Kedves Viki!

Hű…Fel sem tűnt,hogy már az első hónapom is elszállt.

Köszönöm a kérdésed, én brutálisan jól érzem itt magam. Annyira érdekes számomra,hogy az első hét elteltével, mikor beszéltük a családommal, hogy már hivatalosan is itt vagyok egy hete, akkor teljesen olyan érzésem volt, mintha már fél éve itt élnék a családdal, annyira hamar és jól kiismertem magam, mind a házban, mind a környéken. Befogadtam minden impulzust, engem érő hatást, nyitott voltam ( és vagyok) minden új dologra és ámblokk mindenre. Szerintem emiatt is érzem magam ennyire jól itt. Megélek minden pillanatot és élvezem a jelen adta lehetőségeket és érzéseket, amiket ez az egész program ad nekem.

Kérdeztél a családról…Egy hatalmas kezdő pozitívum az ittlétemben. Nagyszerű emberek!

A család már az első pillanattól fogva rendkívül nyitott,segítőkész és kedves. Nagyon szeretem a közvetlenségüket. Tényleg úgy érzem,hogy befogadtak engem,mintha egy nagy tesó lennék.

Az édesanya, Beatrice ügyvéd és mikor esténként hazaér mindig megbeszéljük kinek milyen volt a napja és sokszor mesél a jelenlegi ügyeiről, elmagyarázta hogyan épül fel ez az egész, mennyi tényezős történet is ez, a bíróságon mi hogyan működik, s számomra ezek nagyon izgalmas dolgok, hisz nekem előtte annyi képem volt a témáról, amit filmekben láttam vagy történelem órán tanultunk. Értékeltem, hogy teljesen őszintén mesélt nekem erről. Vele napközben is szoktam tartani a kapcsolatot WhatsApp-on. Mindig tudatja velem, ha változik a napi program vagy csak úgy ha eszünkbe jut valami, leírjuk egymásnak. Az édesapa, Richard egy rendkívül segítőkész, közvetlen és vicces ember. Vele kevesebbet találkozom, mivel ő a Cambridge-i egyetemen tanít és emiatt hétfő kora reggeltől általában szerdáig ott van, de van, hogy keddig/csütörtökig. Viszont szerintem vele is jó kapcsolatot ápolok. Ő szokta javítgatni a kisebb nyelvtani hibáimat, illetve színesíteni a szókincsem, amit nagyon értékelek,hisz ez a módja annak, hogy tanuljak.

A kislányokkal is úgy gondolom,hogy kijövök és számíthatnak rám. Az idősebb lány, Claudia 9 éves és egy szuper kislány. Kedves, türelmes és nagyon kis vidám általában. Sokat szokott segíteni a kicsivel, Sophiával, aki 5 éves és sokszor tör ki könnyekben… általában a semmiért de még akkor is édes. Szereti ha úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő azt a kis fejében elképzelte, akárcsak az összes többi picur, de szépen lassan tanulgatja, hogy az élet nem mindig ilyen. Vele kezdetben nehezebb volt és nem igazán akart hallgatni rám, viszont én kitartó voltam és bevetettem a tuti kombinációt: “kedvesség-mosoly és következetesség”, s ez szépen lassan megtette hatását.

Lehetőségem nyílt találkozni, mind Richard anyukájával, mind Beatrice szüleivel többször is, akik rendkívül értékes emberek és imádok velük beszélgetni. Engem ők nagyon megérintettek és hálás vagyok az életnek,hogy megismerhettem őket. Kivételes emberek hatalmas értékekkel.

Szerintem nagyon szerencsés vagyok ezzel a családdal, mivel ahogy beszéltem más itteni au pairekkel, sokan többet dolgoznak kevesebbért, vagy például nem kapnak bérletet a tömegközlekedésre, ami itt Londonban borzasztóan drága. Mikor megérkeztem kaptam egy úgynevezett Oyster kártyát, ami jogosulttá tesz a tömegközlekedés használatára, és én ezt az 1-es, 2-es zónákra kaptam meg, ami konkrétan London lelke és ennél távolabb található zónákba nem is nagyon utaznék. Ez egy hatalmas dolog, mert bármennyit utazhatok vele, és a szülők állják. Emellett mindig szólnak ha mennek vásárolni,hogy szeretnék-e valamit és sosem hagyják kifizetni, illetve tényleg bármit ehetek a hűtőjükből. Nagyon figyelmesek voltak, mert tudták,hogy nem eszem húst és megkérdezték, hogy zavar-e engem ha van a hűtőben vagy ha ők esznek a asztalnál. ( Természeten nem! De engem nagyon meglepett a kérdésük és jól is esett!)

Mellett olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy valóban annyit kell dolgoznom,amennyiről szó volt még a kiutazás előtt.

(Ezzel kapcsolatban volt egy kis bizonytalanság bennem. Féltem,hogy többször befognak majd ha itthon vagyok vagy plusz órák lesznek, amivel alapjába véve nincs bajom,hisz én tényleg imádok segíteni másoknak ott, ahol tudok, viszont szem előtt kellett tartanom, hogy ez az évem most a tanulásra kell ,hogy koncentrálódjon ,illetve ezekre a kalandokra. Viszont rengeteg időm van tanulni, edzeni és bejárni a környéket.)

Reggelente 7-9ig vagyok a gyerkőcökkel : felkeltem Őket, reggelit csinálok nekik, felöltözés, fogmosás, fésülködés és összekészíteni az aznapi cuccokat a suliba és persze elsétálni velük az iskolába, ami körülbelül 7 perc séta, tehát nagyon közel van. Innentől kezdve szabad a napom egészen 16:30-ig. Ekkor összepakolászom a szobájukban a földön hagyott ruhákat,cipőket,játékokat. 17:00- re szoktam menni értük, a naptól függ, hogy hova mivel különböző iskola utáni szakkörökre járnak. Itthon vacsorát készítek nekik,ami általában valamilyen meleg főtt étel,ezután is elpakolok. Felügyelem, amíg lefürdik a kicsi és elkészül lefekvéshez, ami 19:30-kor van. Abban az esetben, ha nincsenek itthon a szüleik eddigre, akkor én olvasok neki mesét, és indítom el az esti elalvós zene listáját. Claudia később kerül ágyba, de addigra Beatrice hazaér és az ő szokta intézni, de előtte vagy együtt vacsorázunk vagy elkortyolgatom a teám,míg ő vacsorázik, mindezt sok esetben Claudia társaságában.)

Említettem, hogy beszéltem más au pairekkel. Mikor megérkeztem, kaptam egy levelet a család ügynökségétől sok hasznos információval, amiben olvastam egy applikációról, amit kifejezetten az Egyesült Királyságban tartózkodó au paireknek hoztak létre, amin keresztül lehetőséged lesz találkozni a közeledben lévőkkel. Ez az alkalmazás szuper és ajánlanám mindenkinek, aki ide jön. Tudsz egy képet beállítani magadról, egy kis rövid leírást készíteni, illetve érdeklődési köröket behúzni a profilodba, mint például: ” edzéshez keresek társakat”, “elmennék párost nézni, piknikezni valakivel”, “fejleszteném a nyelvtudásom”, “meginnék egy kávét” és hasonlóak. Az embereket pedig az alapján dobja fel neked az applikáció,hogy milyen közel vannak hozzád. Ezen a szuper és könnyen kezelhető applikáción keresztül ismertem meg Martát, egy spanyol lányt,aki nagyon közel lakik hozzám, és vele már részt vettünk egy ingyenes város néző túrán is itt, illetve meglátogattunk egy gyönyörűséges parkot és sok más helyet. Alexával, a német lánnyal is ezáltal nyílt lehetőségem találkozni. Ő egy rendkívül ragyogó, vidám személyiség, szuper humorérzékkel. Az első találkozás után egyből egyértelmű volt mindkettőnk számára, hogy lesz még több. Illetve Danival, a spanyol fiúval is így ismerkedtem meg, vele edzeni szoktam menni, és ami vicces,hogy először egy másik spanyol lánnyal kezdem el írogatni, Judith-tal, de végül nem tudtunk találkozni és mikor először találkoztam Danival, Ő is ott volt meg ők barátok. Bemutatkozásnál nézett, hogy ” Te az a Petra vagy? Veled beszéltem!” Szóval ez az applikáció olyan,mint valami nagy család, mindenki ismer mindenkit. Nagyon vicces szituációkat szül időnként.

A város kérdése a legérdekesebb számomra, hisz London egy olyan város, ahova soha nem volt nagy vágyam eljutni és különösebben nem is érdekelt. Sok barátom odáig volt és van érte, a nagy piros buszaiért, telefonfülkéiért,aztán ott van a  London Bridge és a Big Ben, és minden más.Azonban ha megkérdezték volna tőlem, mi az a top 50 hely, ahova eljutnék, London biztosa,hogy nem szerepelt volna közte… De beleszerettem. Annyira sokszínű és internacionális. Rengeteg nyelvet hallok az utcán, spanyolt, olaszt, franciát, törököt, németet… Emellett a város nyilván hatalmas, de annyi különböző oldala van,hogy én el sem akartam hinni, mikor láttam. A modern belvárosi részétől, a kis óvárosi aranyos tipikus londoni kőházakon keresztül, a csendes parkokig, melyek olyanok,mintha valahol teljesen máshol, egy erdő közepén lennél, a folyó menti hosszú sétálóútig, a turistáktól hemzsegő utcákig minden megtalálható itt. Nagyon érdekes.

Nyilván elkerülhetetlen, hogy ne lássak itt nevezetességek a városban tett útjaim során, viszont az én bakancslistámon ezek a tipikus nevezetességek nem szerepeltek. Én amolyan titkos kis kincseket kerestem Londonban, egy érdekes ablakot, egy régi, romos épületet, egy utcát,ami nem híres semmiről, csak aranyos, egy elhagyatott ,csúnya, koszos metro megállót, és rengeteg parkot. Ezeket általában futva fedeztem fel, Mindig kinéztem valami zöld területet a térképen és elfutottam oda, körbefutottam és vissza. És Íme.. Kellemest a hasznossal.

Nagyon jó látni,hogy rengetegen sportolnak a szabadban, futók, parkban magukban edzők. Nekem ez nagyon szimpatikus.

Annyi érzés és gondolat kavarok bennem. Valószínűleg eléggé csapongó lett a levelem, akárcsak a gondolataim. Direktbe témákba belemenni vagy mesélni azért nem szeretnék, mert lépes vagyok a legapróbb részletekben is elveszni és hosszan írni róluk, ami nem lenne túl szerencsés ,tekintve, hogy nem lenne túl követhető a gondolatmenetem és rabolni sem szeretném az értékes perceid.

Egy dolgot viszont még szeretnék megemlíteni, mégpedig azt,hogy a héten többször is elhangzott a család szájából,hogy borzasztóan boldogok,hogy ide kerültem hozzájuk, mert én vagyok az “az pair a mennyből” a szavaikkal élve és nagyon bánják, hogy csak ilyen kis rövid időre vagyok itt velük. Ezek a gondolatok nagyon jól estek és esnek Tőlük és a legjobb, hogy az érzéseim kölcsönösek. Nagyon boldog vagyok és hálás, hogy összehozott a sors, az élet, Ti velük!

Köszönöm!

Szeretettel,

Petra