Szia Anett!
Gondoltam írok neked levelet,mert közeleg életemen ennek fejezetének vége. :) Tegnap kezdődött a visszaszámlálás. 1 hónap és költözöm haza. Még mindig minden a legnagyobb rendben van,és nincs okom semmi panaszra. Nyelvsulit is hamarosan befejezem,s a kezdő intermediate csoporthoz képest végül az advance csoporttól fogok búcsúzni. Mindenki dícsér,hogy mennyit fejlődött az angolom.
Kedves Anett!
Ne haragudj, hogy csak most írok, de az interneteléréssel vannak gondok, eddig kb kéthetente egyszer jutottam gépközelbe, és akkor is csak rövid időre, de most sikerült összehoznom ezt a levelet J
Szóval, lassan 1 hónapja itt vagyok Olaszországban, a filmbeillő tengerparti kisvárosban, San Felice Circeo-ban. Hogyan tudnám jellemezni a helyet? Homokos tengerpart, fülledt, párás idő, pálmafák, zsúfolt kis utcák, és a hamisítatlan olasz vendégszeretet. Remekül érzem magam, a család (az anyuka Marina, az apuka Costantino, a gyerekek pedig Giacomo, 3 éves, Leonardo, 12 éves) nagyon kedves, a gyerekek pedig jól neveltek. Az elején voltak gondjaim az olasszal, mert itt délen egy picit máshogy beszélnek, elharapják a szavak végét, de mostanra már nagyon jól megértem őket, és nagyjából ők is engem J Emellett a gyerekekkel sokat beszélek angolul, ,mert az anyuka nagyon szeretné, ha minél hamarabb megtanulnának angolul.
Harisnyás Pippi országa
Sziasztok!
Lilla vagyok és 2011 májusában több hónapi keresgélés után sikerült egy igazi, tipikus svéd családot találni nekem nagyon cuki tejföl szőke gyerekekkel, amiért azóta is nagyon hálás vagyok.
Most, több mint egy évi ittlét után úgy érzem, hogy életem egyik legjobb döntését hoztam, amikor irodai munkámat feladva a hátizsákot a hátamra véve elindultam a nagy kalandra. Mindenkinek csak javasolni tudom, aki nemcsak nyelvtanulás céljából, de az önbizalom javítás céljából választja ezt a munkát.
Gondoltam írok már így 3 hónap ittlét után. Még csak 3 hónapja vagyok itt de úgy érzem mintha már legalább 1 év lenne. Hát azt tudod milyen nehéz volt az első hónap és még a második is hisz majdnem váltani akartam. De a legjobb döntésem volt hogy itt maradtam és kitartottam :) Köszönhető a Host anyukámnak aki szerintem a legjobb host anyuka (bár nincs több tapasztalatom :) az elmúlt 1 hónapban már egyre jobban és jobban érzem magam, vannak barátaim, otthonosan mozgok a környéken (nagyon sok au pair van itt, 5 magyar lány is van szóval elvagyok)
Szia Anett!
Remélem jól vagy!
Én remekül érzem magam! A 2. családom már egy ideje kérdezgetett a jövőről, szerették volna, ha maradok még egy évig. Imádom őket, nagyon szeretek velük lakni, itt dolgozni, tanulni, bulizni, élni, de nemet mondtam. Szükségem van egy kis magyar levegőre= család, barátok, amit ők 110%-ban el is fogadtak, így már elindult a keresés a helyemre.
Minden álmom volt, hogy egyszer Hollandiában éljek, akár csak egy rövid ideig is. Megismerni az ott élő embereket, szokásaikat, kultúrájukat, környezetüket, étel különlegességeiket, zenei világukat stb.
Alig vártam már, hogy megismerjem Wassneaart. A család már a képek és a levél alapján is szimpatikus volt, és amikor az anyukával beszéltem telefonon, úgy éreztem: „Ez az!”
Kedves Anett, kedves leendő Au Pairek! :)
Ismét eljött az ideje, hogy írjak egy beszámolót, ugyanis rengeteget változott az életem 2011. októbere óta! (Akkor kezdtem a kalandomat Londonban) Először is azt szeretném elmesélni, hogy hogyan alakult az életem az első beszámoló után.
Szóval a családdal kezdetben minden nagyon jól ment, ez az időszak kb 1 hónapig tartott. A problémák, különbségek fokozatosan kezdtek kiderülni, de nagyon sokáig magamban kerestem a hibát, ezért nem is akartam azonnal Anetthez rohanni (pedig ezt akármikor megtehettem volna!)
Élménybeszámoló Angliáról és Amerikáról
Sziasztok!
Már másfél éve hogy au pairként vagyok külföldön, az első évemet Angliában töltöttem, most pedig egy fél éve hogy Amerikában vagyok. Hogyan kapcsolódik össze a kettő? Már másfél éve ugyanazzal a családdal vagyok.
Január 9-én Washnigtonban ébredtem. Hihetetlen érzés volt. A hosszú és fárasztó repülőút és életem első amerikai taxizása után egy szállodai szobában sütött a hasamra nap egy columbiai és egy olasz lány társaságában. Reggel nyolckor a szálloda éttermében találkoztunk a többi au-pair lánnyal, akik a világ legkülönbözőbb pontjairól érkeztek az államokba. Volt egy kínai, néhány olasz, dél-afrikai, brazil, német, belga és egy bolíviai lány is. Nagyon örültem, hogy megismerhettem őket, ez a pár nap velük felejthetetlen, életre szóló élmény volt.
Több éven át próbáltam rendesen megtanulni franciául előbb a középiskolában, majd nyelviskolai keretek között, azonban nem éreztem igazinak a tudásom. Mindig is szándékomban állt kint élni a franciák között és beszélni velük az ő nyelvükön, hiszen mindig is imádtam a kultúrájukat és történelmüket. Így több hónapos – vagy éves? :) – hezitálás után eldöntöttem, belevágok és jelentkeztem au pairnek. Több pozitív élménybeszámoló buzdított arra, hogy menjek és ne késlekedjek, nehogy kicsússzak a korosztályból, hiszen ez a munka korhoz kötött és az évek gyorsan telnek,. Az ügyintézés és a családkeresés az ügynökségnek hála hihetetlenül gyorsan ment, és hipp-hopp, kint találtam magam Párizs mellett egy nagyon kedves kis környéken egy tipikus francia családnál. Elmondhatatlan érzések voltak bennem. Az egész lenyűgözött: a nyelv, az emberek, a mentalitás, maga Párizs.
