Kedves Viki,
Holnap lesz pontosan egy hónapja hogy kijöttem, de olyan, mintha múlt héten történt volna. Még mindig szuperül érzem magam, és ez szerintem nem is fog változni, mert továbbra is tökéletesen kijövök a családom minden tagjával. Jobb helyre nem is kerülhettem volna. Két kicsi “gyerekem” van, Livvy 2 éves, Gabriel 5 hónapos.
A napirendem attól függ, hogy bölcsiben van-e a kislány (hétfőtől szerdáig) vagy itthon (csütörtök és péntek). Amikor bölcsibe megy, reggel nyolcra összepakolom a táskáját, beteszem Gabrielt az autóba, anyukával elmegyünk a bölcsihez, és amíg ő beviszi Livvyt, én vigyázok Gabrielre. Amikor hazaértünk, ki- vagy bepakolok, illetve ha kell, elindítom a mosogatógépet, összepakolom a játszószobát és ha vannak elraknivaló gyerekruhák, azokat is a helyökre teszem. 9 és 17:20 között vagyok szabad, utána megyünk Livvyért, olyankor ugyanaz a dolgom mint reggel. Este engedek fürdővizet a gyerekeknek, lefoglalom az egyiket amíg a másikukat fürdeti az anyuka, majd 19.00 körül véget ér a nap.
Amikor itthon van, akkor 8.30-ra jönnek le reggelizni, azalatt a kisfiúval vagyok, illetve a szokásos pakolásos dolgokat csinálom. Délelőttre és délutánra mindig kitalál valamit az anyuka hogy mit csináljunk, ilyenkor velük vagyok és tehermentesítek mindenkit azzal, hogy tartom Gabrielt, vagy tolom a babakocsiban. Napközben 12:30 és 15:30 közt van szabadidőm, de ez ugye rugalmas a programok és a gyerekek miatt. Az esti rutin mindenben ugyanolyan.
Hétvégente szabad vagyok, olyankor sokáig alszok, meg persze utazgatok. Voltam már Brightonban, Londonban, a környéken is sokfelé, de még rengeteg hely van ahová el szeretnék menni.
Ezen a héten éreztem igazán azt, hogy Livvy is kedvel és örül ha a társaságában vagyok. Gabriellel attól a pillanattól kezdve teljes köztünk az összhang, hogy először felemeltem, ő egy tündéri kisbaba. Szerintem egyébként ha egy gyerek érzi, hogy te őszinte szeretettel fordulsz felé, előbb-utóbb ő is ezt fogja visszaadni. A szülőkkel szintén remek a kapcsolatom, anyukával nagyon sok időt töltök együtt és lelkizni is szoktunk, igazi barátnőre leltem benne. Az apukát ritkán látom, mert majdnem egész nap dolgozik, de tudom, hogy neki is szimpatikus vagyok. Egyébként a négy hét alatt sokkal magabiztosabb lettem a gyerekekkel, meg már profin manőverezek a babakocsival bármilyen útfelületen.
Rengetegszer mondják, mennyire jól beszélek angolul, de a család ismerősei is megdicsértek már, tehát attól még, hogy felsőfokú tudással jöttem ki, igenis lehet még tovább fejlődni. A nyelvhasználatom is természetesebbé vált, a kiejtésem is csiszolódik a rengeteg beszédnek köszönhetően.
Tegnap alapítottunk egy WhatsApp csoportot az itteni au pair-eknek, így még egyszerűbbé vált találkozni egymással. Van köztünk, brazil, lengyel, cseh, olasz, portugál és spanyol is, kinek jobb, kinek gyengébb az angolja, de végső soron megértjük egymást, és ez számít. Az, hogy au pair vagyok, csupa pozitív változást hozott az életembe már ez alatt az egy hónap alatt is, és messze még a vége!
Apropó, vég: a családdal közös megegyezés alapján augusztus 24-én, szombaton fogok hazarepülni, már meg is van a repjegyem. Mindig mondja Chantal, az anyuka, hogy ha nem lenne egy évem vissza a gimiből, rábeszélnének, hogy egy évre maradjak.
Üdv,
Detti
