutt. Ami azota sem valtozott :) Szerintem ehhez az anyuka mindig mosolygos es vidam szemelyisege nagyban hozzajarult, de Apuka is ugyanilyen. 
A gyerekek nagyon hamar elfogadtak, bar a kislany 2 het utan rajott, hogy en igazabol maradok veluk, es akkor jott egy nehez het, amikor mondta, hogy nyugodtan hazamehetek, es nem akart velem jatszani (az elso heten meg azt mondta,hogy nagyon szeret, es mindig megkert, hogy olvassak neki meset).
