Szia Viki!

Hát igen, lassan egy hónapja hogy itt vagyok, csak úgy repülnek a hetek. Nagyon sok minden történt, sok új élményben volt részem, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. Nagyon örülök, hogy itt lehetek! 🙂

A hétköznapjaim általában úgy néznek ki, hogy reggel 7-től segítek az elkészülésben, az apuka ilyenkor megy el dolgozni, 9 körül indul el az anyuka az óvodába a nagyobb lánnyal, van hogy viszi magával a kicsiket is, van hogy egy fél órát én vagyok velük, van hogy a nagyszülők vannak velük. Általában 9-9:30 körül végzek, rendet rakok a házban, aztán szabadidőm van 16 óráig, ekkor jön haza az oviból a nagyobb lány. Napközben a feladataim közé tartozik még a mosás, ágynemű csere, vagy a kutyával egy séta, amit mindig nagyon élvezek. Aztán délután 16 órától körülbelül 19 óráig segítek, játszunk, vacsoráztatok, majd fürdés, lefekvés. Ezek után szokott hazajönni az apuka a munkából, így az esti rutint ketten csináljuk az anyukával, ő otthon dolgozik, elég sokat, de mindig itt van a közelben. A nagyszülők nagyon sokat segítenek napközben általában ők foglalkoznak az ikrekkel, nagyon kedvesek, jókat lehet velük beszélgetni. Hétköznap napközben a közelben szoktam sétálni, felfedeztem a környéket, jártam többször a közelben lévő uszodában, voltam a környező városokban. Jó a busz közlekedés, és a vasút állomás is tíz percre van gyalog. Estéket filmezéssel szeretem tölteni, van TV a szobámban is, de van hogy a szülőkkel nézek valamit közösen a nappaliban. Többször jöttek át barátok, rokonok vacsorára, engem is szívesen láttak, jó volt őket is megismerni.

Bébiszittelnem kétszer kell egy héten, általában pénteken és vasárnap, ezek idáig gond nélkül zajlottak, mindenki aludt sírás nélkül:)Sokszor úgy érzem családtagként kezelnek, minden bevásárlásnál vesznek nekem külön valami félkész vega kaját, vagy ha rendelnek valamit akkor is gondolnak rám, ha főznek akkor is úgy, hogy nekem is jó legyen, még a nagymama is így főzött:)

A gyerekekkel is sikerült megtalálni a közös hangot, az ikrekkel nem volt nehéz, az elejétől közös volt a szimpátia 🙂 a nagyobb lánynak több idő kellett, de mára hozzá is közelebb kerültem. Azt hiszem akkor tört meg a jég, mikor az anyuka munkaügyben elutazott 3 napra és többet foglalkoztam vele.A hétvégékre pedig mindig szerveztem valami programot. London különböző részein voltam a barátnőmmel közösen, ő szintén rajtatok keresztül van itt. Egy hétvégét Brightonban töltöttem ismerőseimnél, nagy élmény volt velük is találkozni. Most hétvégére pedig a Globe színházba van jegyem, így az utolsó hétvégén sem fogok unatkozni 😀

Pár héttel ezelőtt elmentem az anyukával és a gyerekekkel egy parkba piknikezni, ott ismertem meg egy barátjuk au pair-jét, nagyon aranyos olasz lány. Vele is csináltunk közös programokat és rajta keresztül ismertem meg pár másik au pairt, azóta is tartjuk a kapcsolatot.

Mindenképpen kihasználom még a hátralévő időt, mind programok, mind a babázás terén:) Nagyon gyorsan eltelik ez a néhány hét, az elején nem gondoltam volna, hiányozni fog ez az egész 🙂

Zita