Kedves Viki!

Örömmel küldök néhány sort, bár holnap repülök haza, szóval a karácsonyból némiképp kimaradok, de remélem attól hasznos lesz amit írok.

Amikor kijöttem Angliába számos sztereotípia élt a fejemben az angolokról, amit az itt töltött idő hol megerősített, hol lerombolt. Így volt ez az angol teával, ami mint kiderült tényleg az élet nélkülözhetetlen része, minden problémára gyógyír és minden időben alkalmas. Hasonlóan beváltotta a hozzáfűzött elképzeléseimet a Halloween, ahol a gyerekek maskarába öltöztek, a boltok valamennyi kirakatában pókok, szellemek és boszorkányok éktelenkedtek, a házak bejáratát pedig vértócsa festette pirosra és előfordult, hogy a keretekben komplett temetőt rendeztek be csontvázakkal.

Ennél azért sokkal kellemesebb hangulatban kezdődött meg a karácsonyi készülődés, amit itt Angliában nem lehet elég korán elkezdeni. Néhány kirakatot már novembertől karácsonyi dekoráció díszített, a rádióban pedig nap mint nap ünnepi dalok csendültek fel. Az én angol családom november végén, december első hétvégéjén kezdte meg a ház dekorálását. A díszekkel tömött dobozok jelezték, hogy nem bízzák a véletlenre, meg kell adni a módját. Ennek első és legfontosabb lépése volt a bohókás karácsonyi hajpánt a fejeken és a karácsonyi pulcsi aztán kezdődhetett is a mulatság. A kandalló fölé hamar kikerültek a filmekből jól ismert óriási piros zoknik, amikbe mint kiderült ajándék csak karácsony reggelén kerül, ugyanis a Mikulás nem december 5-én este, hanem Szent estén látogat el a jól viselkedett gyerekekhez. Mikor meséltem a magyar szokásról, elcsodálkoztak és azt mondták sokkal jobb, hogy Jézus és a Mikulás napját külön ünnepeljük.

Természetesen nem maradt el a karácsonyfa sem, olyannyira, hogy hármat is felállítottak. Egy műfenyőt a gyerekek játszószobájába és egyet az emeletre, egy igazi, illatos fenyőt pedig a nappaliba, amelynek az alját mára már szabályosan ellepték az ajándékok. A gyerekek türelmesen várják, hogy kibonthassák, de addig is saját kis manójukkal beszélgetnek kívánságaikról reggelente, amit igazából az anyukájuk helyez át a ház különböző pontjaiba esténként, persze erről ők mit sem tudnak.  Az adventi naptár szintén az ünnep fontos része, amit minden reggel izgatottan bontanak ki a gyerekek a dátumnak megfelelően.

A készülődés hetekkel később mézeskalács sütéssel egészült ki. A szüleim által otthonról küldött mézeskalács receptet valósítottuk meg, a gyerkőcök pedig legjobb tudásuk szerint díszítették, nem sajnálva a tojáshabot és a színes cukorkát. Az anyuka egyébként sokszor beszélgetett a gyerekekkel Jézus születésének a fontosságáról, illetve arról, hogy ne vegyék természetesnek az ajándékokat, hiszen nagyon sok szegény gyerek van, akik nem olyan szerencsések mint ők. Természetesen nincs ünnep üdvözlőlapok nélkül, melyeknek óriási kultusza van itt Angliában. Szinte bármikor, bármilyen ünnepen vesznek egy üdvözlőlapot és csupa jókívánságot írnak bele ezzel is kifejezve, hogy nem az ajándék a lényeg, hanem hogy gondoltak egymásra.

A karácsonyfán díszelgő nevekkel ellátott 4 gömb, a kandalló felett lógó zoknik számomra mind azt sugallták, hogy mennyire egyben van a család, összetartanak és az ünnepekre igenis nagy hangsúlyt fektetnek. Jó volt részese lenni, noha a karácsonyt már nem velük töltöm. Bár azt megosztották velem, hogy nem fog elmaradni a Home alone maraton vagyis a Reszkessetek, betörők! ami itt is a karácsonyi tv-műsort képezi. 

Remélem nem túl hosszú és van benne használható infó. 🙂

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok neked és az aupairhungary-nak!

Üdv, Lilla