Kedves Viki!
Több, mint egy hónapja vagyok kint Angliában, Rickmansworthben. Egy indiai családhoz kerültem, és egy 4 éves kisfiúra kell vigyáznom. A város egy kis ékszerdoboz, tele tavakkal, parkokkal és hangulatos kis utcákkal na meg persze jobbnál-jobb kávézókkal és pubokkal. Én vagyok az első aupair a család életében, így a kisfiú eleinte nem igazán tudta értelmezni, hogy mit is keres egy vadidegen nő a házukban, és ez a vadidegen nő miért nem beszél normálisan angolul. 🙂
Az első 2-3 nap egy rémálom volt, majd napról-napra egyre inkább kezdtem feloldódni. Most, több mint egy hónappal az érkezésem után azt mondhatom, hogy az első 2 hét nagyon stresszes és idegen volt számomra. Eszméletlen nagy szerencsém volt/van a családdal. Hihetetlen türelmesek, lazák, kedvesek és segítőkészek. Az első naptól kezdve éreztetik velem, hogy már én is a család tagja vagyok, és az ő otthonunk már az én otthonom is. Nyilván ez nincs teljesen így, de nagyon jól esik.
Heti kb. 35 órát kell “dolgoznom”. A hétvégéim szabadok, és a hónapban kétszer kell babysittelnem. Támogatják a nyelvtanulásom (anyagilag is), és a hétvégi programokra is hívnak. Mára abszolút semmilyen gátlás nincs bennem, az angol nyelv az egyedüli, ami némi gátlást ültetett belém, és ettől még nem sikerült megszabadulnom… viszont napról-napra könnyebb. Heti két alkalommal járok angoltanárhoz, és minden lehetőséget megragadok, hogy fejlődjön az angolom.
Felvettem a kapcsolatot helyi aupairekkel, és igyekszem legalább heti egyszer egy kávé erejéig találkozni velük. A gyerkőc alapjáraton nagyon aktív, eleven és eléggé öntörvényű. Gyakran kell elszámolnom magamban 3-ig, de mivel 4 éves, abszolút érthető a viselkedése. Még 6 hónap van hátra, és mindösszesen egyszer fogok hazalátogatni 1 hétre.
Honvágyam abszolút nincs (persze hiányzik a családom, és a barátok), ami igazán nagy meglepetés volt számomra. Ez a 7 hónap úgy gondolom, hogy nem csupán az angol tudásomat fogja tökéletesíteni, hanem még inkább önállóságra tanít, és a “jéghátán is megél” típussá fog faragni. Nagyon jó egy kicsit kiszakadni az otthoni mókuskerékből, és felfedezni új helyeket, ízeket, embereket, szokásokat megismerni. Kötelezővé tenném mindenkinek a külföldi kint létet!!! Abszolút nem bántam meg, hogy belevágtam!!!
Üdv,
Zsuzsi
