Kedves Viki!Még nincs egy hete, hogy itt vagyok, de olyan érzésem van mintha ezer éve ismerném ezt a családot.
Az anyukával barátnői viszonyt sikerült kialakítani, az apuka sokat dolgozik, hétvégente van többet itthon.
A kisfiúk tüneményesek, az én feladatom a nagyobbik (2 éves Jake) felügyelete, aki egy életrevaló, energikus kissrác, a kisebbikre (Isaac) az anyuka vigyáz. Már kezd kialakulni a rendszer, hétköznap, csütörtök kivételével, bölcsibe jár a kisfiú. Leggyakrabban 7-kor kel, én addigra már a konyhában készülődök a napra. Segítek neki felöltözni, reggelizni, szórakoztatom, lefoglalom, hogy az anyuka kényelmesen tudjon foglalkozni a 3 hónapos öcsikével. 9 körül elviszik bölcsibe, 4-re mennek érte.
Általában szabad vagyok a két időpont között, annyi feladatom van, hogy az edényeket elpakolni, összerámolni a kisfiú szobáját, a nappalit, ahol reggelente játszunk, mosni, meg még egy-két apró házimunkát kell elvégeznem.
Járni fogok nyelvtanfolyamra is, de még nem sikerült találni megfelelőt, ez fogja kitölteni a napjaim nagy részét. Jake figyelmét nehéz lekötni, mert még kicsi, de mindent próbálok megtenni, hogy kisebb-nagyobb súrlódásokkal de átvészeljük a napokat, és úgy érzem napról-napra jobban kialakul közöttünk az összhang. A hétvégéim általában szabadok lesznek, nagyon összetartó és összejáró családhoz kerültem, sok a látogató és a program hétvégén.
Kiváncsian várom a következő hónapok eseményeit, és bízom benne, hogy a család is legalább annyira fogja élvezni az együtt töltött időt, mint én
Üdvözlettel és köszönettel:
Ági
