Ildi Spanyolországból – “sokszor még mindig hihetetlen, hogy itt vagyok, hogy bele mertem vágni”
Kedves Anett és Viki!
Először is köszönöm, hogy ilyen fantasztikus lehetőséget kaptam tőletek, másodszor pedig bocsánat a késői válaszért, de tényleg zsúfolt napjaim voltak.
Madrid mellett egy városban lakom, gyönyörű hegyvidékes helyen, egy félig magyar félig spanyol családnál. 5 éves ikerfiúkkal kell foglalkoznom, ami nem a legkönnyebb feladat, de úgy érzem elég jól belejöttem. Imádnivalóak és teljesen befogadtak. A családban hihetetlenül kedves mindenki, segítenek bármiben és mindent meg tudunk beszélni a szülőkkel, a kirándulásaim megszervezésétől a fontos nevelési kérdésekig. Jó itt lenni. :)
Emese Valenciából – “úgy érzem, hogy érettebben jöttem haza”
Kedves Anett és Viki!
Bocsánat, hogy csak most írok!
Elképesztő nyaram volt, még mindig nem fogtam fel, hogy Valenciában tölthettem a nyaramat. Jobban nem is alakulhattak volna a dolgaim. A családdal nagy szerencsém volt, a szülők az elejétől kezdve mindenben segítettek. Egy hét elteltével már nyelvi nehézségeim sem nagyon voltak, ha mégis, akkor angolul elmondtam az anyukának és ő fordított a gyerekeknek. Két kisfiúra vigyáztam, 5 és 8 évesek. Nagyon megszerettem őket és az anyuka szerint ők is engem!
Lilla Madridból – “sok mindent tanultam ez alatt az egy hónap alatt”
Kedves Viki és Anett!
Hihetetlen, de már több, mint egy hónapja Madridban au pairkedem, helyesebben Alcobendasban, ami Madrid külvárosa. Eredetileg angol vagy francia nyelvterületre szerettem volna menni, de végül Anett javaslatára Spanyolország lehetőséget sem vetettem el és végül egy francia-spanyol családba kerültem, így egyszerre három nyelvre kell figyelnem, ami azért néha fárasztó, beszélnem azonban többnyire csak angolul kell, mert a “munkakörömhöz” tartozik, hogy a gyerekekkel angolul beszéljek, ők néha spanyolul válaszolnak,amit nem igazán értek, de általában könnyű kitalálni, mit szeretnének, ha mégsem, megkérem, hogy mondjak el franciául.
Réka Spanyolországból – “az első pillanattól kezdve otthon érzem magam”
Stella Spanyolországból – “élet túl rövid ahhoz,hogy aggódjunk a dolgokon”
Kedves Anett,
A beszámoló, amit ígértem! 
Üdvözlet mindenkinek innen Madrid külvárosából!
Álom vagy talán valóság? Már lassan másfél hónapja vagyok itt, és nagyon nagyon jól érzem magam. Egy 6 és egy 9 éves fiúra kell vigyáznom,akik mellesleg nagyon huncutak. A család hihetetlenül kedves és segítőkész, rengeteget nevetünk, nincs olyan nap, ami ne telne el nevetés nélkül!
Jelentkeztem egy nyelvtanfolyamra ami október elején kezdődött egy másik városban, busszal 30 perc+15-20 perc séta. A csoportomban 11 országból vagyunk összesen, tehát elég nemzetközi, nálam idősebbek vannak, én vagyok a legfiatalabb közöttük és van egy magyar lány is. Itt azt kell tudni, hogy ha egy nyelvet megakar tanulni az ember, akkor a tanár csak az adott nyelven beszél, amióta ide járok egyetlen egyszer sem szólalt meg a tanárnő angolul, aki nagyon segítőkész és közvetlen. Jó hangulatban telnek az órák, mindig csoportosan dolgozunk 3 hete járok egy másik nyelvtanfolyamra is, így van lehetőségem megismerkedni nagyon sok külföldivel,közöttük au pairekkel is!
Lilla
Szia!
Hétfőn volt egy hónapja, hogy kint vagyok; ezalatt összegyűlt sok minden:) Igyekszem röviden leírni.
A család rendes, az anyukával és a kisfiúval vagyok, mert elváltak a szülők, de az apa gyakran jár ide. Ő talán még szimpatikusabb, mint az anyuka. Rendes ő is, de sok szokása van, ami nekem nem tetszik és másképp csinálnám. Igyekszem alkalmazkodni, mert nem akarok megfutamodni. 96%-ban jól érzem magam, szeretek itt lenni, a többi 4% pedig azért volt rossz, mert a nő rajtunk vezette le a gondjait.
- 1
- 2